Most, hogy szerencsésen beléptünk a februárba és már látjuk a tél végét, elkezd bennünk motoszkálni a kérdés, hogy de meddig mehet ez még így? Mármint meddig tart még ez a bál nélküli báli szezon, farsangi mulatság nélküli farsang? Megmondom: február 17-éig, amikor is megérkezik a hamvazószerda, ami a böjt kezdetét is jelenti egyben. Mondjuk, nem tudom, hogy az idei böjttel összefüggésben miről lehet még lemondani, mitől lehet még megtartóztatni magunkat, de hát ez nem az én asztalom, maradjunk abban, hogy addig is van még pár napunk fánkot sütni.
A hagyomány szerint a hamvazószerdát megelőző csütörtökön, közelebbről: torkos csütörtökön szokás volt fánkot enni. A közelmúltban azonban, a böjttel együtt a torkos csütörtök is kikopott a folklórból, egészen addig, amíg központi kezdeményezésre, az éttermek új tradíciót nem teremtettek ezen a néven, vagyis minőségi, ám jóárasított menüvel csábították be a minden jóra nyitott közönséget a műintézményeikbe. Azt most hagyjuk, hogy idén ebből sem lett semmi, ne is hergeljük magunkat, koncentráljunk inkább a kellemes dolgokra, például a fánkra, közelebbről a churrosra.
A spanyol churros csak a mi fejünkben kapcsolódik a farsanghoz és a fánkhoz, őshazájában ugyanis ezeket a forró olajban kisütött, fahéjas cukorban meghempergetett, csillag metszetű tésztarudakat leginkább reggelire eszik.
Ennek megfelelően egész évben hozzá lehet jutni, értelemszerűen a kávézók kínálatában szerepelnek elsősorban.
Az eredetét csak érintőlegesen tárgyalnám, mivel (szokás szerint) nincs egységes álláspont. Van, aki szerint Kínából hozták be derék kereskedők, elődje a youitao nevű péksütemény volt. Egy másik elmélet szerint az ibériai pásztornépek eledele volt: ezt a lisztből, sóból és vízből készített sült tésztát ették friss kenyér helyett, a nevét pedig az őshonos churra juhok hasonlóképpen kinéző szarva ihlette. Elképzelhető, de elkészítési metódusa miatt ezt az elméletet a magam részéről nem tartom túl valószínűnek. Minek készítenének pásztorok, nyílt tűzön olyan ételt, amihez két fazék és bő olaj kell?
Churros készül egy madridi kávézóban (Fotó: Jasper Juinen/Getty Images)
Akárhogy is, mára a churros az egész világon elterjedt. Először természetesen a konkvisztádorok nyomán, Közép- és Dél Amerikában jelent meg, és itt egészült ki a nagyon fontos hozzávalóval: a csokiöntettel, ami azelőtt, érthető okokból, nem volt Európában. Ugyanakkor, mára már nemcsak csokiöntettel eszik a churrost, hanem különböző karamellöntetekkel, sőt, van, ahol gyümölcsszószba mártogatják (közelebbről: guavába), és van, ahol ezekkel meg is töltik, de az házi körülmények között nagyon macerás.
A churros egy olyan étel, amit a cukros-cukros-cukor szófordulattal lehet a legtisztábban leírni, hoppá, kihagytam belőle az olajat. Ennek megfelelően semmiféle diétába nem lehet beilleszteni, legjobb, ha nem gondolunk semmire, amikor esszük, csak élvezzük.
A churros tulajdonképpen egy klasszikus égetett tészta, vagyis a képviselőfánk, az olasz profiterol és a francia èclair rokona, azzal a különbséggel, hogy végül nem sütőben sütjük meg, hanem forró olajban,
és ráadásul még habzsákot is használni kell, ami a kedvencem. A metódus a következő: egy fazékban összeforraljuk a vizet, a cukrot a sót és a vajat, majd hozzáadjuk a lisztet és addig „égetjük” kevergetve, amíg össze nem áll egy gombóccá, majd ezt követően keverjük bele a tojásokat, hogy elérje a megfelelő állagot. Ha te is YouTube-videókból tájékozódsz a világ dolgairól, akkor itt komoly problémák lesznek, ugyanis valamiért mindenki egy rozzant spatulával akarja egyneműsíteni a két anyagot, ami ránézésre nem túl célravezető. Légy individualista és használj keverőgépet!
A churroskészítés másik két fontos szereplője az olló, illetve a segédünk, más néven: kukta. A tésztarudakat ugyanis habzsákból nyomjuk ki megfelelő formára, amely művelethez mindkét kezünkre szükség van. Ebből következik, hogy valaki más fogja elvágni a masszát, méghozzá praktikusan ollóval, mert a forró olaj fölött nem bűvészkedünk késsel.
Eggyel biztonságosabb megoldás, és tapasztalatom szerint a végeredmény is szebb lesz, ha nem egyenesen a forró olajba nyomjuk a masszát, hanem szilikonos sütőpapírra, majd úgy, ahogy van, papírral együtt sütjük ki, amit egy idő után úgyis ledob magáról a süti, szóval nem okoz fennakadást, viszont segít biztonságosan, szép és egyenes churrosokat készíteni.
Most, hogy elméletben már mindent tudunk, lássunk is hozzá!
Churros
Churros csokiba mártva (A szerző fotója)
Hozzávalók
- 2 dl víz
- 15 dkg cukor
- 1 csipet só
- 5 dkg vaj
- 140 g liszt
- 2 tojás
A burkoláshoz
- 1,5 dl cukor
- fél teáskanál őrölt fahéj
A csokiöntethez
- 2 dl tej
- 5 dkg jó minőségű étcsoki
- 1 evőkanál cukor (ízlés szerint lehet több vagy kevesebb)
- fél teáskanál keményítő
- 2 evőkanál víz
Elkészítés
- A vizet, a cukrot a sót és a vajat egy kis lábosban összeolvasztjuk, majd jól felforraljuk. Amikor a vaj teljesen feloldódott, takarékra vesszük és belekeverjük a lisztet is, majd addig kevergetjük, amíg össze nem áll egy gombócba.
- Ekkor levesszük a tűzről, áttesszük egy másik tálba, hogy gyorsabban hűljön. A tojásokat beleütjük egy tálba és keverőgéppel, egyenként belekeverjük a tésztába, hogy végül egynemű, ragadós masszát kapjunk.
- Már fel is tehetjük forrósodni az olajat. Nem kell sok, de azért két centire lepje el az edény alját. Minél nagyobb az edény átmérője, annál hosszabbak lehetnek a churrosok.
- Most előveszünk egy szilikonos sütőpapírt és egy habzsákot, kb. 1 cm átmérőjű csillag csőrrel. Ha nincs, akkor egy nejlonzacskó is megteszi, aminek levágjuk az egyik csücskét, csak ebben az esetben nem lesz bordázott a churros. Túléljük valahogy. Beletöltjük a habzsákba a masszát.
Miután belekevertük a tojást, ilyen lágynak kell lennie a tésztának (A szerző fotója)
- Most kinyomjuk a churrosokat a sütőpapírra, ügyelünk, hogy ne legyenek hosszabbak, mint a sütő edényünk. Felvágjuk a papírt, majd a forró olajba papírral együtt belecsúsztatunk néhány kukacot az olajba, hogy kényelmesen elférjenek egymástól. Úgy kalkuláljunk, hogy sülés közben nagyjából duplájukra fognak dagadni. Amikor ledobja magáról a tészta a papírt, csipesszel kihalásszuk. A churros akkor van kész, amikor tetszik a színe.
Legjobb, ha papírral együtt tesszük a forró olajba a tésztát (A szerző fotója)
- Sütés közben elkészítjük a fahéjas cukrot a klasszikus módon: fahéjat keverünk a cukorba. Ebbe belehempergetjük a lecsepegtetett churrosokat, majd tálra tesszük.
Churros csokiba mártva (A szerző fotója)
- Az öntet úgy készül, hogy egy kis lábasban összeolvasztjuk a tejet, a cukrot és a csokoládét, majd feloldjuk a vízben a keményítőt, beleöntjük és addig keverjük, míg be nem sűrűsödik.
Churros csokiba mártva (A szerző fotója)
Már kezdődhet is a lakoma, jó étvágyat hozzá!
