Miért adja a fejét élelmiszer-önellátásra egy fiatal házaspár a 21. században, amikor a legtöbb kertben ma már csak pázsitot meg tuját tartanak, a boltok polcai viszont télen-nyáron roskadoznak, így erőfeszítés nélkül is bármikor ételhez lehet jutni?
Sipos Mihály és felesége, Ruszkai Krisztina egy Cegléd környéki tanyán élnek két kisgyermekükkel. Három hektáron gazdálkodnak, de Misi szerint egy is elég lenne az önellátáshoz, nekik csak azért van három, mert Kriszti – egykori díjugrató bajnokként – lovaglást oktat. Kapcsolatalapú lóhozállást tanít és ehhez is kell némi terület, főleg azért, hogy az állatok valóban a természetes igényeiknek megfelelő életet élhessenek. De annál jobb, mert így legalább takarmányt is tudnak termelni az állatoknak.
A katedrától a tanyáig
Az egész úgy kezdődött, hogy tizenegy évvel ezelőtt Misi a gödöllői agrártudományi egyetemen (Szent István Egyetem) tanársegédként szarvasmarhatenyésztést tanított, Kriszti pedig a tanítványa volt. A tanár-diák kapcsolatból szerelem lett, a szerelemből házasság. A fiatalok tervei és ambíciói szerencsésen összepasszoltak és hamar elhatározták, hogy tanyán fognak élni.
Sipos Mihály és Ruszkai Krisztina az egyik lovukkal
Három okból választották ezt az életet: az egyik Kriszti lovasiskolája volt, a másik, hogy a gyerekeik élhető környezetben nőjenek fel, ne pedig négy fal közé bezárva, a harmadik pedig, hogy tiszta élelmiszerhez jussanak.
Még egyetemi oktató korában ugyanis azt tapasztalta Misi, hogy a bio minősítésű élelmiszert gyakran erős fenntartásokkal kell kezelni, a házi, kistermelői termékeket pedig szinte mindig. „Ha egyszer az életben arra kényszerülnék, hogy zöldséget vegyek, biztos, hogy a Tescóban venném, mert őket szigorúan ellenőrzik és nem engedhetik meg maguknak, hogy kétes minőségű élelmiszert áruljanak. Ezzel szemben a kistermelő azzal permetez és akkor, amikor akar, egyáltalán nem biztos, hogy betartja a szabályokat, ahogy az állatait is úgy eteti és gyógyszerezi, ahogy akarja. Megtehetik, és meg is teszik, mert ezeket a terményeket senki sem ellenőrzi” – magyarázza Misi.
A dolgok jelenlegi állása szerint nagyon úgy látszik, hogy mindhárom vágyuk teljesült. Mára szinte csak saját termelésű ételt fogyasztanak, a kenyértől a sajtig szinte mindent előállítanak maguk, a boltban legfeljebb sót, cukrot, fűszereket, halat és olajat vesznek.
Kovászos kenyér egyenesen a kemencéből (Fotó: magánarchívum)
A sívó pusztaságtól a virágzó gazdaságig
A tanyát tíz évvel ezelőtt vásárolták, ami akkoriban korántsem festett ilyen romantikus képet, mint manapság – képzeljünk csak el néhány lerobbant épületet a homoktenger közepén, pár tucat akácfával. Mára azonban szinte mindent újjáépítettek és amerre csak nézünk, állatok járnak-kelnek, olyan, mintha egy kisebb vadasparkba toppannánk. A kapuban egy agár és három terelőkutya fogad, így, hogy ott van velük a gazda, elég barátságosak. Pár méterre tőlem tyúkok és kakasok kapirgálnak a kerítés tövében, kicsit beljebb a lovak szénát ropogtatnak, aztán kidugja az orrát egy pár hetes vietnámi csüngőhasú malacka is, szétnéz és komótosan kisétál a kerítés alatt.
Hogy hány állatuk van Siposéknak most, nos, erre a kérdésre nemigen tudnak válaszolni. Az biztos, hogy van két jersey fajtájú tehenük, és vannak borjak is. Van 20 anyajuh, mindegyiknek van egy vagy két báránya, meg van egy törzskos, aztán vannak disznók, a három vietnámi csüngőhasú kocából az egyik pont a múlt éjjel fialt meg, hét lett neki. Aztán vannak libák és kacsák, a szaporulatot nem is számolják. Kecske az nincs, habár nagyon hasznos lenne, de bolond jószág, felmászik a háztetőre is, mindent megrág, minden kerítést átugrik, és ha az ember egy pillanatra nem figyel oda, már a kertben van.
Megfialt az éjjel az egyik vietnámi csüngőhasú (Fotó: magánarchívum)
Mindig van mit csinálni, ha mást nem, hát parenyicát
Pedig egy kecske bőven el tudna látni tejjel egy családot, egy tehén pedig hármat-négyet is. Siposéknál a két jersey naponta legalább 40 liter tejet ad, ennek a felét megitatják a borjakkal, a maradékot pedig feldolgozzák, ami napról-napra nagy és állandó feladat. A családi munkamegosztás szerint Misi gondoskodik az állatokról (kivéve a lovakat), Kriszti pedig lovaglást oktat (nyáron sokszor napi 12 órát is), vezeti a háztartást, ételt tesz az asztalra és neveli a gyerekeket, bár az utóbbiból nyilván Misi is kiveszi a részét. Na de, térjünk vissza a tejre. A borjak után maradó, napi 20 liter tejet Kriszti feldolgozza: túrót, joghurtot, friss sajtokat, parenyicát és mozzarellát készít belőle, de a fő cserealap a vaj.
Működik ugyanis egy tanyaközösség, amelynek ők a központja, és a felesleget elcserélik egymás között. A közösség működése még kialakulóban van, de Misiék szerint az lenne az igazi, ha mindenki szakosodna valamire. Ők, érthető okokból, az állattartásban vannak igazán otthon, de a közösség pékjeként is el tudnák magukat képzelni. Egy saját, kézi gabonahántoló és malom beszerzésén már gondolkoznak egy ideje, de ahhoz, hogy érdemes legyen, még sok minden kellene, például, hogy a közösség tagjai a környékbeli tanyákon gazdálkodjanak, hogy akár gyalog is át tudjanak ugrani egymáshoz, ne pedig kilométerekre elszórva éljenek.
Mozzarella (Fotó: magánarchívum)
Több, mint a zero waste, jobb, mint a vegánság
Az önellátó gazdálkodás alapja Siposék szerint a felelős, ökológiai gondolkodás. Fontos, hogy ne vigyenek haza csomagolóanyagot, amiből szemét lesz, és ne egyenek olyan ételt, aminek az előállítása fölösleges szenvedést okoz az állatoknak. Ebből következik, hogy aki így él, az nem azt eszik, amit megkíván, hanem ami éppen van. Idén például egyáltalán nem termett gyümölcs a több tucat gyümölcsfán, mind elfagyott, de sebaj, mert lett egy csomó zöldség. A felesleget Kriszti főleg fermentálással tartósítja, ez a leggyorsabb és legegészségesebb megoldás.
Az élelmezésük alapját ugyanakkor a hús és más állati eredetű termékek jelentik, ám ez is szigorúan igazodik a természet körforgásához. Szarvasmarhát például egyáltalán nem esznek, mivel azt a tejéért tartják, a szaporulatot meg eladják. Disznót januárban vágnak, a húst fagyasztással tartósítják, vagy megfüstölik, és arra is vigyáznak, hogy a friss hurka-kolbász három hónap után elfogyjon, mert utána már nem olyan jó.
Borjú (Fotó: magánarchívum)
A tyúkok, csirkék szabadon járnak, ezért a vágást előre meg kell szervezni. Előző este, amikor már elültek a fákra aludni, Misiék létrával odaosonnak és „leszüretelik” őket, éjszakára beteszik nyúlketrecbe és reggel kezdődik a vágás. Egyszerre 15-20-at is levágnak, ha már egyszer csinálják, és külön fagyasztják le a levesnek való aprólékot, a pörköltnek való szárnyat és combot, és külön a csirkemellet.
Kakast ősszel vágnak, amikor ivaréretté válnak és elkezdenek verekedni. Egy kakashoz tíz tyúk a megfelelő ivararány, így érzik jól magukat az állatok és akkor lesz jó a szaporulat, ennél többet tehát nem érdemes meghagyni. Apropó, szaporulat: az ilyesmit megoldja a természet, a kotlósok maguktól elülnek és kiköltik a tojásokat. Persze mindig van 8-10 tojótyúk is, amik külön, bezárva élnek, ezek látják el tojással a családot.
Gasztronómiai szempontból egyébként hatalmas a különbség a tyúk, a csirke és a kakas húsa között. A csirkehús hamar elkészül, viszont nem lesz belőle szép a leves: az igazi, aranysárga húsleveshez tyúk kell (akkortól számít tyúknak, amikor a mellcsont nyúlvány már nem porcos, mint a csirkének, hanem becsontosodik). A kakas húsa pedig jóval keményebb, inasabb, mint a tyúké. A tanyán élő csirkék sosem kapnak tápot, kapirgálnak és összekapkodják a magokat a birkák alól, így a csirkegyári 42 nappal szemben 100 nap alatt válnak vágáséretté, viszont nincs bennük sem antibiotikum, sem mesterséges hormonok. A kacsa és a liba téli eledel, addigra nőnek meg akkorára, hogy érdemes legyen levágni.
Libák (Fotó: magánarchívum)
A birkák tavasztól őszig legelnek a lovakkal együtt, ami azért fontos, mert a taposásukkal és a trágyájukkal karbantartják a legelőt. Bárányt tavasszal, főleg húsvétkor esznek, őszre pedig kész a faggyúmentes birkahús, amiből Kriszti szeret arab és indiai fűszerekkel főzni, de az is előfordul, hogy élve adják el az állatot.
A kertben mélymulcsban, talajművelés nélkül terem a répa, a hagyma, bab, tökfélék, zöldfűszerek, és sok más, amire szükség van a konyhán. Krumpliból nem önellátóak, mert ahhoz túlságosan kiterjedt társadalmi életet élnek: a sok vendég miatt rengeteg burgonya fogy a tanyán, amit egyelőre nem tudnak maguk megtermelni.
Ennyiféle alapanyagból pedig igen változatosan lehet főzni. Kenyeret hetente kétszer, háromszor sütnek, (a lisztet egyelőre vásárolják), sokszor van kovászos kelt tésztából sütemény reggelire és a kemencében pizza és kenyérlángos is készül. Gyakran van húsleves, gulyás, zöldséglevesek, gyümölcsleves, és ha nagyon szorít az idő, paradicsomleves – sorolja Kriszti. Pörköltöt tyúkból, kakasból, bárányból és birkából szoktak főzni, de ezeknek a húsa sütve is nagyon finom. Sütnek kacsát, libát, malacot és disznót is – disznót vágni januárban szoktak.
Életük mégsem egy zárvány
Extra csavar a történetben, hogy hetente három étkezést bolti ételekkel oldanak meg. Ilyenkor hol virslit, szalámit, májast vesznek, hol gyorsétterembe vagy vendégségbe mennek. Erre korántsem ételhiány miatt van szükség, hanem elvi okokból, méghozzá azért, hogy a gyerekek ne úgy nőjenek fel, hogy gőzük sincs a külvilágról. Habár elgondolkoztak már azon, hogy akkor éreznék magukat a legjobban, ha házon kívül vegán módon táplálkoznának, belátták, hogy ennek nem igazán van realitása. Ahogy például egy hosszabb nyaralás sem túl valószínű az ő életmódjukkal, hiszen kire bíznák addig az állatokat? Idén kétszer egy napot voltak kikapcsolódni, de hát, úgy kell élni, hogy az ember nem vágyódjon el otthonról – vallják.
De nem kevés az egy értelmiségi házaspárnak, ha az egész életüket arra fordítják, hogy étel legyen az asztalon? Mi lenne az emberi kultúrával, a művészettel, a tudománnyal, ha mindenki így élne – merül fel a kérdés, amire Kriszti válaszolt nagyon frappánsan: egyrészt az ember valahogy kigazdálkodja az idejéből, hogy olvasni, alkotni is maradjon ideje, másrészt viszont a kultúra nem csak művészet: az is fontos, hogy megőriznek olyan ősi technológiákat, amivel jó minőségű ételt lehet előállítani, szemben az iparival. Misi szerint pedig, ahogy nem kell mindenkinek tanyán élni, úgy tudósnak vagy művésznek lenni sem muszáj. “Ha nem tanyán élnénk, akkor sem valószínű, hogy írtam volna egy verseskötetet.” Másik két könyvet viszont írt már, az elsőt Fenntartható visszafejlődés címmel, ezt kapni már nem lehet, mind elfogyott, a második pedig még kiadás előtt áll.
Hagyományos magyar ételek
Eloszlatjuk a leggyakoribb tévhiteket a hajfestésről
Meghalt Azahriah menedzsere, Ferich Balázs
Liptai Claudia megmutatta lányát, Pankát gyönyörű szép esküvői ruhába bújva
Nőként kezdett új életet Németországban a megasztáros Szecsődi Kari
Anyaotthonba került a 17 éves anya, akinek a kisbabáját patkányok harapdálták össze
Sztárok, akik a nagyszüleiket vitték a vörös szőnyegre
Nagyon nehézkes természetűek ezek a csillagjegyek
