Aki magyar, a sonkához tormát eszik!

Tormát se felejts el vásárolni húsvétra! Vagy készíteni, de az fájdalmas lesz.

A közszolgálat az életünk, ezért feltétlenül szólni szeretnénk így húsvét előtt: ha már megvan a sonka, a tojás, a kalács és a zöldségek, semmiképp se felejts el tormát is vásárolni, mert anélkül nem lehet teljes az ünnepi asztal: hiányérzeted lesz.

Azért gondoltam, hogy mindenképpen szólni kell, mert én egyik évben elfelejtettem, és mire észbe kaptam, már nem volt egyáltalán, sehol. Ahol a boltok polcain a tormának kellett volna lennie, az a hely olyan üres volt, mint a sír, amelyről a húsvéti ünnep szól.

Lehet, hogy ettől sokan kétségbe estek volna, de nem azok, akik – hozzám hasonlóan – szoros kapcsolatot ápolnak a termőfölddel, azon belül is a kerttel. Őstermelői körökben ilyenkor normális reakció, hogy vesszük az ásót, meg egy nagy levegőt és kiásunk egy szép nagy torma rizómát. Más néven: gyökeret. Belenyugszunk az elkerülhetetlenbe, letöröljük az arcunkról a sminket, úgyis lemosnák a könnyeink és nekiállunk magunk ecetes, reszelt tormát készíteni.

Alapfelszereltségnek kevés, mi szóltunk! (Fotó: Pixabay) 

Aki csinálta már, az tudja, hogy a tormareszelés, az nagy dolog. Nem azért, mert olyan nehéz, hanem mert annyira fáj. Az a mustárolaj, ami még megszelídítve, a tányéron is olyan erős, hogy könnyet csal a szemünkbe, az orrnyergünk meg elviselhetetlenül sajog tőle, nos, az reszeléskor szabadul fel először. Meg sem kell kóstolni hozzá, elég belélegezni. Képzelj el nyugodtan egy falka kiéheztetett kutyát, amit bezárva tartottak egy hétig étlen-szomjan, és most kinyitották az ajtót – na, hát ezzel a fékezhetetlen vadsággal tör ránk a szag, és áraszt el mindent, miközben szétmarcangolja a nyálkahártyákat.

De hát, ugye, az ember kíváncsi, különben is, a hajdúsági torma hungarikum, ezért egyszer az életben minden gasztrokalandornak ki kell próbálnia, hogy milyen is a tormareszelés. Olyan ez, mint disznóvágáskor a bélmosás, vagy a kenyérdagasztás teknőben: tudjuk, hogy nem lesz jó, sem könnyű, de kell az élmény, hogy legyen majd mit mesélni az unokáknak.  

Vannak ezért mindenféle trükkök és tippek, például, van, aki leforrázza forró vízzel a gyökeret, mert az valamennyire enyhíti a mustárolaj hatását. Hajrá, senkit se beszélünk le róla, mondjuk, rá sem. Aztán, van az a megoldás, hogy konyharuha alatt reszelik, jó ötlet, szép próbálkozás, csak így tovább. Illúzióink azért ne legyenek. Aztán, van, aki felszerelkezik búvárszemüveggel (az a fajta, ami nemcsak a szemet, hanem az orrot is fedi), na, az már közelít a jó irányhoz.

Tapasztalatom szerint a legfontosabb óvintézkedés, amit meg kell tenni, hogy kivisszük az egészet a szabadba, és ott állunk neki. Akinek van zárt robotgépe reszelő adapterrel, valamint búvárszemüvege, annak csak kicsit fog fájni, ezért én ezt a megoldást javasolnám. Aki jobbat tud, kommentelje oda bátran a cikk aljára, tényleg kíváncsi vagyok rá.

És akkor most nézzük, hogy mit csináljunk a reszelt tormával.

Például locsoljuk meg citromlével, mint a reszelt almát, különben bebarnul, zárjuk kapcsos üvegbe, majd tegyük az asztalra úgy, ahogy van. Fontos megemlíteni, hogy ebben az állapotában, reszelés után vagy fél napig, a tormának kiváló baktérium- és vírusölő hatása van a benne lévő glikozidok miatt.

Természetesen ízesíthetjük is, alighanem ez lesz a népszerűbb verzió, mert így hasonlít a megszokott, bolti tormához. A legegyszerűbb, ha kevés sót, cukrot és ecetet adunk hozzá, és még kicsi vizet, közben kóstolgatjuk, hogy a végeredmény pont megfeleljen az ízlésünknek. Szintén kapcsos üvegben tároljuk, ami itt nem dizájn hóbort, hanem arról van szó, hogy a fémtetőt kikezdheti a torma és berozsdásíthatja, míg az üveget nyilván nem.

Eggyel elegánsabb és ünnepibb megoldás, ha a cukrot mézre cseréljük, az ecet mellé pedig fél citrom levét is hozzáadjuk. Sózzuk, kevés vízzel hígítjuk, és amikor megfelel az íze, kész.

Reszelhetünk bele almát vagy körtét is, ezektől még pikánsabb lesz, de lehet tejszínnel is lágyítani az ízét, és a majonézes torma is nagyon finom.

Készíthetünk a tormából tormamártást is, ami szintén kedves, de szerencsére fájdalommentes barátja a húsvéti sonkának és főtt tojásnak. 2 deka vajon kissé megpirítunk ugyanannyi lisztet, majd felöntjük két deciliter tejjel – de felesben tejszínt is használhatunk – és sűrűsödésig főzzük, vagyis besamelt készítünk. Adunk hozzá két evőkanál tormát, amit tovább ízesíthetünk citromlével, cukorral (mézzel) és sóval.

Eggyel izgalmasabb megoldás, ha a frissen lereszelt tormát leforrázzuk húslevessel, majd ízesítjük a szokásos ecettel, sóval és cukorral. Szintén reszelhetünk bele almát, körtét, vagy akár céklát, sárgarépát is. Ilyet biztosan nem kapunk a boltban, ha valamiért, ezért megéri fájdalom.

És akkor már legyen a végére egy komplett ünnepi köret is a sonka–tojáshoz, méghozzá a tormás sült alma: az almák magházát kivájjuk (az aljuk egyben marad, nem lyukasztjuk át) és ráállítjuk az almákat egy sütőpapírral bélelt sütőlapra. A lyukba ecetes tormát és bogyós gyümölcsből készült lekvárt kanalazunk felváltva, míg meg nem telik, majd betoljuk a sütőbe és addig sütjük, míg az alma meg nem puhul.

Különböző sültek mellé is nagyon finom, nemcsak a húsvéti sonkát bolondíthatjuk meg vele.