Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Férjem potenciazavarai
Valójában mindig is megvoltak ezek a problémák, csak abban bíztam, hogy idővel oldódni fog és helyre áll a rend.
Tévedtem. 3 éve vagyunk együtt, ezalatt ritkán volt igazán jó vele szex. Mindig egy kínszenvedés elérni nála azt, hogy merevedése legyen. Egyetlen egy pózban képes szeretkezni (ha van merevedése), és akkor is nagyon hamar elmegy.
Azt hittem magamról mindig is, hogy nem ez a legfontosabb egy kapcsolatban, ezért nem is zavart eddig a dolog. De mostanra ott tartok, hogy már nem kívánom őt, mert nincs kedvem "szenvedni" a merevedéséért, abban nekem nincs semmi örömöm. Nőiességemet sérti, hogy nem kíván annyira, hogy a puszta látványomtól, vagy érintésemtől beinduljon...
Próbáltam megbeszélni vele a dolgot, orvost ajánlottam. Nem egyszer. Képtelen erről beszélni, és orvosról hallani sem akar. Mindig ócska kifogásokat keres, és felháborodik, ha felhozom a témát.
Szeretem őt. Mindig is hűséges voltam, eszembe sem jut megcsalni őt! De többre vágyom! Ez túl kevés! 24 éves vagyok...
Félek, hogy tönkre megy a tökéletesnek hitt kapcsolatunk!
Mit tegyek?
gyomorrontás? na jó, azért megmérgezni és megbetegíteni a pasim sem akarom, de megoldás kell. és sürgős. kezdek kimerülni a folytonos próbálkozásban. már magamat hibáztatom és sztem ez a legszörnyűbb az egészben..:S
24 éves. durva, még csak 24 éves már előfordul nála. én korábban azt hittem, h ez csak az idős férfiaknál jelentkezik, erre most, h megoldást keresek és elolvasok mindenféle orvosi cuccot, látom h egyáltalán nincs így. fiatal, idős, durva, de mindegy..
csrolo, sztem szervi. volt már esetleg hasonló problémád? nem tudom, a rolo név alatt férfit sejtek. egyre elkeseredettebb vagyok, ahogy mindenkiritája, te is írod, úgy érzem, emiatt fogunk szétmenni. pedig amúgy minden nagyon klassz!!!! de ezzel nem tudok már megbirkózni.
én nem kereshetek neki kék bogyót csak úgy. a fogamzásgátlót is doki írja föl, ezt is. nélkül nem megyek semmire. persze, rendelhetek a top shopból vagy honnan, vagy bármilyen ócska netes cuccról, de kitudja az meg milyen...:S de nem?
Kedves Hölgyek!
Most írom a szakdolgozatomat.Az Elte pszichológia szakos hallgatója vagyok. A témám a fogamzásgátlás pszichés és szociális területei. Olyan lányokat/hölgyeket keresek, akik valamilyen hormonális fogamzásgátló módszert választottak, és segítenének a munkámban azzal, hogy kitöltik az alábbi weboldalon található kérdőívet. A vizsgálat természetesen anoním és az adatokat bizalmasan kezelem. Az eredményekről is szívesen küldök tájékoztatást, ha valakit érdekel.
Köszönöm szépen a segítséget!
a weboldal:
www.fogamzasgatlas.uw.hu
Klisther, Jucus! Köszönöm a válaszaitokat! Nagyon is tudom, hogy mi lenne a jó döntés, de mégsincs erőm megtenni. Félek a változástól? Nem tudom.
Igaza lesz apósomnak, aki azt kérdezte annó, hogy tényleg jól meggondoltuk az esküvőt? Nem fogunk elválni 1-2 év múlva?
Anyám röhögni fog a markába, hisz nem nagyon díjazta ezt a kapcsolatot...
A nagymamám szívinfarktust kapna... a munkatársak és iskolatársak azt hiszik, hogy valami álomszép életünk van, semmi problémánk nincsen, babát tervezünk...
Mit fogok mondani ezeknek az embereknek?
Nem tudok ebből a faluból elmenni, haza sem szeretnék költözni anyámhoz. Az még rejtély, hogy miképpen oldanám meg ezt a részét. Talán el kéne adnom az autómat, hisz albérletet és kocsirészletet nem tudnék egyszerre fizetni... főleg, hogy elég nehéz anyagi helyzetbe kerültem miatta... egyéb hitel is van az én nevemen... nem hogy félrerakott pénzem nincsen, de erősen minuszban vagyok miatta...
Nehéz dolgok ezek...
És kezdem úgy érezni, hogy szépen lassan bekattanok...
Molitva
Szia! Végigolvastalak. Ezek után azt kérdezem: miért félsz a válástól? Attól, hogy mit szólnak az emberek? Nem mindegy? Hidd el, ha egyszer túl leszel rajta, akkor azon fogsz csodálkozni, hogy hogyan bírtad ki eddig! Van lehetőséged elköltözni arról a környékről? Máshol új életet kezdeni? ne úgy fogd fel, hogy valami véget ér, hanem inkább, hogy elkezdődik valami új. Ami nehéz az elején, de később megtérül minden belefektetett szenvedés. Ja és van némi tapasztalatom a témában. Máig sajnálom zt a pár évet amit eltékozoltam...
Egyféle kudarc létezik, ha NEM TUDSZ SEGÍTENI MAGADON.
Nem vagy felelős a férjed életéért. Csak a sajátodért - mert nincsenek gyerekeitek.
Mi is a fontosabb? Ja, a környezeted? Akkor bocs.
Azt gondolnám, az igazán fontos a saját boldogságom, nem mások lelki nyugalma.
Lemondanál a szexuális életedről, a párkapcsolat egyik alappilérélől, s a gyerekekről? Tulajdonképpen a házasságodról?
Miben is különbözik ez a cölibátustól?
Hasonló helyzetben voltam, talán tudod. Nagyon hasonlóban. Mi próbálkoztunk is segítséget kérni, nem mondom hogy teljesen sikertelenül. Sikerülhetett volna, ha időben megyünk, s kellő türelmünk van. De nem volt.
Már nem bánom. 2 hónapja nem vagyunk együtt.
Találtam valakit, akit - most beszéljünk csak a szexről - senkihez sem tudok hasonlítani. Újjászülettem, feltölt energiával, fantasztikusan érzem magam. Hangsúlyozom, most csak a szexről beszélek.
Egyéb szempontból is jól érzem magam, de itt ez a fő téma.
Felfedezni újra, hogy nő vagyok. Megélni, milyen egész éjjel szeretkezni. Hihetetlen öröm.
Egy percig sem gondoltam, hogy rosszul döntöttem. A környezetem pedig inkább sajnálgat a szakítás miatt, mint rossz szemmel néz. Nem mintha érdekelne.
Még mindig ugyanezek a problémák állnak -illetve pont nem állnak- fent. Semmi sem változott. Orvos sem látta még a férjemet...
Mostanra odáig jutottam, hogy már nem akarok tőle semmit. Utálattal megyek haza, kerülök minden olyan helyzetet, melyből szexuális próbálkozás következhetne... ebben az évben egy alkalommal voltunk együtt. Higgyétek el, nekem még sok is volt. Nem akarok semmit tőle. Elváláson nem gondolkodom, mert félek attól, hogy mit szólna a környezetem... már csak egymás mellett élünk, mint két idegen, és lassan esedékessé kéne válljon egy beszélgetés a jövőnkről. De ez sem érdekel, nem akarok beszélni vele.
Felháborít, hogy átvert és úgy vett el feleségül, hogy abban a hitben ringatott, hogy minden megváltozik, ha megnyugszik, és biztonságban fogja érezni magá velem. Aztán 5 hónapja bevallotta, hogy mi okozza a merevedési zavarait. Ez nem volt fer tőle! Miért várt ennyit???Egy életre tönkre tett! Már nem moshatom le magamról, hogy férjnél voltam (ha elválok és új életet kezdek). Hazudott, hisz azt mondta, nem volt semmi gondja előttem, most meg kiderült, hogy sohasem működött a férfiassága...
Teljesen össze vagyok zavarodva. Nem tudok semmire sem koncentrálni, munkára, tanulásra, családra...semmire!!!
Felemészti minden erőmet ez a történet. Barátnőm csodálkozik, hogy miért nem állok tovább, ő már rég elhagyta volna, de legalább szeretőt tartana...
Nem ilyen egyszerű. Ha elválok, az az én kudarcom is. Megbukok az élet iskolájában. Gyereket, jövőt terveztem vele, azért mentem hozzá. Most semmiképpen nem szűlnék neki, hisz érzem, hogy csak ideig-óráig fog tartani ez a kapcsolat.
De mire várok még? Elpazaroltam több, mint 3 évet... még mennyit áldozzak fel az ideáim miatt? Már nem is akarok békülni, csak a világ reakcióitól és a tortúrától tartok.
Talán még hiszek abban, hogy ez egy hullámvölgy, amiből egyszer csak kilábalok, és talán újra harcolni fogok magunkért. De egyedül kevés vagyok ehez. Ő orvosról hallani sem akar. Én meg már róla nem akarok hallani...szexről pedig még úgysem...
Ki fogok valaha lábalni ebből a közömbösségből, ebből a mélyvölgyből vagy inkább adjam be a válópert, és keressek új partnert magamnak?
Te is csak egyszer élsz, három évet már elpazaroltál rá, minek várnál tovább? Ha szeretne, biztosan keresné ö is a megoldást (pszichológus, stb.) ...
SziasztoK!
Köszönöm a válaszokat, azoknak is (sokan vannak), akik priviben kerestek meg, és adtak jobbnál jobb tanácsokat.
Hogy miért mentem hozzá? Mert szeretem, és bíztam abban, hogy ha biztonságban érzi magát, meg tud nyilni, fel tud oldódni, és akkor nem ezek a problémák elmúlnak. Valamelyest sikerült "felfejlesztenünk" ezeket az együttléteket, tehát nem teljes kudarcról van szó, de akkor is pont a "lényeg" hiányzik belőle.
Ez lett kevés. És az, hogy kezdem azt érezni, hogy nem vagyok nő, akit kívánhatnának... talán ezért van szükségem visszajelzésekre, így lehet, hogy van valaki, aki csapja a szelet... de semmi sem történt, és a lelkiismeretem nem is fogja hagyni...
Most rohannom kell, jövök, amint tudok!
Molitva
Idén júniusban próbáltam ki, azóta rendszeresen fogyasztom.
Az elő írtnál többet, vagy sűrűbben nem használom, nem is kell!
Fél évente vizsgálják a véremet is, egyenlőre semmi gond!
Nemrég olvastam, hogy jópár orvosi eset született gyógynövényes potenciafokozóktól. Nem tudom, melyiktől, a neve nem volt publikus. Ez is lehet, másik is - lehet. Szivpanaszokat okozott, s extrém magas colesterin- és vérzsirszintet egyeseknél a kérdéses gyógynövény-készitmény. Alaposan utána kell járni, mi a jó, s mi a veszélyes.