A barátságos parasztházban mindenhol látszik, hogy gyerekek laknak benne. Labdák, játékok, színes ceruzák bújnak meg minden szegletben. Miközben kávét főz, és kecskeformájú pogácsával kínál, Anna arról beszél, szeretne egy jobb traktort venni Bálintnak, aki szinte mindent maga végez kétkezi munkával. Azt is elmeséli, hogy előző nap még elmentek kettesben sátras kirándulásra, hiszen erre most jó ideig nem lesz alkalmuk.
– A gyerekeink közül Jakab most megy Pannonhalmára bentlakásos gimnáziumba, Sámuel hetedikes lesz, Jónás táborban van, ő ötödikbe megy, Izsák nagycsoportba… Nem tudjuk, hogy aki a hasamban növekszik, mi lesz, de a kislányunk, Magdaléna, Lenka éppen alszik. Ő most hároméves, megy óvodába.
Mióta élnek ebben a gyönyörű házban?
– Nyolc éve. A legidősebb gyerek iskolakezdésére akartunk letelepedni végre, így jöttünk nyolc éve Óbudavárra, akkor már nem akartunk többet költözködni. Persze a ház folyamatosan változik, az igaz. Jakab most volt nyolcadikos. Ennyi időbe telt, mire mindent átépítettünk. Én egyébként itt a faluban nőttem fel, egy másik házban. Itt jártam iskolába is.
Miért hívnak egy Balaton-felvidéki falut Óbudavárnak?
– Nagyon egyszerű a válasz, régen a falu a budavári káptalan birtoka volt, neve előbb Budaváry (1413), majd Óbudavár (1771). Az öregek Budavárinak hívják, de azt nem tudom, miért lett Óbudavár.
Bálint eredetileg tanár. Hogyan lett tanárból kecskesajtkészítő?
– Amikor ide költöztünk, volt egy megbeszélt állásom – kezd bele a történetbe Bálint. – Úgy volt, hogy Ajkán fogok tanítani. De közben mindig akartam gazdálkodni is. Az volt a tervem, hogy a kettőt összekötöm. A tanárnak szabad a nyara, akkor nyugodtan gazdálkodhat. Elküldtem az önéletrajzomat, több helyről válaszoltak, az ajkai iskolával meg is egyeztünk, de augusztusban, amikor felhívtam őket, azt mondták, kerestek engem, de nem találtak, ezért megoldották máshogy. Amit azért az e-mailek világában nehezen tudok elképzelni… Ekkor tehát hirtelen váltanom kellett.
Monostorapátiban működött egy alapítvány, nehezen nevelhető svájci gyerekekkel foglalkoztak. Egy nagy kertben voltak kecskéik is, gazdálkodtak és nevelőmunkát is végeztek. Itt dolgoztam pár évig. Megismerkedtem egy helyi gazdálkodóval, akinek juhai voltak. Neki is segítettünk, ott láttam, milyen az, ha valaki állatot tart. Engem ez már korábban is érdekelt, csak nem volt tapasztalatom. Itt volt kitől tanácsot kérni, hogy a könyvek után a tudást a gyakorlatban is megszerezzem. Lehetőségem nyílt a helyszínen kipróbálni a dolgokat, és mindenre azonnal rákérdezni. Ez az alapítvány aztán leállt, és ez is arra sarkallt, hogy belevágjak valamibe egyedül. Közben azért hiányzik a tanári munka, magyar szakos vagyok, és összehasonlító irodalomtörténetet is végeztem.
Jakab közben gyönyörű egyforma cikkekre vágja fel a fügét, és határozott gasztronómiai érzékről tanúbizonyságot téve, elrendezi a tányéron.
– Mindegyik gyerekünk más egy kicsit, csak kívülről hasonlítanak – mondja Anna. – Egyik a húst, másik a zöldséget szereti, egyik csöndes, másik hangos. Nálunk a lány a leghangosabb. Lenka igazi energiabomba. Annak idején mindenki sajnált, hogy jaj, három fiúval mennyi gond lehet, de a három fiú semmiség az egy lányhoz képest. Ezért alszik most is, gyűjti az energiát, hogy hihetetlen lánggal égjen estig. Izsi viszont nyugodt kis tündér, ő nem alszik délután. Most is csendben tesz-vesz körülöttünk, észre sem venni, hogy itt van. Fél óráig tudja figyelni, ahogy az ablakon beesik a fény, próbálja elkapni a porszemeket.
Anna karikákra vágja a gyönyörű sárga cukkinit a quiche-hez, ami gyakran kerül az asztalra, mert az egész család nagyon szereti.
Mennyi kecskesajtot eszik a család? Állandóan az van terítéken?
– Most már sokat, de amikor belekezdtünk, hat-hét éve, még nem lehetett nyakra-főre enni belőle. Mindet el kellett adni.
Bálint egyébként pesti?
– Bálint teljesen pesti, és ő akart mindenképp vidéken élni, ő mondta, hogy ide jöjjünk, mert amúgy is itt a család. Jó ötlet volt, eleinte furcsállottam, aztán beláttam, hogy igaza volt.
Hogyan ismerték meg egymást?
– Az én bátyám is Pannonhalmára járt, ő hozta el nekem ezt a jó fogást, Bálintot. Pesten kezdtük az életünket, ott is jól éreztük magunkat, aztán Bécsbe kerültünk, és ott is jól éreztük magunkat. Bécsben megkerestük a pénzt a házra. Két bölcsésznek ugyan mi más esélye lett volna rá? Én egy trafikban dolgoztam, Bálint meg biciklis futár volt. Megvettük a házat, de még rengeteg munka volt vele.
Hamisítatlan parasztház lett belőle!
– Hát, hamisított… – nevet Anna. – Mert ez műemlék ház volt, csak az előttünk lakó teljesen lerombolta. De szerencsére találtunk egy fényképet a régi házról, megpróbáltuk visszaállítani az eredeti állapotába. Falusias hangulatú lett újra.
Állandó a forgalom, jön egy vevő, beállít Bálint unokatestvére egy nagy kosár dióval, mert a másnapi piacra boursin készül. Bálint sokszor eltűnik, megy a sajtok közé, de aztán visszatérve tovább mesél arról, ahogy lépésről lépésre fejlesztette a gazdaságot.
– Az unokatestvérem is Pestről költözött ide, ő is segít. Én igazából sosem szerettem a pesti életformát. Tizenhat éves korom óta vidéken akartam élni. Én a munkamegosztás híve vagyok, azt élvezem, hogy egyre több mindent termelnek a barátok, rokonok (dió, petrezselyem, bazsalikom, snidling, gyógynövények). A boursinhez itt a dió, de készítünk fokhagymás, petrezselymes, bazsalikomos változatokat is. Szeretik a vásárlók, slágertermék, jól is néznek ki a gombócok egy tányéron.
A termékei mind a piacokon kelnek el?
– Négy piacra járunk rendszeresen. Csak Tihanyban van kettő… Vasárnapi piacra nem megyünk, tartjuk a pihenőnapot, csak az állatokat etetjük, itatjuk, vasárnap sajtot sem készítünk. Kialakult, hogy melyik sajtos melyik piacra jár. Volt, aki Füredet részesítette előnyben, más Káptalantótit. Fontos, hogy a piac állandó legyen. Jó, ha az emberek tudatában benne van, hogy Tihanyba bármikor jöhetnek. Az elmúlt években nagyon sokat dolgoztam. A jövőben szeretnék többet együtt lenni a gyerekekkel. A kecskék télen pihennek, szárazon állnak, nincs tejük. Szünetet kell tartani. Ősszel kevesebb a tej, kevesebb a munka, februárban kezdődik a szezon. Én korán, februárban kezdek fejni, március, április, május, ekkor érnek a sajtok, hogy júniusra már készen legyenek. Legalább három hónap érlelésre van szükségük. Több évig érlelt sajtokat még nem tudok készíteni, ahhoz tőke és technológia kéne. Ez már a gyerekeim feladata lesz.
Amit az óbudavári sajtkészítő Szabó Bálint családjában ritkán lehet hallani, az a hangos szó, a kiabálás. Pedig akár indokolt is lehetne az emelt hang, hiszen Szabóék körül öt szépséges gyerek szaladgál, és a hatodikat éppen várja Anna, akit minden jel szerint fiatalít a terhesség. Sugárzik róla az öröm, hogy nemsokára újra babázhat. Szelíd szeretettel, türelemmel irányítja a népes família nyüzsgő életét. Bécset adták fel, hogy a Balaton-felvidéken alapítsanak családot, mostanra komoly forgalmat bonyolító kecskesajtkészítők váltak belőlük.
Anna és Bálint receptje: quiche kecskesajttal és cukkinivelHozzávalók 6-8 személyre A töltelékhez:  A sóval elvegyített lisztbe belemorzsoljuk a vajat, és összedolgozzuk, amíg egyformán morzsalékos nem lesz, aztán beledolgozzuk a tojást is, és fóliába csomagolva legalább fél óráig pihentetjük a hűtőben. A cukkiniket és a póréhagymát felkarikázzuk, és olívaolajban megpároljuk, a kis kockákra vágott sonkával és a fűszerekkel együtt. A pihentetés után a tésztát kör alakúra formázzuk, belenyomkodjuk az előkészített pite- vagy tortaformába, ráöntjük a tölteléket, és rápotyogtatjuk és rámorzsoljuk a sajtot. Ha nincs ordánk, akkor túróval is elkészíthető. A tejszínt elkeverjük a 2 tojással és egy kevés reszelt sajttal, ráöntjük a quiche-re, meghintjük reszelt sajttal, és a sütőbe téve 30 perc alatt megsütjük. |
|
Az interjú a Fakanállal a balatonfüredi-csopaki borvidéken című könyvben jelent meg Erdélyi Z. Ágnes tollából, ahol még részletesebben olvashatsz a kecsketartás és a sajtkészítés rejtelmeiről. A könyv egyébként azt mutatja be, hogy a mai Balaton már nem a lyukas lángosokról, felvizezett, édes borokról vagy unalmas, közhelyszerű éttermekről szól. Balatonfüred és Csopak környékét manapság egy virágzóan fejlődő, boraira, gasztronómiájára és kultúrájára tudatosan odafigyelő és egységesen fellépő helyi közösség jellemzi. Álomvilág lett belőle, hihetetlen gyorsasággal, ráadásul a fejlődés nem ért véget. Aki járt már itt, biztosan visszatér. Ha más nem, újra megkóstolni a Karolina kávéház méteres kalácsát, elücsörögni a Jásdi pince borteraszán egy újabb pohár chardonnay mellett vagy végigkóstolni Szabó Bálinték különleges kecskesajtjait, amennyiszer csak lehet. Aki még nem járt itt, annak remek kalauz lehet e könyv, próbálják ki, érdemes! |