Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Próbáld meg, Margaret-Marika! Garantálom, hogy megéri, hiszen egy szépséges kertről van szó! Azt hiszem, hogy a tiéd még szebb, örömmel nézegetném…
Köszönöm a visszajelzést!
1. Repetitio est mater studiorum.
2. - 3. A rózsakert másik oldala.
4. A gyümölcsös és fűszerkert utca felőli széle.
Ibikem,nincs idom visszaolvasni.
Udvozlom a tettest!
1. A lugas tetején pompázó növény szárai a tartóoszlopokon kígyószerűen kapaszkodnak felfelé.
2. - 3. A ma reggeli ajándékrózsák "lelőhelye"
4. és az ablak tükrében ott van a tettes maga.
1. A filagóriára felfuttatott kúszónövény fűbe hullott virágai.
2. A hibiszkuszfa még élő, élénksárga virágai.
3. Balról a kínai, vagy más néven perzsa selyemakác (Albizia Juulibrissin), míg jobbról a kínai selyemvirágfa (Lagerstroemia indica) ágai kék izraeli eget foglalnak keretbe.
4. Gyapotfa virága más szemszögből.
1. - 2. Szép a virágzásuk, de az elmúlásuk talán még szebb!
3. - 4. A kert végén, egy szakadék fölött a Chorisia v. Celba speciosa is virágzásnak indult (magyarul: hernyóselyemfa, illetve gyapotfa). Itt Haifán is van néhány hasonló, egzotikus növény, éppen a Kláriék otthonával szemben, de azok még lustálkodnak. A fa egyik jellegzetessége, hogy tüskés törzsébe gyűjti az életet adó folyadékot, ha megkopogtatod, olyan hangot ad, mint egy félig telt hordó. A timráti kertben kettő is van belőle.
1. - 2. Remélem ti se unjátok a tavirózsákat,
3. - 4. és az 5-6 méter magasról lehullott, élénk sárgáról vörösesbe váltó hibiszkusz virágokat sem?
Amint ott nézelődtünk egyszer csak megjelent egy kis szitakötő, keringett fölöttünk egy ideig, majd megpihent egy fűszálon. A továbbiakban őt próbáltam a lencse közelébe hozni.
Ismét köszöntöm az idelátogatót!
Ma szombat van és Haifán kimondottan kellemes az idő, 28 fok, enyhe szellővel - bármikor szívesen fogadom!
Klárikával ma is sétáltunk egy kicsit a kertben, annyira szép minden! Képek is készültek, mint ahogy napokkal ezelőtt is, de majd jóval később kerül sor a butításukra. Az erdélyi képekkel sem volt még időm foglalkozni, viszont a legutóbbi timráti fotókat muszáj volt lekicsinyítenem, akkor is, ha már volt sok hasonló felvétel, de most annyira szép az ottani kert, hogy ismételnem kellett - aki nem akarja, úgysem nézi meg, aki pedig igen, remélem, hogy kedvtelve teszi.
1. Kedden, június 25.-én ilyen szürreális alkonyatban volt részünk.
2. - 3. - 4. A timráti tavacska, három nappal ezelőtt, 26.-án. A tavirózsák fölött óriási levelekkel készülődik a lótusz, feltehetően 2-3 hét múlva már gyönyörködhetünk benne.
Jó reggelt!
Már nagyon illett bejelentkeznem, bár zugolvasóként már jártam erre, csak nem volt mit olvasnom. Most is csak azért jöttem, hogy tisztelettel jelentsem: minden rendben körülöttem, csak éppen időm nincs. Most is indulok Klárihoz, aki mostanában ugyancsak meggyűjtötte a bajunkat, többek között az enyémet is.
Majd jövök.
Szép napot egy kis ajándékkal. >>>>
1. Most szebbek vagyunk? Te - lehet, én biztosan nem, de köszönöm a bátorítást! A kép pénteken, június 14.-én készült a két barátnőről, akik ugye, mi vagyunk.
2. Aztán elindultunk Nagykároly, illetve Csanálos irányába, át a Meszes-hegységen (Erdélyi-középhegység) és Zilah városán,
3. majd újabb naplementében szerencséltetett bennünket a sors!
***
Most egy-két napra abbahagyom a képek közlését, majd újakat fogok butítani az utolsó három napról.
***
Tanaria, természetesen elküldöm a kért anyagokat, jókat nevetsz majd a barátnődön, ígérem!
Szép napot!
Átérzem a szomorúságodat, amit Klárika félelme okoz. Tényleg szomorú.
DE, muszáj elfogadnunk mai külsőnket, már csak azért is, mert a régi végleg elhagy. Nem örvendetes, az biztos! Ilyenkor mindig eszembe jut, amikor Gergőnek először dicsekedtem fiatal képeimmel és ő azt mondta, most szebb vagy...
Megkérlek, küldd el nekem is a tévés beszélgetés.
Az nem vadorchidea. Küldök egy a Bükkben készült képet az orchideáról.
1. A mai Kolozsvár fiatal nemzedékének kedvelt helye a Bulgakov irodalmi kávéház, ám az idősebb generáció is kedveli. Ottlétünk harmadik napján ellátogattunk oda, sőt, a kerthelyiségében ebédeltünk majd kávéztunk. Itt a bizonyíték.
2. A kerthelyiség tömve volt mindenféle korú emberekkel, míg mögöttünk, hosszú asztalnál, egy friss diplomást ünnepelt családja és a baráti társaság.
3. A bejárathoz közeli rózsakert
4. és a ház régi kapuszárnya. Kiderült, hogy műemlék!
Én is erről a könyvről beszéltem, de csak a kötet előszaváról. A fordító belebonyolódik a mondanivalójába és túl hosszúra sikeredett mondatai értelmetlenné válnak. Ezen szórakoztunk egy ideig a repülőgépen. Aztán letettük a kötetet, és szinte-szinte az előző ülés hátsó zsebében felejtettük. Aztán mégse.
***
Jöjjenek a már lebutított képek - a többire majd szintén sor kerül.
1. A Fellegvár oldalában gyönyörű virágokra leltem - mintha vadorchideák lettek volna, vagy mégsem?
2. Miután lejöttünk a hegyről, megpihentünk egy kávézóban, amelynek mennyezetét egy létrával dekorálták. Nagyon tetszett!
3. Aztán a főtérre érkeztünk, ahol éppen régi barátommal, Mátyás királlyal randevúztam. Én örültem, de ő továbbra is mozdulatlanul nézett előre. A lova is.
Szervusztok, jó reggelt!
Tegnap furcsa napom volt Klárival, mostanában sokat fantáziál, és ez eléggé aggodalmat keltő. Az otthon szociális munkása sokat beszélgetett vele, magam is jelen voltam és eléggé elszomorított az állapota. Fél, hogy valaki - egyik családtagja - netán életére tőr? Jajj, olyan nehéz volt követni a beszélgetést, nagyon szomorú lettem.
Aztán egyre-másra érkeztek a kolozsvári "szereplésemről" kapott sajtóvisszhangok - ezektől sem lettem vidámabb, mert rossz volt szembesülnöm a mostani arcommal, nem hiába utálok én tükörbe nézni. Elnézést, ezt az utóbbi bekezdést talán ki is kellene törölnöm, de mindegy. Volt egy televíziós beszélgetés is, amely alatt egyfolytában mozgolódtam - most jövök rá, itthon is ezt teszem, munka közben - eléggé kellemetlen szembesülnöm vele. No de ez van - csak nem lehet szeretni…
Szóval rossz kedvem lett, de a tegnap ígért fotókat még felteszem, aztán indulok Timrátra - az élet megy tovább.
Szép! Kíváncsian várom a folytatást.
Szép napot!
Nagyon szép, élménydús napokat töltöttem veletek. Nagy öröm volt számomra! És NEM fárasztottál. Számomra egy mini szabadság volt, mint mondtam is nektek.
Történt velem is olyan, hogy azt hittem írtam ide. Pont erről beszéltem egyik beírásomban.
Mostanában reggel 8-9 között megyek a napi sétámra. Gyönyörű az erdő reggel. Ma Marikával mentünk.
Én a D.Dreyer könyvét kezdtem olvasni. A fordítással nincs problémám még. Érthető és világos fogalmazás.
Most megnézem a képeket...
Azt hiszem, ideje megszakítanom ezt a virtuális sétát, majd később folytatjuk. Pihennünk is kell ennyi járkálás után, no és nemsokára indulnom kell. Számomra is jó volt egy kicsit visszatérni…
További szép napot!
1. Valamikor emberek éltek ebben a barlanglakásban - szintén a Fellegváron.
2. - 3. További sűrű fák, padok, virágok, házak a Fellegvár lépcsői mentén
4, és egy újabb barlanglakás.
Ja, és elfelejtettem mondani, hogy az előző képek már a harmadik napon készültek, június tizenharmadikán és közben megállíthatatlanul rohant az idő…
Aznap, a reggelinél ismerős alakot pillantottam meg a svédasztal előtt. Kern András volt, aki - mint utólag kiderült, a Vígszínház társulatával egyik Molnár Ferenc-vígjátékkal szerepelt Kolozsváron. Sajnos, az előadás estéjén (másnap), mi már messze jártunk. De olyan jó volt vele és társaival ugyanazon helyen reggelizni!
1. Számomra nagy kaland: gyalog indultunk a Fellegvár tetején lévő szállodából - állítólag - 274 lépcsőn lefelé. Itt éppen egy várkapu alatt.
2. - 3. - 4. Közben a mellettünk, velünk haladó tájrészleteket csodáltuk.
1. Ugyancsak a teraszról: az uszoda épülete.
2. Kicsit jobbra az előzőtől. csodálatosan, délcegen magasodó sudár fenyőfák
3. és az uszoda előtt: pompás rózsabokor, mellette tüzes liliom, vagy tűzliliom - felülnézetből.
1. Az első kolozsvári esténk naplementéje Tanaria balkonjáról (2019.06.11).
2. A második nap gasztronómiai élménye: kolozsvári káposzta a Rédey étterem teraszán.
3. Szállodánk uszodája - az első sávban a picinyem.
4. Kolozsvári táj a szálloda teraszáról.
Itt meg kell jegyeznem, hogy igazi ünnepet jelentettek számomra a kora nyár harsány színei - végig, az egész úton. Hazaérkezve már kopárnak tűnik az itteni erősen sárguló, halványuló, sápadt természet…
Ismételten: Jó reggelt!
Történt már veletek olyasmi, hogy azt hittétek, írtatok ide, aztán kiderült, hogy mégse? No, én így jártam! Tegnap, még az úton hazafelé elolvastam Tanaria előző, megnyugtató üzenetét, választ is fogalmaztam - ezek szerint csak gondolatban -, és most kiderült, hogy az NLC nem tud gondolatokat közvetíteni, nahát!
Örülök, hogy minden rendben van. Kipihentél bennünket? Képzeld, mi a repülőben azon szórakoztunk, hogy az a könyv, ami már neked is megvan, elképesztően gyatra fordítás, mintha a Google tette volna! Legalábbis az előszó. Biztosan már észrevetted! Örülök, hogy kora reggel sétálsz az erdőben, csak vigyázz magadra, jó? Jobb lenne, ha nem egyedül tennéd. Nagyon bánt, hogy M. barátnőddel nem sikerült találkoznunk, pedig úgy szerettem volna! Szeretettel üdvözlöm és… talán majd máskor… Ha lesz máskor.
Ja és a vers! Biztosan észrevetted, hogy J. Gy. kísértetet játszik benne. Ami viszont engem illet, én ebben a végesnek bizonyuló életben szeretnék még visszamenni, mert ismét sok minden kimaradt az eredeti tervekből.
Kicsit neheztelek, hogy előző hosszú beszámolóim különböző felvetései közül egyikre se reagáltál . Pedig nagyon szerettem volna, ha te is örömmel írsz rövid együttléteinkről. Tudom, hogy fárasztottalak, de már nem lehet visszacsinálni semmit.
Tegnap este lebutítottam néhány fotót. A következőkben felteszek közülük néhányat. Ilyen jellegű tennivalóm még maradt, bőven!
Szép napot!
Itt vagyok, minden rendben. Még benéztem ide valamelyik nap, de csak magammal futottam szembe.
Igen, gyönyörű vers!
Folytatva erdei sétáimat telnek napjaim. Most reggel korán megyek. Gyönyörű a korai erdő! Hűvös!
Nem hallottam, hogy hívtál.
Szervusztok, jó reggelt!
Eltelt az év legrövidebb éjszakája, jöhet az igazi nyár, bár az előfutárai elég kegyetlenek voltak! Az itteni kánikulát bizony sokkal könnyebben viselem el, nem is panaszkodom többet. Volt Kolozsváron, Nagykárolyban és Debrecenben (ott csak nagyon rövid ideig) 5-6 embertelenül kegyetlen napunk, valahogyan a 32 év előtti nyarakból nem is emlékszem hasonlóra, netán elfelejtettem volna? A hetedik nap - ismét Kolozsváron - viszont csodálatos volt, mert még eső is esett, igazi nyári eső, hólyagos! Meg is áztunk, de csak egy icipicit - többet is kibírtam volna! Folyt a víz az úttesten, visszakaptam egy kicsit az otthoni esők varázsából. De az itthoniakat is szeretem...
Ennyi időjárást gondolom, még Margaret-Marika is megbocsát nekem, igaz?
Mióta hazajöttem, egyfolytában pihenek, sokat alszom, olvasgatok, pedig már illene nekifognom a munkának is. Talán mától?
Egyelőre azonban indulok Klárihoz, oszt' majd meglátjuk, ahogyan a vak ember is mondta. Még a képekkel sem foglalkoztam, szerencsére nem fotóztam sokat, azt a keveset is a kis kütyüvel követtem el. Pedig a masina is nálam volt, de a nagy melegben nemigen volt ingerenciám előkapni.
Aggódom Tanariáért, hívásra se válaszolt, csak nincs valami baj? Biztosan a velünk elviselt fáradalmakat piheni ki. Ugye? Alsórákosi-Marikát is várom, de nagyon! És Neki külön köszönöm, hogy megajándékozott az előbbi hozzászólásban közzétett verssel, illetve azzal a csodálatos kötettel, amiről már az előzőekben szóltam.
Legyen további szép napunk, hajrá Nyár!