Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Problémás párkapcsolat
Létrehozva: 2019. július 30. 09:08
Sziasztok! Nagyon régen tag voltam, de aztán sok évig nem jártam itt. Olyan problémáim vannak a párkapcsolatomban, melyeket nem tudok megoldani egyedül. Ez egy női oldal, gondoltam, hátha - több szem többet lát alapon - tudtok nekem tanácsot adni. Nem azt kérem, hogy oldjátok meg az életemet, csak nem tudom, mit tegyek.
Röviden: 16 éve élek a párommal, van egy 13 éves gyerekünk. Az első néhány évben lelkesen végezte ő is a házimunkát, pl. ő bevásárolt, elmosogatott, felmosott, én meg főztem, vasaltam. Az utóbbi években azonban nagyon nem akar semmit sem csinálni. Rengetegszer összevesztünk. Szerinte azért nő a nő, hogy legyen, aki elvégezze a házimunkát. Tegnap pl. azon vesztünk össze, hogy ő a frissen elkészült ételből akar vacsorázni, holott ott volt még az előző napi maradék, s nagyon jól tudja, hogy két napra szoktam főzni, s hárman vagyunk az ételre. Ismét ott tartunk, hogy akkor befejeztük, ezentúl külön kasszán leszünk, s ő majd főz, mos magára. Az a bajom, hogy csak magára. Én 16 éve hármónkról gondoskodom. Ebből áll az életem. Elmegyek 6.45-kor a munkahelyemre, hazaérek 17 és 17.10 között, onnantól jön a második műszak és a kert. Sajnos a családi kapcsolataim megromlottak (anyámmal még gyerekkoromban), barátaim nincsenek. Rengetegszer akartam már szakítani vele, de a keresetem nincsen annyi, hogy el tudjam tartani a gyerekemet és magamat, valamint egészségügyi problémáim is vannak. No és lelkileg sem érzem magamat elég erősnek. Nincsen senki, aki fogná a kezemet közben és "megtartana, hogy le ne essek". Van valakinek hasonló tapasztalata?
Mivel ismét vagy 30 hozzászólás született, amíg távol voltam, nem tudok ezekre egyesével reagálni. Próbálok valami rövidet, egy "összefoglalót", vagy olyasmit írni.
Miért vagyunk még mindig együtt? Röviden: minden nehézség, probléma, veszekedés ellenére szeretem őt és ő is engem. Összeköt a gyerekünk, az elmúlt 16 év és az anyagiak, illetve azok hiánya.
Nem szeretnék háztartásbeli lenni, nem várnám el, hogy eltartsanak.Továbbra is azt vallom, hogy egy háztartásban - ha csak nem egyedül él az ember - mindenki termeli a koszt, a szennyest (akár ruhában, akár edényekben), mindenkinek egyformán dolga (lenne) ezek rendbetétele.
Köszönöm egyébként a mindenféle tippeket (pl. nedves törlőkendő, háztartási praktikák, stb.).
A párom már hétvége felé kezdett újra ugyanúgy viselkedni, mint a veszekedés előtt. Hízelgett, kedveskedett. Pénteken együtt mentünk bevásárolni. Szombaton ő túlórázott, 16 után jött csak meg. Az ebéd ízlett neki, megdicsért. Tegnap este "piknikeltünk" odakint. Lecsót készített bográcsban. Együtt vágtuk a hagymát, paprikát, paradicsomot, húst.
Az alapprobléma azért áll fenn - próbáltam okosodni, több cikket olvastam a témában -, mert a kezdet kezdetén, amikor összeköltöztünk, nem fektettünk le szabályokat, nem tisztáztuk, kinek mi legyen, lesz a dolga.
Egy nagyon jó és idevágó cikk (hogy hogy nem, pont most aktuális téma a Nők Lapjában): Min múlik pontosan? 24 érv a házasság mellett (sajnos nem tudom csatolni pdf-ként, nem engedi).
Mit szerettem volna még?
Az életközepi válságról nagyon jó cikk: https://laskainelli.blog.hu/2015/06/23/az_eletkozepi_valsa g_10_elonyei
Én is hasonlókat érzek, mint amit leírtak a cikkben. Keresem a helyemet, önmagamat, azt, hogy mi az életfeladatom a világban.
Margarint én talán egy évben kétszer használok. Valami nem stimmel vele.
Mozdony kissé kiakasztott a Birósági ügyintéző topicban tett hozzászólásaival. Hihetetlen hogy ilyen létezik.
Neeeem!
Olyan vagy mint a párom, hasonló a stilusa.
Aztán ha beismerjük ha nem,vannak olyan hölgyek is akik ok nélkül szokásból panaszkodnak,gondolom a szavajárásuk.
Pl.amikor a feleségem panaszkodik hogy hólyagos lett a keze a seprűnyéltől,muszáj emlékeztetnem hogy vettem én neki nagyon szép/jó kocsit,azt amit kért,ott áll a garázsba,ezután azzal menjen.
Mi is szeretjük a nedves törlőkendőket. Még konyhába való is van. Gyorsan végig ehet vele törölni a mikrót,a tűzhelyet, bármit. Amúgy a sütéshez: a vaj és zsír kezd ám újra trendi lenni, ami nem is csoda, mert össze sem hasonlítható a margarinnal. Én, de egyébként anyám és anyósom is már tizenéve nem sütünk margarinnal. Én kiérzem a margarint a bolti sütikből is, épp ezért, vagy olyan helyről vásárolok,ahol tudom, hogy nem használnak margarint (igaz, ezek nem olcsók), vagy olyan sütit, amibe joghurt alapú vagy mousse krém van.
Szia!
Teljesen kitanuljuk a házvezetés minden csínnyát - bínnyát.
Portörléshez: nedves törlőkendő, oké kicsit drága, de jó illatuk van. Rá vagyunk kattanva, a szobában is lehet tárolni, nem kell érte kimenni külön abba a helyiségbe ahol az e célra létesitett törlők vannak. Ez most jutott az eszembe, tegnap a párom szerzett valami kütyüt a TV-hez, és ahogyan megforditotta a TV-t, persze hogy vastagon állt a por ott ahová nem férek oda a kábelektől. Szó nélkül fogta a törlőkendőt és megcsinálta.
És milyen finomakat sütött-főzött!
Egy mai doki a fejét verné a falba attól hogy miket ettünk akkoriban, de nem is voltunk olyan nyápic betegek mint a mostani srácok. Vajjal készült krémek a tortába, zsirral készült sós sütik, ha tehettük friss tehéntej és kecsketej, fogalmam volt arról hogy mit jelent a laktóz.
A topicra visszatérve az jutott eszembe, hogy jó esetben a férj úgy bánik a feleségével, ahogyan az ővele. A kedveskedést tulajdonképpen erre irtam. Egy nyúzott hárpiának aki sokszor veszekszik (és ezt most NEM a topic inditóról irtam csak általánositok), a férje nem fog kedveskedni. Vannak kérdések amelyek megölik a párkapcsolatot. A miért nem csináltad meg ..., a már megint nem csináltad meg ..., az erre sem vagy képes, a hiába beszélek ... mind olyan kifejezés, ami taszitja a férjet. És körbenézve rengeteg nő használja ezeket. A párommal időnként beszélünk a jelenségről, és ő mondta hogy a nők sokkal többet érnének el ha a hangsúlyt megváltoztatnák, és másképp kérnének. A légyszives tedd meg, a kérlek szépen, a megtennéd kifejezések a kellő hangsúllyal már hatásosak. Még azok a férfiak is segitenének, akik egyébként nem óhajtanak.
Előkészíteni én is szeretek, utómunkázni (azaz mosogatni) nem:))).
:))). Tényleg, a nagyszülők.:)))
A 20-30-40 fős vendégeskedést is ismerem. Nem gond. Olyankor hajnalban kelek, előző nap előkészitem amit lehet. Saláta (ubi, paradicsom, hagyma, fűszerek, citromlé), Kétféle leves, kétféle köret, kétféle husi, házi süti és bolti süti. Előfordult hogy hajnali 3 körül zuhantam az ágyba, a hozzátartozókat aludni küldtem mert egyedül gyorsabban ment. Szeretek mosogatni. Szinte mindenem csillog, a szivacsra mindig teszek egy kis CIF-et is. A műanyag dolgok a külön heppem. Nem birom elviselni ha elmosás után csúsznak.
Na, látod. Pont ezen van a hangsúly. Hogy magától tegye, ne utasításra. Legyen igénye egyrészt a tisztaságra, rendezett környezetre, házi kajára, s ha már van, vegye is észre, hogy fel kellene söpörni, porszívózni stb. Hogy szeret és van kedve főzni az csak ráadás nálunk. Én szeretek főzni egyébként, nem zavarna, ha egyáltalán nem tudna főzni, de azért annak örülök, hogy a húst szépen felszeli helyettem :D. Azt egyébként gyanítottam, hogy ismered a mosogatógépet, csak azért ajánlgattam, mert sokáig én is úgy voltam vele, hogy minek. Aztán egyszer volt egy csaknem húszszemélyes grillparti nálunk, és utána nagyon nem voltam boldog, amikor ott tornyosult a mosatlan, ami csak rám várt. Majd ugyanez egy ismerőséknél, ott meg a házigazdák lazán bevágták a mosogatógépbe, megnyomták a gombot és kész. Na, akkor mondtam a férjemnek, hogy igaza van, kell az a mosogatógép (ugyanis ő már a házasságunk elején ajánlgatta :DDD). Ja, ablakpucoló robotot én is láttam tévében. El tudnám viselni, de amúgy nekem azzal nincs bajom, ha választhatok mosogatás és ablaksikálás közül, akkor inkább az utóbbi. Gyerekkoromban is mnidig az én feladatom volt.
Jé tényleg, az üzemi konyha és a patyolat, erre nem is gondoltam, megvan a hiányzó láncszem!
És még valami, a háromgenerációs család. Anno a nagyszülők sok mindenben segitettek. Most jó ha együtt élnek a gyerekeikkel, és jó ha megérik az unokák születését.
Én sok mindent visszaállitanék a régebbi világból. Mi együtt laktunk a mamámmal. Jó volt. Most is 3 generációzunk. Jó dolgom van. és egyik sem azért történt/történik mert ne tudnánk megoldani, hanem azért mert egymást segitjük, bármelyikőnknek bármikor valami baja lehet. Az együttélést kulturáltan is meg lehet oldani.
Az van, hogy az '50-es, 60-as években, amikor elkezdtek dolgozni a nők tömegesen, még elég gyakori volt, hogy alkalmaztak valakit, aki a háztartást ellátta és elég gyakori volt az üzemi konyha, hogy a főzésre nem kellett gondjuk legyen. Illetve voltak a Patyolatok, így a szennyest ott mosatták akik dolgoztak. Aztán jött a sok háztartási gép, amivel a házimunka gyorsabbá, könnyebbé vált, illetve fogyott a "cselédanyag", mert a fiatal falusi lányok sem cselédnek akartak állni, hanem akkor már inkább gyárba mentek dolgozni. Maradt az asszonyra minden és most csodálkoznak sokan, hogy a nők kezdik bedobni a törülközőt. Igazából már akkor kellett volna, amikor kiderült, hogy nem lehet olcsón cselédet alkalmazni, a drágát meg nem lehet megfizetni, na, már akkor a sarkukra kellett volna álljanak a nők. Még emlékszem, gyerekkoromban az ábécés könyv "életképeire": "Anya főz, apa újságot olvas". Bűbájos, nem?
No igen, az egyetértés a legfontosabb a párok között.
Egyébként nagyon meglepődnél ha látnád, nálunk mi hogyan működik.
Nem azzal van a gond hogy ne ismerném a mosogatógépet.
Nem kell. Utálom. A légkondit is. A légkondi nálam válóok lenne, szerencsére a páromnak sincs igénye rá. Ami nekem kell, az egy ablakmosó robot. De nincs. Na azt meg nem csinálom. Inkább a féltégla. A párom időnként megpuceválja, már a legelején leszögeztem hogy ablakot nem mosok. Szó nélkül teszi. Délelőtt ismét recepteket nézegetett, talált megint valami baromságot. Szólt hogy főzzük meg azt is. Oké, főzzünk vazze. 
bármit megtesz de magától, nem azért mert én elvárom tőle vagy utasitom. De ugyanez forditva is igaz.
No akkor még egyszer.
Attól hogy mindkét fél dolgozik, a nemi jellegük és az annak való szerep még nem változik. Az hogy melyik családban mit segit a férfi, az az ő dolga. Attól függetlenül a háztartás vezetése női szerep.
Egy kéttagú - háromtagú családot nagyszerűen el lehet tartani 3-400 ezerből, ami a férfi minimális fizetése. Ha minimálbért kap amiért a belét kidolgozza, az azt jelenti hogy nem óhajtott tanulni vagy buta, esetleg nincs motivációja, nem sikerorientált. De ez már egy párkapcsolat elején látszik, igényesebb tanult, okos nők nem fognak aláválasztani.
Nem tartozik a témához, de akadnak olyan nők/anyák, akik egyedül tartanak el 1-2-3 gyereket, mert apuka felszivódik, nem fizet. Nekik ugyanúgy dolgozni kell, és ugyanúgy el kell látni a háztartást, ráadásul senkinek nem róhatják fel hogy miért nem takarit helyettük.
Leirtam, nem kell, nem kötelező minden nap házimunkát végezni, a helyett együttes programot lehet csinálni. Vidám nőnek a férj is szivesen segit, hogy több időt töltsenek együtt.
:)))). Jókat szoktál írni sokszor, ezért is szeretek beszélni veled. Szerintem nem látom fehéren-feketén a dolgokat, csak ez, amiről a topikindító írt elégé tipikus sajnos. Azt írta,a párja 50+ éves, még bőven az a korosztály, akinek az anyukája (ha olyan típus) előadta a mártír című műsorszámot és mániákusan kiszolgálta a férjét és a fiát (fiait). Hát a fiacskája megszokta, hogy a háztartás az asszony dolga.
Egyébként nekem azzal nincs bajom, hogy házimunkát végez a nő, hát persze, el kell végezni. Azt sem írtam, hogy hú, mindennap ki kell mosni, meg fel kell porszívózni, meg vasalni, és tökmindegy, hogy kiszámoljuk, hogy ez heti hány óra, majd megállapítjuk, hogy nem műszak. Nekem azzal van bajom, hogy tényleg, leesik a férfi ujjáról a gyűrű, ha berak egy mosást, vagy felporszívóz? Csorba esik a méltóságán? Miért nem természetes az, hogy látja, hogy por van, vagy tele a szennyestartó, akkor intézkedik? Természetesen, ha egy nőnek nincs munkahelye, htb, akkor nyilván övé otthon minden, kivéve tán a fűnyírást, meg a szereléseket:) - bár ismerek olyan nőket, akik inkább füvet nyírnak, minthogy főzzenek, meg olyant is, aki összerakta a komplett szekrénysort, míg a férje levitte a gyereket a játszóra:).
Különben meg a legfontosabb az, hogy egyetértés legyen a párok közt, hogy ki végzi a házimunkát, vagy ki mennyit, vagy hívnak időnként takinőt, vagy akármi, de TI esetében nyilván nincs egyetértés. Ahogy arról sem, hogy ő kimozdulós a párja meg otthonülős és sehova sem mennek, pedig ő vágyna rá. Ezek az igazi problémák szerintem, és nem az, hogy főzni kell és azt utál :D.
P.s.:(Nekünk hálistennek van mosogatógépünk, nekem ez óriási megkönnyebbülés, mert a mosogatást utálom én is, a férjem is, és elég időrabló..és hát, azt tényleg mindennap kell és halogatni sem lehet, mert bebüdösödik. Ha meg még főz is az ember, akkor halmozottan sok a mosatlan. Ajánlom neked is, imádnivaló szerkentyű, főleg egy nagy vendégség után, hogy nem neked kell eltakarítania romokat, csak beszórod a gépbe- szépen mosogat, tényleg, és olyan hőfokon, amit a kezed úgysem bír el, meg szárít és ezzel csírátlanít is. Ne irtózz tőle :DDDD. Ja istenbizony nem vagyok mosogatógép ügynök, csak mióta van nekem, azóta tudom, mennyit ér:D).
A klasszikus szerepek addig voltak tarthatók, amíg megvolt a klasszikus munkamegosztás is. Mivel ma egyetlen fizetésből nem lehet eltartani a családot, és ezért a nőnek is dolgoznia kell a háztartás MELLETT (és nem helyett!), nem várható el, hogy megfeleljen a régi szerepeknek. Ha ugyanaz a pohár, de a víz több, nem fog többé beleférni ugyanabba a pohárba, akármit csinálunk.
Te vagy az egyetlen itt a fórumon akivel türelmes vagyok, mert te vagy az aki mindent csak vagy fehéren, vagy pedig feketén értelmez, középutat nem látsz. Na nem baj.
Az már baj hogy figyelmetlen is vagy. A második mondatod már egy átértelmezés eredménye. Te azt irod azért kell a nő ... erről szó nem volt. Helyesen olvasva és értelmezve ez úgy van: azért nő a nő. Óriási a különbség hogy valaki azért házasodik hogy valaki elvégezze a házimunkát és a között, hogy ha már megnősült az illető, akkor a neje végezzen már házimunkát. Ha már egy fedél alatt élnek.
Hogy én hogy képzelem el?
Egyszerűen. Ti túlspirázzátok. Nem kell minden nap mosni például, igy teregetni, vasalni sem. Feltételezem hogy mindenkinek van több váltás ruhája, alsóneműje, és olyan méretű szennyestartója amelybe több napi cucc belefér. Feltételezem hogy a mosógépek nem 2-3 kilót birnak csak egyszerre. Akkor ezt most nézzük egy napra leontva, egy mosásra. Mosógép bepakolás és elinditáa, max 5 perc. Legyen 10. Teregetés 10 perc, legyen 15. Ez heti 25 perc. Tudsz követni, igaz? Mert most jön a neheze. Ezt szorozzuk be mondjuk 6-tal, heti több mosás és szines ruhák. Ez hetente saccperkábé másfél óra. Vasalni nem kell azonnal, és szükségtelen mindent vasalni. De számoljunk arra is másfél órát hetente. Ergo a mosási ceremónia heti 3 órát vesz igénybe.
Takaritás. Hetente egyszer bőven elég. Porszivózás 15-40 perc a lakás/ház méretétől függően. Felmosás heti 20 perc szintén saccperkábé mérettől függően. Portörlés? Na az kinél hogy. Megnézném én azt a nőt, aki eszelősen törli a folyamatosan megjelenő port. Az idő a főzéssel és a mosogatással megy el. Nekünk nincs gépünk, irtózom tőle.
És mint emliettem, egy nő ezeket a feladatokat elvégzi akkor is, ha egyedül van. Legfeljebb a mosási és főzési mizéria ideje rövidebb.
Tehát, a főzést és mosogatást leszámitva a heti meló 4-5 óra. Ezt a pár órát fantasztikusan be lehet osztani, és ha valaki ügyes, akkor le is tudja röviditeni.
Az otthoni házimunka nem számit műszaknak. Nem kötelező elvégezni, akinek nem tetszik az bűzölöghet kedvére. Van ilyen, egy pillanatig ne gondold hogy nem léteznek ilyen nők. A házimunkáért nem kapunk pénzt, de alap. Az állatok is takaritják, rendezgetik a lakóterüket.
Háborút irtam, bármi lehet, már megint a fekete fehéren látásod. Gondolj természeti katasztrófára, lakástűzre, egy férj ágyhoz kötött betegségére ha úgy egyszerűbb.
Hogy egy férj hogyan kedveskedhet? Nos, akadnak férfiak akik sehogy. Egyébként a kedvesség azt jelenti hogy azt nyújtja a nejének, amire szüksége van pluszban. Aranyra speciel nem gondoltam, ez honnan jutott eszedbe?
A család és a párkapcsolat közös projekt?
Na ez az a szó, ami nálam elviselhetetlen akár hallom, akár olvasom. A párkapcsolat szerelmen alapul, az pedig nem egy tervezet eredménye, az csak megtörténik.
Igy mondjak halal udvariasan , hogy fozzel es fogjad be
Hát igen. Régebben nagyjából ez volt a felosztás a nemek között:
Nő: Gyerek, háztartás.
Férfi: Minden más.
Ebből ma ez lett:
Nő: Gyerek, háztartás + a minden más fele.
Férfi: A minden más fele.
Nem nehéz látni, ez pusztán matematika, még csak nem is egyenjogúsági kérdés, hogy a leterhelés rendkívül aránytalanná vált.
Mindenki másként gondolja. TI ráadásul úgy írta, hogy a pasija azt mondta, azért kell a nő, hogy legyen, aki elvégzi a házimunkát. Nem, a nő nem arra kell, arra egy cseléd kell. Lehet, hogy nem normális az, hogy egy nő munkahelyen dolgozik és pénzt keres, de Magyarországon jelenleg ez a felállás, mert egy kerestből nemigazán lehet megélni. Ezek a tények. és innentől kezdve, ha az összes házimunka a nőre marad, akkor gyakorlatilag ő két műszakban dolgozik.
Amúgy, te hogy képzeled el? Vegyünk egy kétkeresős családot, és az egyszerűség kedvéért mondjuk azt, hogy mindkettő reggel 7:30-kor indul el otthonról és 17:00-re ér haza. Ezek után a nő nekiáll főzni, és még megcsinálja, amire telik az időből, mit tudom én betesz mosást, kitereget, kivasal, vagy takarít, pakol mosogat. És a férje? Ezalatt ül és tévézik, vagy hogy? Vagy pusztán amiatt, hogy bármikor kitörhet egy katasztrófa, várakozó álláspontra helyezkedünk, hogy hadd lógassa csak a lábát, hátha mennie kell háborúba? Aztán várjuk-várjuk azt a háborút, az életünknek lassan vége, de sehol háború. Egyébként, pont nincs igazad a háborúval, vagy bármilyen katasztrófával kapcsolatban. Ugyanis valóban,a nők nem mentek a frontra, mentek viszont a gyárakba és végeztek nehéz fizikai munkát, vasat öntöttek, fegyvert és hadianyagot gyártottak, amit előttük a férfiak csináltak. Vagy pl. a gazdálkodó feleségek felültek a traktorokra, gépekre, befogták az állatokat, kinek mije volt, irányították a gazdaságot, stb, helytálltak a férfiak helyett is. Tkp. a második világháború idején jöttek rá a nők úgy istenigazából, hogy nem csak a háztartásban állják meg a helyüket és elkezdtek többre vágyni, nincs ezzel semmi baj. Onnantól kezdve, hogy a férfi nem egyedül felel a családja fenntartásáért, bizony megoszlik a házimunka is. Nincs ebben semmi feminizmus, egyszerűen ez így igazságos. Ha keresek, mint a férjem és ezáltal őt felmentem az alól, hogy egymaga legyen felelős a család (anyagi) fenntartásáért, akkor ő is ossza meg velem a háztartás terhét. Nyilván nem lehet patikamérlegre tenni mindent és nem is kell. Nálunk pl én főzök alapvetően, de pl grillhúst a férjem készíti,a pörköltet is. És ha én főzök, besegít azzal, hogy felszeli a húst, vagy szétbontja a szárnyast, mert én csak trancsírozok, ő ezt szebben megcsinálja. Ugyanakkor sosem vasal, ezt én szoktam. Pakolni mindketten szoktunk, porszívózni mikor ki ér rá, port törölgetni én. Mosást, aki ráér, és kiteregetni is aki ráér. A fűszer és virágoskert az enyém, a fűnyírás az övé, meg a kocsimosás, takarítás is, de ha úgy van én is kiporszívózom az autót is. Természetesen övé az összes szerelési munka, mondjuk azt szereti is csinálni. És én vagyok, aki sütit sütök, mert azt meg én tudom megcsinálni. :))) Nyilván ő nem cselédnek vett el és természetes volt, hogy mindenki csinálja, ahogy erejéből/idejéből/kedvéből telik. Egyedül élt, mielőtt összeházasodtunk, nem esett le a gyűrű az ujjáról, hogy elmosogasson, főzzön, takarítson. Megszokta, és csinálja, nem tőlem várja el. És nekem a származási családom is így működött. Anyám főzött, de ha apám ért előbb haza akkor simán megfőzött. Együtt takarítottunk családilag. Azt gondolom, valahogy így kellene működnie a dolgoknak. Ahol megvan osztva az anyagiak előteremtése, ott a házimunkát is meg kell osztani. Ja igen, az én férjem ilyent sosem mondott, hogy a házimunka a nő dolga és nem is mentem volna hozzá, ha ilyent mond. Egy család, egy párkapcsolat közös "projekt". A szeretet pedig kölcsönös. Tehát, mondjuk ha én (javaslatodra) szeretettel főzök, és ellátom a férjem, meg a családom, ő mivel kedveskedik nekem? és nehogy azt mondd, hgoy szép ékszerekkel és anyagiakkal, mert az én szememben az nem érték, és főleg nem kerül erőfeszítésbe,egyszerűen bemegy a boltba és megveszi. Szóval? Leszögezem, nem vagyok feminista, sőt alapvetően konzervatív elveket vallok, de az igazságérzetem ágál az ellen, hogy valakit bármilyen szinten is kihasználjanak. Igenis, ha valaki nem szeret főzni, akkor azt neki nyűg és csakis a párjáért teszi, mi ez, ha nem szeretet? és mi a köszönet érte? Kekeckedés, hogy nem elég sós/fűszeres stb.... (és ide behelyettesíthetsz bármit, takarítástól a vasalásig)
A sorsod a személyiségedbe van kódolva, és a személyiségedet senki nem tudja itt átírni. Mondhatunk mi bármit! A válaszok, a tanácsok a válaszadókról, és nem rólad fognak szólni.
Intelligencia nélkül egy ilyen problémát nagyon nehéz megoldani. Légy magadhoz nagyon őszinte, és talán meglátod a jövődet. Aztán - legyen az bármi - már csak annak elfogadását kell megtanulni! Ha ez sikerül minden teher lehull a válladról, belül szabad leszel.
Ne essünk túlzásokba, olyasmit soha még csak nem is gondoltam, hogy egy háztartásban minden a nő dolga lenne.
Viszont a nyugalom fenntartása és a család ellátása a nő dolga. Ezt mindenki a habitusa szerint értelmezi és alkalmazza.
Akadnak nők akik munka után a kufferjukat pihentetik, miközben a férfi megfőzi az ételt mert jobban főz, beteszi a mosást mert akkor még a szinek is szét lesznek válogatva, ki is tereget és akkor nem gyűrötten száradnak a ruhák. Sőt, van aki szó nélkül kivasal a nejére is, mert a nő égeti a ruhákat. Akadnak olyan családok ahol a férfi már nem birja elviselni a kosz látványát, és kitakarit.
Valóban, a nő nem cseléd. Ám ha egy férfi megnősül, joggal várhatja el hogy szerelme tárgya valamilyen módon ellássa, a szeretetét kifejezvén. A házimunkát nem lehet mérlegre tenni, egyetlen férfinek sem lehet azt mondani hogy én ennyi házimunkát végzek, te ugyanebben az értékben csináld meg a többi házimunkát. A férfinek két okból van szüksége nőre, a szex miatt, és hogy valaki érzelmekkel telve szeresse. Ha ezeket megkapja házasságon kivül, akkor nagyon jól elvan magában, nincs szüksége nőre aki irányitja. A rosszul értelmezett feminizmus miatt fut annyi házasság zátonyra. Az a nő aki egyedül él, ugyanúgy kell hogy házimunkát végezzen. Legfeljebb némileg kevesebb ruha kerül a mosógépbe, kevesebbet kell teregetni, vasalni. Főzni is némileg többet kell. por viszont ugyanúgy rakódik le, kosz szinte alig több. Tehát időben minimális az, amit a családra kell forditani a saját időből.
Más az amikor egy nő mindezeket utálja. Sok ilyen nő van. Maradjunk a főzésnél. Ha valaki a főzést kellemetlen feladatként fogja fel, amikor az ő szabadidejéből elvett akár 1-2 óra alatt készitett ételt a család percek alatt befalja, az nyűg, rossz érzések társulnak hozzá. De ha egy nő átalakitja az életszemléletét és úgy gondolja hogy ő a főzés ideje alatt különlegeset alkot, az örömmel tölti el. A különleges nem biztos hogy időigényes, de mivel fantázia kell hozzá, élvezetté teszi a főzést.
Az embereknek hogy meg ne haljanak, enniük kell. Valakinek főznie kell. A rendelt étel csak időnként megoldás. A házi koszt szivvel lélekkel készül, jó esetben. Más az ize. Ez kábé olyan, mintha valaki a kedvenc ételét nem egyedül eszi meg, hanem megosztja a partnerével, sokkal finomabb úgy az ize, noha ugyanaz az étel. A főzésre kell hogy jusson idő, minden más a második, sokadik helyre csúszik. Reflux vagy bármilyen más betegség esetén lehet úgy főzni, hogy mindenkinek jó legyen. Nekem is alkalmazkodnom kell, de nem jelent gondot. Ha megkivánok olyasmit amit a többieknek nem lehet, megfőzöm magamnak vagy megveszem.
Te otthagytad volna ha kiejti a száján hogy az asszony dolga a házimunka. Kérdem én, ha nem az asszonyé, akkor kié? A férfié, az jobban hangzik? Lehet mondani hogy közös, ám ebben csak egy gubanc van. Egy családban egy nő, és egy férfi él, nem két férfi vagy két nő. Ahogyan külsőleg különböznek, ugyanúgy a gondolkodásuk is. A jelenlegi békés (?) világunkban lehet követelni a férfiaktől hogy felejtsék el a vadászat/főzés mi kinek a dolgát. De bármi probléma lenne, ne adj Isten háború, akkor azonnal visszaállna az ősi beidegződés.
Nem az a normális, nem az az élet rendje hogy a nők eljárnak dolgozni, pénzért árulják a testi erejüket és a szellemi képességüket. Érdekes, ez ellen egyetlen nő sem berzenkedik, mert pénzt kapnak érte. Azok a nők akik másoknak dolgoznak, szolgák mind. Kimerül a testük, a családra ami eredetileg szent és sérthetetlen, nem marad erejük. A munkahelyük megmarad, ám idővel eltávolodnak a férjeiktől. Mindenkinek mérlegelnie kellene, hogy mi a fontosabb. Nekem a társam. Másoknak pedig más.