Szikkad, penészedik, szárad. Hogy marad friss a kenyér?

Egy szerkesztőségi vita után fogtam magam és utánanéztem, mit tehet az egyszeri ember, aki csak annyit szeretne, hogy friss maradjon a két-három napja vásárolt kenyere. Mivel kenyér márpedig kell – egyébként nem feltétlenül, de ez egy másik cikk témája –, és állandóan jelen van az életünkben, ezért olyan használható megoldásokat kerestem, amelyek valóban segíthetnek.

Az interneten fellelhető praktikáktól első körben csak még jobban összezavarodtam, ezért itthoni tesztelésre adtam a fejem, igaz, hogy ez nem ad pontos körképet, mivel nem egész veknikkel próbáltam ki a tárolási lehetőségeket, hanem egy-egy szelet kenyerekkel. Mégis egy megközelítő megoldást ad a teszt, hiszen ha a szelet kenyér megszárad egy nap alatt, akkor a kilónyi is minimum két nap alatt kipurcan.

Tárold cserépedényben!

A kutatásom során azt találtam, hogy állítólag a Pataki-tál az egyik legjobb arra, hogy ne száradjon ki a kenyerünk. Az egyik oldal legalábbis ezt írja, mert itt kérem táborokra szakadtak már a kenyér tárolásában az emberek. Pataki-tálam pont volt itthon, így kipróbáltam. Jelentem: a második napon teljesen szikkadt és száradt volt a kenyérszeletem.

A sima cserép- vagy kerámiatartóra is sokan esküsznek, ilyen tárolója édesanyámnak van, és tény, hogy három napig jó benne a kenyér. De hol van ez az egy héttől, amit mondanak róla. Mégis, előre elárulhatom – vigyázat: spoiler! –, a legjobb teljesítményt, azaz a harmadik napon is elfogadható állagú kenyeret ez a kerámiatartó adta.

Forrás: high-road-artist.com

Tárold mélyhűtőben

A mélyhűtő ellenzői szerintem pont annyian vannak, mint a támogatói. Egyesek kijelentik kategorikusan, hogy márpedig a kenyér nem a hűvösre való, mások pedig esküsznek rá, hogy a legjobb megoldás, ha szeletelve, bezacskózva eltesszük a mélyhűtőbe, és mindig pont annyi szeletet engedünk fel belőle, amennyire szükségünk van. Való igaz, hogy így akár 1 hónapig is eltartható a kenyér penészmentesen.

A gondom csak a kiolvasztásával akadt. Azt javasolták mindenhol, hogy dobjuk be a pirítóba és akkor villámgyorsan kiolvad. Igen, csak közben pirítósunk lesz, nem friss, puha kenyerünk. Márpedig ha van egy finnyás gyerek a háznál – itt van –, akkor ő nem akarja majd megenni a pirítóst. Másik javaslat az volt, hogy hat órát kell csak hagyni a veknit, és máris felolvad. Hat órát! Kinek van hat órája, hogy olvasztgasson? És kinek van olyan memóriája, hogy reggel a rohanásban eszébe jusson, hogy elővegye az aznapi vacsorához kenyeret? Ha pedig elő is veszi, akkor mire hazaér, már nem hat óra, hanem 9-10 is eltelik, akkor pedig már kiszárad. Igen, kipróbáltam, kiszáradt. 

A szerkesztő javaslata: A fagyasztást még az anyukámtól tanultam, fagyasztjuk a kenyeret, amióta az eszemet tudom. A trükk abban van, hogy mindig szeletben fagyasztjuk, és mindig szeletenként olvasztjuk ki, így ha ébredés után kómás fejjel kikapom a mélyhűtőből, mire úgy az egész család magához tér és odaér a reggelihez, a szeletek ki is engednek. Télen tehetjük a radiátorra, fűtőtestre is, ez nagyon meggyorsítja a folyamatot. A pirítót is bevethetjük, ez aztán még tovább gyorsít, de elég csak egy kicsit beletenni, hogy pirulni már ne piruljon, csak kiengedjen.

Ami viszont nem javallott: a mikrózás  tönkreteheti a szeleteket, teljesen kiszáradhat pillanatok alatt.

Tárold fóliába tekerve

A fóliás megoldás jónak tűnik, kombinálni kell egy vászonszatyorral: tekerd folpackba a kenyeret, be a kenyértartózsákba, és tényleg friss marad pár napig a kenyér. Ezzel az volt csak a problémám, hogy nehézkessé vált a kenyérrel való kontaktus. Értsd: idegesítő és macerás letekerni a fóliát a kenyérről, amikor épp készíteném az ételt. Utána pedig még vissza is tekerni. Szerintem ezt a praktikát a folpack gyártói találták ki és terjesztették el.

Az alufólia is felbukkant a javaslatok között, kombinálva a mélyhűtős megoldással, nagy meleg esetére: alufóliába csomagoljuk a kenyeret, és úgy fagyasztjuk le. Ezt is teszteltem, de nem tapasztaltam különbséget a simán zacskóban fagyasztott és az alufóliás között. Az alufóliát még felhasználhatjuk gyors segítségként is: a kenyér megvágott felületére tegyünk csak alufóliát, és úgy be a szatyorba. Hatékony és egyszerű praktika, megtartjuk.

Tárold konyharuhában

A kenyértartó és a konyharuha barátsága, amely kicselezi, hogy külön szatyrozni kelljen a kenyeret. A feladat: tekerd konyharuhába, és tedd úgy a kenyértartó dobozba, aztán naponta tegyél mellé egy mokkacukrot. Jelentem, ez a trükk semmit nem ért, bár nem volt időm kivárni a penész megjelenését, mert másnapra száraz kenyér várt a konyharuhában, amit nem aszaltam tovább.

Tárold jénaiban

A jénai javaslat leginkább azoktól hangzott el, akik otthon sütik a kenyeret – jénaiban. Ők azt tanácsolták, hogy hagyjuk kihűlni a jénaiban, amiben sült, és abban is tároljuk. Nos, bevallom, nem próbáltam ki, mert egyrészt nem volt időm/kedvem/tehetségem kenyeret sütni, másrészt nincs is akkora jénaim, amiben egy nagy vekni kenyeret kisüssek. Mert ehhez a manőverhez magas fedelű, kacsasütő jénai kell ám, nem a mezei rakott krumplinak való. Azonban olyan sok gasztroblogger javasolta, hogy látatlanban hiszek nekik.

Ide tartozik az az ötlet is, hogy tegyük üveg- vagy zománcedénybe a kenyerünket, rakjunk mellé egy hámozott krumplit vagy egy almát. Valóban jó tipp, a zománclábosomban, egy alma társaságában harmadnap is friss volt a kenyerem, csak épp a főzésnél hiányzott az edényem.

Tárold vákuumos csodatartóban

A gyártók természetesen nem hagyhatnak ki egy ekkora ziccert, és megoldást kínálnak a mindennapos problémára. Kb. 150 darab kenyérnyi áron már a miénk is lehet az a vákuumos csodatartó, ami állítólag egy hétig is frissen tartja a kenyeret. Ezt sajnos nem tudtuk letesztelni, a környezetünkben még senki sem dőlt be ennek a reklámnak, így a képzeletre kell hagyatkoznunk.

Elhisszük simán, hogy igazat írnak a marketingesek és tényleg hosszan frissen tartja a kenyeret, ám inkább azt a megoldást választjuk, hogy kétnaponta veszünk egy fél veknivel, mert az elfogy még addig, amíg friss, így nem kell törnünk a fejünket, hogy mihez is kezdjünk a félig száradó kenyérvégeinkkel.