A mozgalom 2010 körül indult Budapesten, a városi farmerek elsőként a Millenáris központ egyik sarkán és a Corvin negyed egy elhanyagolt területén kezdtek gazdálkodni.
Azóta több mint két tucat ilyen helyszín jött létre Budapesten. Elhanyagolt lakótelepi zöldterületek, iskolaudvarok, belvárosi foghíjtelkek alakultak élő és a közösség által újra belakott területté.
Egy-egy parcellát általában hárman-négyen művelnek, így nem kell minden szabadidőt a kert rendben tartásával tölteni.
Hiszen bármilyen kis területről is van szó, öntözni, gyomlálni, kapálni és ami még ezzel jár, egész szezonban kell, és ez munka mellett nem is olyan egyszerű.
Amellett, hogy saját magunk által termelt ételeket ehetünk, az ilyen kerteknek sok egyéb pozitívuma van, de talán a legfontosabb a közösségépítés.
Egy-egy kert egész más városrészben élő és egész eltérő életkorú embereket hoz össze, akik talán sosem ismernék meg egymást.
Aktív kikapcsolódási lehetőséget nyújt a városban szinte ingyen, hiszen a tízezer forint éves hozzájáruláson kívül sok támogató segíti a kertek működését kertészeti eszközökkel, vetőmaggal és más egyéb módon.
Sokan járnak ki gyerekekkel, a legtöbb kertben játszótér is van.
A Kortárs Építészeti Központ pedig tematikus előadásokkal segíti a városi farmerek tudásának gyarapítását.
Olvass még közösségi kertekről és önfenntartó családokról az NLCafén:
- Paradicsomi állapotok a betonrengeteg közepén – közösségi kertek Budapesten
- “Annak örülök, ha fetrengek a szénában és málnát eszegetek” – egy magyar ökofalu élete képekben
- Menekülés a városból, vissza a természethez – 3 magyar család, 3 történet
