Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.

Donteskeptelen ferfival

jatszint
Létrehozva: 2018. augusztus 1. 00:22

Sziasztok, dontest keszulok hozni, legyszi adjatok tanacsot, foleg ha mar talalkoztatok ilyen esettel. Ha nem, akkor ezt elolvasva lathatjatok: jo szulok hogy el tudjak rontani gyerekeik eletet.


4 eve ismertem meg a paromat. Talalkozgattunk, majd azt mondta, o nem all keszen egy kapcsolatra. Ez megismetlodott 3 eve is. Neki kozben nem volt senkije, nekem volt ez-az. Tartottuk a kapcsolatot, mert o is az extrem sportok hive, ami ritkasag. 2 eve osszejottunk, de mondta, hogy nem gondolja komolyan. 2 honap utan szakitottam, mivel nekem ugy nem volt jo. 4 honapra ra azt mondta, hogy meg szeretne probalni komolyan. Most sok rosszat fogok irni, de tobbnyire jo volt.


O 36 eves, okos, jo indulatu, kedves, becsuletes srac. Szulei rendesek. Hibajuk, hogy tul nagyon szeretik a gyerekeiket. Az edesapja tul szigoru: folyton ellenorizte, szidta, es katonasagi fegyelem volt otthon. Igy o perfekcionistava valt, ami nem lenne annyira rossz tulajdonsag, de onertekelesi problemai vannak; mindig idohianyban szenved, mivel nem tud felallitani egy egyensulyt es mindenbol kihozni a maximumot; igy sok mindenre nincs ideje. Sokat pepecsel. Nem tud donteni: szerintem arra var, amikor minden ketseget ki tud zarni valamit illetoen, de mindig van kockazat, s tobbnyire elszalasztja a lehetosegeket. Az elete a munka. Azt az onvedelmi mechanizmust fejlesztette ki, hogy ha vitaznak vele, akkor bunteteskeppen duzzog - hetekig. Ezen tulajdonsagok extrem mereteket oltenek, pl:


Amikor meg nem allt keszen egy kapcsolatra, az azert volt, mert nem volt egyaltalan munkahelye, vagy csak valami ideiglenes volt. Ez az idoszak 5 even at tartott, amiutan abbahagyta az egyetemet. Szoval meg is ertem a szuleit valahol. De o munkat folyton keresett. Most 2 es fel eve programozokent dolgozik egy komoly cegnel, es sokat bizonyitott is ott. Amikor osszejottunk komolyan, akkor 1 eve dolgozott ott. Az iden letette az elmaradt vizsgait is az egyetemen. Ezzel a munkahellyel meg volt elegedve, es nagyon komolyan is vette, szerintem maganak akar bizonyitani. Sokat tulorazott, pedig nem vartak tole. Most viszont emlitette, hogy mivel faj a hata a sok ulestol (s o mozgashoz volt szokva), nem szeretne mindig programozo lenni, tehat par ev mulva karriervaltas.


Nekunk voltak vitaink es 1 ev komoly kapcsolat utan (utolag azt mondta, h nala betelt a pohar) ram is ugy megharagudott, mint a szuleire, s napokon at nem vette fel a telefont. Ekkor en mondtam, hogy en ezt szakitasnak vettem es kibekulhetunk, ha megbeszeljuk a problemakat es keresunk megoldast. O eloszor abszolut nem tudta, mit jelent megbeszelni, mert otthon diktatura volt: a perfekcionistak kompromisszumot se tudnak kotni. Ahogy kezdtek a megoldasok korvonalazodni, egyre jobban ment neki. Viszont egy dologban nem tudunk kiegyezni: en 32 evesen csaladot szeretnek. O azt mondja, hogy instabil az elete es majd csak 3-5 ev mulva (ami nekem sok); HA stabilizalodik az elete. De karriervaltast tervez par ev mulva, ami megint ki tudja milyen lesz, es en abban se vagyok biztos, hogy majd tenyleg megkerne a kezem, mert o nem tud donteni.


De latom, mennyit valtozott az utobbi idoben: a vitakat utalja, de nagyon sokat kibirt, amikor en felmergelodtem, hogy hogy lehet a karriert a csalad ele tenni (anyagilag jol allunk), es hogy nem akar nekem egy kis biztonsagot nyujtani, hogy tudjam, lesz csaladunk is egyutt, nem csak eltoltok par evet vele? Viszont egyszeruen nem tudja megigerni, latom a vivodast, de nem tudja meghozni a dontest. Amugy szeret.


Es en gondolkozok, hogy akkor most maradjak, remenykedjek? Mivel valtozott mar, gondolom minden ferfinak a karrier az elso, a kozos extrem sport oriasi dolog nekem. Vagy lepjek a biztosan letrejovo csalad remenyeben? A csalad sokkal fontosabb lenne, de legjobb lenne, ha vele tudnam megvalositani. Meg gyerekkent gondolkozik sok szempontbol, s nyilvan nem en vagyok a prioritas az eleteben. De lehetek-e az vajon? Milyen eselyeim vannak, ha maradok?

Címlap

top