Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Utálom a munkahelyemet
Torolt_felhasznalo_428897
Létrehozva: 2010. október 26. 16:07
Kicsit lelkizni szeretnék.
Utálom a munkahelyem. Szar hangulat, állandó, ok nélküli lecseszések,kevés ember sok munkára, feszített tempó, ingatag irodai székek miatt állandó kényszertartásban való ücsörgés, emiatt állandósult, görcsös derékfájás... bizalmatlan főnök, ideges kollégák.
Nap mint nap egy-egy kolléganő elsírja magát. Gyakran én is.
Gyomorgörcsöm van, minden reggel, ez vasárnap esténként a komoly hányingerig kicsúcsosodik.
Ráadásul most az egyik kedvenc kollégám felmondott, és sírógörcsöm van emiatt.
Egyfolytában munkát keresek, és valószínűleg találok is, de addig valahogy bírjam ki.
Meséljetek valami pozitívat.
Ha volt valaki ilyen helyzetben, akkor hogyan élte túl...
Szia!
Sajnos előfordulhat, hogy nem mennek bele a közös megegyezésbe. Azért közös, mert mindkettő fél egybehangzó nyilatkozata kell.
Rendes felmondás esetén neked NEM kell indokolni. Valószínű nem mentesítenek a munkavégzés alól, így a 30 napot le kell dolgoznod.
Gondolkodtam rajta, jó egy évet tipródtam, aztán beletörődtem. A főnököm ragaszkodik hozzám. Én meg szenvedek. De hiába nagy, mégis kicsi a város, mindenkinek mindenhol van ismerőse - hamarabb kiderülne, hogy elmennék, mint ahogy én közölném, és akkor két szék közül...
Kár, hogy a 3,5 évvel korábban felajánlott állásból nem lett semmi. Ugyanis akkor kaptam egy ajánlatot valakitől, ha beindítja a cégét, akkor felvesz. Nos, ő is maradt a saját "magas" állásában, mert az a biztos, így abból nem lett semmi.
Tavaly pedig akkor hívtak fel egy helyről, amikor készültem egy műtétre. Egy öt évvel korábban valahová beadott önéletrajz alapján (pedig azóta más végzettségeket is szereztem) kerestek meg, mert engem találtak alkalmasnak. Én pedig kénytelen voltam visszautasítani, mert nem mondhattam, hogy bocsi, most elmegyek egy kicsit a műtőasztalra, aztán 3-4 hétig még lábadozom, várjatok...
Ezek a pechek...
Szia!
Én nagyon sajnálom, hogy ennyire megbetegítettek a rossz munkahelyi körülmények.
Én még "csak" 14 hónapja vagyok ezen a helyen, de már kikészültem.
És igen, az nem kérdés hogy keresek, a kérdés az, hogy várjak-e míg találok másik munkát, vagy ugorjak fejest a munkanélküliségbe.
A várakozásról: minden perc itt egy kínszenvedés, várok az állás visszajelzésekre, minden egyes "NEM"-nél összeomlok egy kicsit (kimegyek a klotyóba bőgni).
A lakáshitel egyedülállóként az tényleg nagyon nagy teher - sokkal nehezebb helyzetben vagy, mint én. Nekünk nincs hitelünk, szerencsések vagyunk. De amíg a párommal mindketten munkanélküliek voltunk, kicsit belehaltunk.
Te is keresel másik állást?
"Pozitív meséket" kérsz. Vannak olyanok is.
Hogy lehet túlélni az ilyen helyzeteket? Kaptál tanácsot a pozitív gondolkodásra, a "leszarom tablettákra"... Van, aki képtelen ezt használni, vagy legalábbis megpróbálja, és tart nála egy napig, mert egyszerűen nap mint nap ezt alkalmazni nem megy mindenkinek. Egyszerűen nem olyan alkat.
Egyet ne feledj: már gyomorgörcsökről írsz, hasmenésről... Meddig akarsz elmenni a betegségek terén? Csak ezt kell eldöntened, és utána tudod, hogy mit kell tenni.
Első két munkahelyem csődbe ment. A következő kettőről én jöttem el. Most az ötödik helyen dolgozom.
Lenne mit mesélnem. Kollégákról, akik mindent megtettek, hogy nekem rossz legyen. Főnökökről, akik mindezt látták, tudták, és nem tettek semmit. Nekem szidták a nyavalyás kolléganőt, hogy milyen alkalmatlan, hogyan viselkedik, engem pedig mindenkinek dicsértek, de ezzel semmit nem oldottak meg. "Majd beszélek vele, de nem most..." Hónapokat adtam az ilyen ígéreteknek, és nem történt semmi.
Mi történt? Betegségek sora. 19 éves koromig egy megfázásom nem volt. 20 évesen aztán jött minden sorra, kórházi bentfekvések sora, talán nincs is olyan szervem, ami ne lett volna súlyos beteg. Mélyvénás trombózis, gyomorfekély, colitis ulcerosa, vesekő, epekő, gerincsérv, pajzsmirigy, pszichiátria... Feküdtem én zárt osztályon is. Nem voltam dilis, csak teljesen kimerült. Három héten keresztül infúzióval altattak, hogy pihenjek... Mit csináltam? Felmondtam.
Jött a következő. Mi történt? Szituáció ugyanaz, következmények ugyanaz, végeredmény ugyanaz.
Most itt a jelenlegi. Öt évig minden szép és jó, azt hittem, így is marad. No, itt is beütött a ménykű. Úgyhogy másfél éve a következmény ugyanaz (műtét, betegségek...). Végeredmény: maradok. Indok: egyedülálló vagyok lakáshitellel.
Úgyhogy minden reggel tíz perc agykontroll és ima. Segít, könnyít, de nem az igazi, mert a helyzet nem változott. De nem akarok újabb drasztikus vizsgálatokat, beavatkozásokat, és kaja helyett gyógyszert enni.
Úgyhogy gondold át, ha van lehetőséged választani, akkor új munkahelyet keress, mint a betegséget.
és tényleg, mi van akkor, ha én is kilépek? van olyan, hogy nem engednek el közös megegyezéssel???
ugye a felmondást meg kell indokolni, és csak bizonyos súlyos indokok az elfogadhatóak - nem fizetés, stb.
Sziasztok!
Nem hiszem el! Három fős kis csoportunkból még egy ember felmondott. A cég 50%-a pedig betegállományban.
Nekem meg még mindig sehol semmi, csak függőben lévő állások...
Sírógörcsöt kapok...
szerintem mindenki maga tudja, hogy mennyit tud nélkülözni..
de arra készülj fel, hogy nem lesz könnyű munkát találni..kivéve, ha van ismerősöd..
szerintem a kényszer nagy úr.
ha nem terrorizálnak, akkor én kétszer is meggondolnám, hogy felmondok-e.
én is jöttem el m.helyről, de ott már tarthatatlan volt a főnökséggel a viszony..
Kmetter Bubi, köszönöm, tudom, már kiműveltem magam korábban.
barbidu76, lehet, hogy igazad van, és ha összefognánk, és kiállnánk magunkért... persze. De szerintem itt már mindenki arra hajt, hogy elmehessen, mert nemcsak a vezetés rossz, de már senki nem tud hinni a cégben magában. Hogy értelme van ezt csinálni.
Most nem folynék bele a konkrét tevékenységi körbe, mert azért fosok, hogy felismernek.
nincs lehetőség átmenni máshová esetleg?
szerintem egyébként most mindenhol az említett dolgok vannak.
én hasonló helyen dolgoztam.
sok mindenen ti tudtok szerintem változtatni.
szia
sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél, hogy most már ott tartasz, hogy felmondasz..
én azt tanácsolom, hogy nagyon fontold meg, az egészség a legfontosabb, nem tudom milyen végzettséged van, mihez értesz, de egy biztos: a munkaerőpiac egy rakás sz..r..
így karácsony közeledtével meg még kevesebb esély lesz elhelyezkedni.
én több mint 1 évig nem dolgoztam, 3 hón-ra sikerült elhelyzednem, de hat. időtartamú meló volt..
szinte csak időszakos munkák vannak, és azok is elég gyenge fizetéssel, amiből nem tudsz megélni.
ráadásul ahogy írod, pont abban a korban vagy, amikor már "öregnek" tartanak..főleg, hogy még nem szültél..
sok sikert, akárhogyan is döntesz!
Sziasztok!
Rég néztem ide, nem is számítottam több hozzászólásra! Köszönöm nektek hogy biztattok, jólesik.
Én most már a semmibe való fejest ugrást fontolgatom - azaz felmondok a francba. A páromnak is rossz, hogy minden nap rinyálok, bőgök, nehezen alszok, megy a hasam.
Solya! A "szülj gyereket" tanácsot szándékosan nem reagáltam le - nekem ez egy fájó pont, 37 vagyok, és nem azért nincs, mert nem akarok, és ezt nem itt akarom megvitatni a fórumon. És egyetértek, hogy nem azért kell szülni, mert szar a munkahelyünk.
pitymallat2! Átérzem a te problémádat is, mert korábban ilyesmihez is volt szerencsém. Nekem úgy oldódott meg, hogy a kolléga távozott - bár nem önszántából, de addig is nagyon sok gyomorgörcsöt okozott. Szerencsére akkor nekem egy elég intelligens főnököm volt, aki igazi vezetőként nemcsak a szakmai dolgokban döntött helyesen, hanem az emberek "hasfájásait" is jól kezelte. Én mindig is utáltam "fúrni" másokat, de a főnöknek szemet szúrt a köztünk feszültség, és rákérdezett. Elmondtam, majd beszélt a kollégával is. Ami miatt távoznia kellett, nem ez volt - elkövetett egy hibát, és megpróbálta elkenni. Szerencsés vég, majd másfél év kínlódás után.
Kitartás!
Szia. Nagyon sok tanácsot és tapasztalatot kaptál, nekem csak egy pici tanácsom lenne. Ha végképp nem megy a jópofi, próbálj meg magadban válaszokat kreálni, persze szigorúan humorosat. Pl: nem vagyok megelégedve a munkájukkal - belső mondat: bezzeg otthon te vagy a szemétdomb királya, te tökéletes hím/nőstény. Vagy engem se vennének el az eszemért - belső mondat: eddig se kellett volna. Szituáció függő. Amúgy egyszer én is úgy álltam fel, hogy azt se tudtam mihez kezdek magammal, de mákom volt, hamarosan nagyon véletlen sikerült állást találnom. Akkor úgy éreztem, hogy ha még 1 napot be kell mennem, leköpöm magamat. (vagy bárkit)
A lényeg, hogy az önbecsülésedet ne hagyd sárba döngölni. Ja, hogy nem csak úgy okoskodom: nap, mint nap ezzel küzdök én is, de reménykedem, hogy hamarosan találok más munkát. Elég rizikós a mai világban ismeretlenül bekerülni egy új melóhelyre, mert ott te leszel az, akit még le lehet építeni, ha arra kerül a sor.
És, ha már közhely: idegeskedni annyi, mint mások hülyeségén magunkon bosszút állni.
Gondolj arra, hogy hamarosan úgyis lepattansz, akkor meg kinyalhatják. Amúgy bármilyen nehéz is, tégy úgy, mintha semmi bajod nem lenne. Jobb, ha irígykednek rád, mintha sajnálnának. Azokat, akiken látszik, hogy sebezhetők, könnyebb lealázni, mint azokat, akiken látszik, hogy lepattan. Próbálkoznak egy darabig, aztán más áldozat után néznek.
Én is mondtam a főnökömnek, hogy nyugodtan sértegessen, nincs rám hatással és lepörög. Nem tetszett neki, de mintha visszavett volna a stílusből. Vagy csak az is lepereg???
Persze egy alkalmas pillanatban bizti bosszút áll, de erre meg azt mondom, hogy bár boldogabb nem leszek tőle, de többszörösen kapja vissza ezeket a magánéletében. Szóval egyenlítődik a számla.
Leszarom kapszula, mosoly, pukkadjanak meg, van melóhely.
Sok sikert.
Kedves slider280!
Sokban egyetértek kristály42-vel. Egy rossz munkahely, ahova gyomorgörccsel mész be nap mint nap valóban tönkreteheti a magánéletedet és az egészségedet. Mindenféleképpen új meló kell, de ne az utcáról keresd, mert a munkanélküliség és a bizonytalanság annyira elveszi az ember önbizalmát, hogy sokkal rosszabbnak mutatja magát, mint amilyen valójában. Ha felmondasz, lehet, hogy sokára találsz csak újabb munkát, és nem biztos, hogy ennél jobb lesz. Amíg ez a helyed van, napközben kapcsolj ki, amennyire csak lehet, ne törődj a hülyékkel, gondolj arra, hogy milyen jó lesz otthon a családoddal, barátokkal. Tervezd a hétvégi programokat, és persze keress új munkát ezerrel.
Elolvastam a cikket!
Jajj, a mi "kedvenc, drága, tündérke, angyalka"
kollegannkre több típus is illik. 
Rémálom a munkahely, amióta van! Nem vezető, de úgy áll mindenkihez, hogy majd Ő megmondja, hogy mit, mikor csinálj, és mennyit. Kocsányos szemekkeln nézi, hogy mit csinálsz, a munkáját ezért nem látja el. Így azt is másoknak kell megcsinálnia, és miutána főnökök elmentek, ordibál, hogy kétoldali munkaundora van.
R-go: ő a cég kiváló dolgozója!
A vezetőség elmondta, hogy nélkülözhetetlen a cég számára.
Majdigen, ha ez ennyire egyszerű lenne!
A topicindító nem fog felmondani, mert csekket kell fizetnie, ennie kell, stb. Viszont a munka nem arról kell, hogy szóljon, hogy minden reggel görcsbe áll az ember gyomra, mert alázzák és belérúgnak. Aki erre lazán írja, hogy váltson, annak soha nem volt anyagi gondja. Büszke lehet az ember, meg önérzetes, ha tele a hasa, és a szeretteit nem fenyegeti kilakoltatás, de amíg ez nem biztos, akkor nyelni kell és tűrni, mellette talán csöndben keresgélni.
Szia slider280!
Szerintem a cél szentesíti az eszközt, valamiért biztosan dolgozol, ha a csekkjeidért, hogy ki tud fizetni - már az is valami. Ne az ÖNSAJNÁLATOD
legyen az elsődleges.!!Legyél tisztába azzal, hogy mit és miért csinálsz.
Ez szerintem elég rossz ötlet. A gyerek nem egy kirakható valami, ha nem tetszik, lerakom a sarokba, hanem felelősség és el is kell tartani.
Ne azért szüljön valaki, mert szar a munkahelye....
Dehogy vagy az!
A kényszer sok mindenre ráviszi az embert.Megélni pedig valahogy kell.
Remélem , hogy találsz valamit .
Menj, szülj egy gyereket.
Én ezt csináltam. Na jó, nem csak azért, mert utáltam a munkahelyem, de nagyon-nagyon jókor jött. Egy év próbálkozás után jött össze, és amikor idén márciusban ott álltam a főnök előtt, és életem első lecseszését hallgattam, csak azért nem sírtam el magam és kezdtem vitatkozni, mert arra gondoltam, hogy várj csak két hét múlva betöltöm a 12. hetet, amikor elmondhatom végre hogy szevasztok 2 évre!
Az egy dolog, hogy nem fognak visszavenni, de valószínű a cég sem áll már akkorra. Majd akkor gondolkodom hogyan tovább, de most élvezem a babázást, és a nehéz pillanatokban is inkább csinálom ezt, mint reggel indulni munkába..