Sosem gondoltam volna, hogy valaha langusztára és tintahalra fogok horgászni, vagy hogy egyáltalán szórakoztatónak találom majd a horgászatot, de az élet egyszer csak egyenesen Ausztráliáig sodort. Persze mindig is imádtam a tengeri halakat és herkentyűket, de tekintve, hogy hazánkban a „balatoni hekken” kívül egyik sem terem, így főként a seafood éttermekben találkoztam velük, a tányéromon.
Itt kenguruföldön, a Csendes-óceán partján azonban mindenki sportot űz abból, hogy az aznapi halvacsorát saját kezűleg fogja ki, és készítse el, hiszen annak nincs párja. Így én is hamar egy hajón találtam magam, egy horgászbottal a kezemben, azt sasolva, hogy mikor harapnak már rá a garnélának álcázott csalimra a hatalmasra nőtt tintahalak. Azóta pedig kitanultam, hogyan lehet vaj puhára sütni a tintahalkarikákat, és mitől lesz isteni a languszta. Jöjjenek tehát a horgásztrükkök és a titkos receptek!
Mi fán terem a tintahal?
Először is tisztázzuk, hogy a tintahal annyira hal, mint amennyire a sündisznó disznó. Csupán a magyar nyelvben ragadt rá, a pechére nagyon népszerű csemegének számító, közönséges tintahalra ez a név, egyébként a puhatestűek törzsébe, a fejlábúak osztályába, azon belül a tintahalalakúak alosztályába tartozik, és a tízkarú polipok rendjét erősíti, ez az egészen mókás kinézetű, de annál finomabb tengeri herkentyű.
Sült tintahalkarikák, nyamm (Fotó: Tálas Ágnes)
Amellett, hogy hatalmas gülü szemei vannak, van két hosszú lába és 8 rövidebb csápja, ezekkel ejti el a zsákmányát. Ráadásul bármilyen színűre képes megváltoztatni a színét, még ügyesebben és gyorsabban, mint egy kaméleon.
Magyarul pedig azért nevezik tintahalnak, mert veszély esetén fekete, tintaszerű anyagot lövell ki, így könnyebben menekülőre tudja fogni, ugyanis nemcsak az embereknek, de a delfineknek, a fókáknak és még a cápáknak is az egyik kedvenc csemegéje a tintahal.
A kalmár is ragadozó ám, apró rákokkal, halakkal és polipokkal táplálkozik, így horgászni is garnélarákhoz hasonló csalival szoktunk rá, amit ha lassan húzunk a vízben, láthatjuk, ahogy a tintahal rácuppan a 10 fejlábával, amiknek a végén vannak az ízlelőbimbók. Elárulok egy trükköt, meg kell mártani a kalmár tintájában a csalit, és akkor sokkal jobban harapnak rá.
A tengerből egyenesen a tányérra
Nos, a helyzet az, hogy a vaj puha tintahal egyik titka abban rejlik, hogy friss, nem fagyasztott. Azonban mivel hazánk vizeiben nem él meg, így ha tengeri csemegére vágyunk, irány a halpiac, ahol keressük a jégbe hűtött, de nem fagyasztott calamarit. Sőt, az idei tengerparti nyaralás során is iktassunk be egy kora reggeli halpiac látogatást, mert felér egy igazi turisztikai látványossággal, de a vállalkozó szelleműek akár horgászbotot is ragadhatnak a vakáció alatt.
Ha sikerül horogra akasztanunk egyet, vigyázzunk, mert nemtetszését a tinta kilövellésével jelzi, ami bizony alaposan megfog mindent, éppen ezért remek ételfesték is. Ez után jön a kissé nyálkás móka, ugyanis meg kell pucolni a tintahalat. A fejet a csápokkal levágjuk, majd a belet és a szépiacsontot ki kell két ujjal húzni. Van, aki szereti a csápokat is megsütni, én a gyűrűkre esküszöm inkább.
A legjobb a bőrét egyben lehúzni, de akár karikánként is leszedhetjük róla, de olyan is van, aki azzal együtt süti vagy grillezi. Ha elkészültek a megtisztított karikáink, jöjjön a szuper bonyolult recept.
Hozzávalók
- liszt
- tengeri só
- frissen őrölt fekete bors
- chilipor
- 2 tojás
- olívaolaj
Elkészítés
- A lisztbe beleszórjuk a frissen őrölt tengeri sót, feketeborsot és egy kevés darált csilit, majd jól elkeverjük, és megforgatjuk benne a gyűrűket. Ezután megmártjuk a tojásban, és mehet vissza még egyszer a lisztes keverékbe.
- Most jön a lényeg, forró növényi olajba kell őket dobni, de fontos, hogy ellepje a karikákat, mert csupán egyetlen percig kell őket sütni, különben olyanok lesznek mint a cipőtalp.
- Egy perc után kikapkodjuk őket, jöhet rájuk pár csepp frissen facsart lime-lé, és már kész is. Én salátával, ropogós bagettel és egy kevés joghurtos mártogatóssal szeretem tálalni, a vaj puha tintahalat.
Langusztát lőni ebédre életre szóló élmény
Miután teljesen profi szintre fejlesztettem a tintahal vadászatot, úgy döntöttem emelem a tétet, és a horgászbotot szigonyra cserélem. Na jó, ehhez azért elég sok unszolásra volt szükség a párom és a barátaink részéről, akik heti rendszerességgel merülnek alá az óceánban, és több tíz méteres mélységben hódolnak a szigonyos halászat extrém kihívásainak.
Mindeközben én általában a hajót vezetem, vagy a vízfelszínen búvárkodva csodálom az apró, színes halakat, miközben ők valahol a mélyben próbálnak ebédrevalót zsákmányolni. Csakhogy a languszták imádnak a part közeli sziklák és korallok között megbújni, így esett, hogy egyszer csak szembe találtam magamat eggyel, ő pedig pechére a szigony végével.
Langusztafogás (Fotó: Tálas Ágnes)
A languszták közel fél méteresre is megnőhetnek, és akárcsak a tintahalak, remek rejtőzködők, szinte beleolvadnak a környezetükbe. Megszólalásig hasonlítanak a szintén különleges csemegének számító rokonaikhoz, a homárokhoz, csupán annyi különbözteti meg őket egymástól, hogy a 10 lábú langusztáknak nincsenek hatalmas ollóik, az csupán a homárok „védjegye“.
A húsuk viszont pont ugyanolyan isteni, és még a tintahalnál is könnyebb elkészíteni őket. A langusztának csupán a farokrészében található a kissé szürkés színű hús, így azt egy csavaró mozdulattal le kell választani. Páncélostul is elkészíthető, ami persze tálaláskor nagyon látványos, de mi jobban szeretjük főzés előtt hosszában felvágni a farok hasi oldalát és kiszedni belőle a húst, ami szinte édes mikor elkészül.
Most pedig lássuk, a még az előzőnél is egyszerűbb tengeri csemege receptet.
Hozzávalók
- friss petrezselyem, snidling és bazsalikom
- tengeri só
- frissen őrölt fekete bors
- 1 ek. vaj
Elkészítés
- A vajat egy serpenyőben felhevítjük. A languszta húsát sózzuk, borsozzuk, majd beledobjuk a forró vajba, és megszórjuk a frissen aprított fűszernövényekkel.
- Mindössze 1-2 percig kell a forró vajon futtatni, amíg a szürkés langusztahús hófehérre vált. Pár csepp frissen facsart lime-lével pedig tökéletessé tehetjük az ínyenc tengeri csemegét.
Próbáljátok ki ti is, ha tehetitek, nem is kell érte Ausztráliáig utazni.
