Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
De nagyon egyetértünk
Éééés most... elsőre most jön a kínai reggeli (ebéd, vagy vacsora) egyik tojás étele. Volt belőlük több fajta is, de az elsők után megtagadtuk a többi fogyasztását... Én kettőt is megkóstoltam, a férjem merő tiszteletből ráhajrázott még egyet, de aztán mindketten feladtuk.
Pedig ezek a tojások nem olcsó mulatság ám! Díszcsomagolásban adják, és borsosan megkérik az árát. Pedig valamikor az ilyen, tartosított tojások a háztartások az egyik fő eledele volt, mint fő fehérje forrás. Akkor is kellett jusson belőle, mikor vagy a tyukok már nem tojtak, vagy éppen be kellett szolgáltatni őket. Ez utóbbi elég sokszor történt, akár egy császár volt fölöttük, akár más.
1. Százéves tojás (Century egg)
Becsületünkre legyen, mindketten ettünk belőle, mert mottónk, hogy legalább kóstold meg. Annyira nem volt rossz, hogy az első falat után feladjuk, annak ellenére, hogy a bizarr látványa és a zselés konzisztenciája mindent megtett ennek érdekében. Az újabb adagot viszont nagy tisztelettel megköszöntük, de visszautasítottuk. (Ha valakit érdekel, hogy lehet rövid idő alatt 100 évest csinálni, pl itt talál hozzá leírást. )
2. Ez nem tudom milyen tojás volt
de ennél a fehérnél adtuk fel. Elsőre azt gondoltam, hogy ez egy sózott kacsatojás, amit én amúgy nagyon szeretek, de ez valami más volt. És még kénszagosabb, mint a százéves...
3. Így néz ki, a sózott kacsatojás, ami viszont nagyon finom :-))
Ha tudni akarod a készítési módját, pl itt találhatod. Ez tényleg finom, és nagyon sós :-)) Egy fél tojás elég belőle, mert csak apró falatokban lehet a sóssága miatt enni. A paleósok is nagyon szeretik ;-)) Kép az internetről.
------------------
Elsőre ennyi elég is lesz ;-)) Legközelebb jön a kőleves. Mert hogy a kőleves nem mesei kitaláció, azt saját szemmel láttam, és saját szájjal kóstoltam :-))
Legyen nektek is nagyon szép a hetetek! Tojásra fel :-))
1. Végtelenített L-betűben, oda-vissza a reptéren
Igazából nem is jön át, hogy milyen baromi hosszú volt sor. De kóstolónak elég lesz
2. Shanghai főpályaudvar
Ezt a képet az internetről csentem. Nekem, mire odaértünk, már se kedvem, se energiám nem volt arra, hogy fotózzak. A látvány magáért beszél :-)) Szerintem ez a kép csütörtök este készülhetett, mert mi még ennél is jóval nagyobb tömeget kaptunk :-))
3. Utasok és csomagjaik
Mindkettő szépszámmal. De érthető is. Ha valakinek mozdulnia kell Kínában, az ezer kilométereket jelenthet. Akkor meg minden szükséges dolgot magukkal kell vinni.
De mielőtt belevágnék a kínai kaja történetekbe, csak muszáj lesz néhány magánvéleményemet megosztani Kínáról ;-))
Az első, és legfontosabb, hogy odakívánom mindenkinek azt, hogy eljusson oda, és megnézhessen mindent amit akar. Vagy éppen megkósolthasson :-))
Viszont előre készüljön fel, hogy az a Kína, amit legalábbis a keleti parton fog találni, az messze nem az a Kína, ami akár nem is olyan régről, még a fejében rögzült. Hihetetlen a változás. Egyben hihetetlen az a sebesség is, amivel a kínaiak veszik a változásaikat. Ez nem új keletű dolog, de mégis egészen elképesztő, mikor szembesül vele az ember. Még engem is levesz a lábamról minden egyes alkalommal, pedig én most már 3szor jártam ott. Igaz, hogy leginkább orvosi vizitre, meg fogászatra, de attól még volt időm szétnézni :-))
Az első kóstolót a reptéren kapja az ember. Arra minden utazó fel van készülve (vagy kellene legyen), hogy mikor megérkezik sorbanállásban lesz része. Nos, Kínában a méretek mások. Egy biztos, én még ilyen sort, mint ami a kijárathoz tartott, még életemben nem láttam. Pedig aki érkezett meg már pl Manilába, éfjél körül, az tudja mi a repülőtéri tömeg. De Shanghaiban a tömeg rendezett volt, és sorban állt. A reptér egész hosszában, egy végtelenített L betű alakjában, oda-vissza. Aztán kiderült, hogy a kimenetelnél is csomagvizsgálat van. Namármost, a kínaiak ha utaznak, akkor megadják a csomagjaiknak számát... S mire azokat egyesével bepakolják a nem tudom milyen nevű csomagokat átnézőbe... az rendes szentségeléssel jár. A külföldiek részéről, mert a helyiek szokva vannak.
De ugyanezt csinálják a metróban is. Minden lemenetelnél le kell szedni a hátizsákokat, a nagyobb csomagokat, és bele az átvilágítósba. Kínomban mondtam is kedvenc férjemnek, hogy aki itt robbantani tudna, azt azonnal alkalmazni kell az elhárítóknál, mert mesterfokon "űzi a szakmáját"...
Biztos voltam benne, hogy nem fogjuk elérni a város másik részéről induló vonatunkat, mert hogy abból sorból estig nem kerülünk ki, az biztos. Aztán valaki szabotálni kezdte az ellenőrzést, és erre akkora tömeg lódult meg, hogy az ottani ellenőrzők nem bírtak velünk. Csak ennek köszönhettük, hogy a végén elértük a vonatot.
Ami megint egy külön kaland... Mert bár ugyan online vették meg nekünk a jegyeket, amiket ki is printeltünk, de attól még el kellett rohanni a vasútállomás másik végébe (felér egy kirándulással...), s ott felvenni a kinyomtatott jegyeket. Egy ifi kínai fiú segített, aki prímán beszélt angolul. Naná, mert ő meg most jött Angliából, ahol tanul. Szerencsénk volt :-)) Majd ő volt az is, aki a reptéri buszon mondta a hírt, hogy Brexit volt.
Majd megint sorbanállás az állomás főkapujánál, hogy bejuthassunk az ugyanolyan ellenőrzéshez, mint ami a reptéreken is van. Átvilágítás, ellenőrző kapu, és bot, majd újabb loholás az újabb sorbanálláshoz, ami egy másik ellenőrző ponthoz vezetett. Igaz, loholás közben vettem vacsorának valót az éjszakai vonathoz -egy, a vonat lekésése miatt ideges férjjel kiegészítve...-, majd odaértünk az újabb ellenőrző ponthoz, ahol már csak a jegyeket nézték meg. De azt aztán mindenkinek. Majd leözönlöttünk a lépcsőkön és újabb sorbanállás a vonatajtók előtt, újabb jegyellenőrzéssel. Akár már azon törtem a fejem, hogy kizárt dolog, hogy egy légy jegy nélkül beszálhasson a vonatba... De ha mégis sikerült volna neki, akkor sincs szerencséje, mert a vonaton jött a kalauz, és újabb jegyellenőrzés volt. Majd jött az éjszakai kalauz, aki el is vette a jegyeket, és adott helyette egy plasztik jegyet. Amit majd reggel leszállás előtt visszacseréltek az eredeti papírjegyre. Hogy a légy is csak jeggyel maradhatott volna fent, abban akkora már biztos voltam.
De végül is fent voltunk, majd később kiderült, hogy mindenki a kedvenc férjem hálóhelyére pályázik. Amit csere alapján kapott, mert az övé a plafon alá beszorított ágyra szólt. De egy jólélek megsegített minket, és jegyet cserélt vele. De az ágyfoglalók csak szigorúan azután jöttek, mikor már felmászott a középső alvóhelyre. Ketten, első ránézésre jogosan pályáztak, a másik kettőt rögvest elhajtotta a kalauz egy messzi kocsiba. A kettőből az egyikről kiderült -kb félórás vita után- hogy a következő kocsiban a helye. A győztes ifiembert meg megkértem, hogy legyen már olyan kedves és ő másszon fel a harmadik szintre, mert csak van olyan szíve, hogy nem ezt a szegény "öregembert" küldi fel oda... Bejött, aranyos volt, felmászott. De előtte még jót dumáltunk, angolul, mert ő meg Amerikába készült, hogy ott tanuljon. Később kiderült, hogy aki csak teheti, vagy Angliába, Amerikába, vagy még inkább Ausztráliába küldi a gyerekét tanulni. Kínában a középosztály éppen a mennybe megy.
Még alvás előtt megettük az első igazi kínai ételünket. Én egy műanyagtál forró levest ettem üvegtésztával, meg nem akarom tudni milyen húsfalatokkal. Kedvenc férjem meg jobb híján -Kínában bajban van egy vegetáriánus-, nekilátott az első tésztabatyuba becsomagolt zöldjének. Ez olyan, mint a batyuban leves, csak leves helyett rengeteg zölddel, meg remélhetőleg apró rákokkal. Arra sem kérdeztünk rá, csak bíztunk abban, hogy azt kaptuk, amit kértünk.
Aztán hajnali 6 előtt megérkeztünk Shijiazhuangba. Ahol két olyan rokon várt minket -felkészülve arra, hogy nem fogunk megérkezni a shanghai reptéri sorbanállás miatt-, akikkel beszélni ugyan nem tudtunk, de enni annál inkább, mert azonnal vittek minket reggelizni. Akkor már sejthettük volna, hogy mi vár ránk, mikor már az első reggelink is fejenként 6 fogásból állt... De még így sem sejtettük :-))
--------------------
A képeket külön teszem fel, hogy ne nyomja hosszúra az amúgy is hosszúra sikerült mondókámat ;-))
S hogy legyen mit olvasni is, néhány szóban -majd később hosszabban (ez fenyegetés volt ;-))-, hogy mivel is töltöttük az elmúlt hosszú heteket.
Először is, utazással. Elsőre Kínába reppentünk el. Ott meglátogattuk a szeretettből lett rokonainkat, majd megszöktünk tőlük... Szó szerint. Agyonzabáltattak minket :-DDD Egy darabig bírtuk, majd úgy voltunk vele, hogy vagy megszokunk, vagy megszökünk. Az utóbbit választottuk, mert így plusz három nappal hosszabbítottuk meg a Shanghai tartózkodásunkat ;-)) Aztán meg az volt a bajunk -előre-, hogy mi a fenét fogunk abban az eszement városban ennyi ideig csinálni. Majd úgy kitöltöttük, hogy egy csomó minden kimaradt, amiért vissza kell majd mennünk. Megbeszéltük, jövőre, megint Kína, és Shanghai-val fogunk indítani :-))
Aztán jött néhány itthoni nap, majd újra repülő, és jött Bangkok. Hogy spóroljunk, kitaláltam, hogy Kuala Lumpurun keresztül menjünk az AirAsia fapadossal. Emiatt egy egész nap ráment az oda, majd vissza utazásra. Mondanom sem kell, hogy nem sokkal azután, hogy megvettük a jegyeket, az itteniek is akciózni kezdtek, és olcsóbban adták a jegyet, mint a fapados,, s mindössze 3 órát kellett volna csak repülni. Rendesen ráfáztunk a spóromra :-DDD Pláne én, aki nem szeret repülni :-))
Majd hazatértünk után kaptunk váratlan látogatókat is, meg vártakat is. Volt amikor öten voltak, és én egyetlen napon háromfelé szaladgáltam a négy, különféle nációból származókkal. Jó vóóóót! Ennél már csak az volt jobb, mikor végre magunkra maradtunk. Én nagyon, kedvenc férjem kevésbé fáradt ki. Igaz, ő is örült, hogy végre visszamehet melózni. Mert mennyivel megnyugtatóbb és pihentetőbb, mikor naponta csak százféle egyetemi, hallgatói problémával kell megküzdenie, és nem konyhabútor után szaladgálnia Bangkokszerte :-DD
Ez bizony így van Zsumika. A régi már nem lesz. De új, más, mindig lehet. Ugyanúgy, mint a mindennapi életünkben ;-))
----------------
Most már teljesen otthon vagy az új fészkedben?
Mi meg pont az ellenkező iránya tartunk. Lassan nekilátunk felszámolni, majd a maradékot elcsomagolni az itt töltött 21 év ránkrakódott tárgyaiból. S bár egy néhány évvel ezelőtti költözés már sokat segített, de attól én még borzasztóan nem szerettem a felszámolás kezdetére gondolni.
Mielőtt Bangkokba utaztunk volna, felszedtem a nappali egy apró szőnyegét, meg több minden mással bepakoltam a 2-es számú étkészletünket, hogy elvigyem azokat az ottani, pici lakásunkba. S valahogy ez a néhány dolog eltűnte, felbontotta az otthon érzetemet -kedvenc férjemnek nincsenek ilyenjei ;-))-, s így a maradék pár hónap már nem is tűnik olyan rossznak, mint ahogy előre tartottam tőle. Sőőőt :-))
Liventám, rossz hírem van. Ami megélte már életét, az soha nem fog visszajönni. A dolgok is úgy üzemelnek, mint az életünk. Megszületnek, értelmet kapnak, megteszik dolgukat, majd elmúlnak. Ahogy a mi életünket sem lehet megismételni, az elmúlt dolgokat sem.
Viszont, lehet új, esetleg jobb, de akár rosszabb dolgokat is indítani. Akár a megelőző tapasztalatok (életek ;-)) alapján. Hogy aztán ami most itt megy, az jó, vagy rossz? Kinek kinek ízlése szerint. Nekem ez jobb... Jobb mint a semmi ;-))
--------------------------
Ami viszont nagyon szomorú ebben a "mi" történetünkben, hogy ennek a topiknak az élete messze idő előtt múlott ki, és csupán azért, mert akik felelősök lettek volna érettünk, azok nem hogy segítettek volna, hanem a csapat ellen üzemeltek. Beleértve a tehetetlen (vagy ki tudja...) modikat, de főleg az nlc vezetőségét. Nekik ugyanis minden más volt fontos, csak egy összeszokott csapat nem. Akik ugyan saját kedvükre szaladtak itt össze, és tették fel tudásukat, ötleteiket, de hogy abból nagyon sokan a háttérben hasznosultak, az biztos. Nos, erre az nlc új szellemiségének nem volt szüksége. Hát ha nem, akkor nem. Ezen síránkozni -szerintem- teljesen felesleges.
Annál inkább lenne értelme annak, hogy te is, meg az említettek is hozzák az új megoldásaikat, ötleteiket. Ha akarják. Ha nem, hát nem. De bízni azért lehet ;-))
Ez most nagyon úgy nézhet ki, hogy hívószavadra kerültem elő, Resike, de sajnos nem igaz :-)) Egyszerűen most jutottam oda, hogy a 2 hónapos megállás nélküli rohangálás, meg vendéglátások után (mindegyik élvezet és szuper jó volt :-)) végre visszakaptam a hétköznapjaim. Na meg nekiláttam buzulni a menetközben készített képeket is, hogy legyen mit mutiznom ;-))
Viszont megleptél. Te is meg Liventa is! Szavamra, nem gondoltam, hogy néha, vagy akár többször is visszanéztek ide. Mégha csak a háttérből is. De jó ezt tudni. Azt már kevésbé, hogy úgy néz ki, nem akartok megint aktív résztvevők lenni, de én már ott tartok, hogy mindenkit úgy fogadok el, ahogy adja magát. Hogy most megbölcsültem, vagy csak öregedtem, azt még ki fogom találni :-))
Mindenesetre örömmel üdvözöllek benneteket, akár beírtok valamit, akár nem :-))
----------------------
Tudod, megismerni úgy lehet másokat, hogy nekilátunk beszélgetni velük ;-)) S hogy ezzel sok gondod nem lenne, azt biztosítja az a nagyon kevés itteni résztvevő, kik még nem adták fel. Hogy ki mit, nem, az már bővebb kérdés, és én csak a magam válaszát tudnám amúgy is ;-))
Sziasztok!
De jó, hogy újra jelentkeztetek! Nagyon hiányoltalak Titeket! Úgy szerettem olvasni a hozzászólásaitokat, nézegetni a feltett képeiteket. Olyan jó lenne, ha "feléledne" a topik!
Marika
Gyertek, élesszétek fel, ámbár a "régi" már sosem lesz!
Szia Resike!
Hát ez bizony már rég nem az a Mit főzzek... Olíva, kepi, kaleva, Pintyőke csodás receptjeivel és fotóival....
Jónak tűnik ez a cukkini szendvics!
De már senkit nem ismerek itt. Ancsa merre van?
Szia,
ez nagyon jó ötlet, ki fogom próbálni! :)
Cukkini "szendvics", bármilyen öntettel, salátával, körettel.
1 nagyobbacska cukkini
20-25 dkg sajt ( rántani való, lehet füstölt is)
Panír ( hagyományos, vagy szezám magos-korpás, v. más újított)
2-3 ek. olaj,
Kibélelünk egy tepsit sütőpapírral. 1 kanál olajat elkenünk rajta.
Cukkinit karikára (0,5 -1 cm vastag) szeljük.( meghámoztam, de ha zsenge, nem kell)Kicsit sózzuk, fűszerezzük (nálam bazsalikom), megkenhetjük kevés kechuppal, v. mustárral, tetszés szerint...
Sajtot felszeljük (cirka a karikák méretére, de nem muszáj kerek legyen, csak ne nagyon lógjon túl)
Előkészítjük a panírozó anyagokat.
2-2 cukkini szelet közé fogunk 1 szelet sajtot, bepanírozzuk, és az olajos sütőpapírra helyezzük. Amikor megtelt, megspricceljük oliva olajjal, s a sütőbe toljuk. Nekem gázom van, teljes lángon, a középen, fél óráig sütöttem- mert elég vastagok voltak a szeletek.
Ha az alja nem színesedik, de a teteje kész, óvatosan késsel megfordítjuk a korongokat.
Feltét lehet bármilyen főzelékhez, vagy párolt zöldséggel,(ld. fent!) stb tálaljuk.
http://receptneked.hu/szarnyas/csirke/csirkemell/tejszines fokhagymas-szelet/
Ma ez volt az ebéd. Könnyen elkészíthető és finom:
Jól néz ki. Biztos finom is volt. :)
fagyiszezon van
Nincs mit.
A zabpelyhes keksz a kutyámnak is a gyengéje, korlátlan a befogadó kapacitása:)
Köszönöm.
Igen, harmadolom, liszt, búzadara, zabpehely.
A többi változatlan.
Hello-hello!
Készített már valaki "császármorzsát" vegyes gabonával? (pL. zab, rozs,
korpa, v. pehely, mint részben helyettesítője a gríznek?)
Muffinokat már így készítem: 1/3:1/3 arányban a búzaliszttel.
Sziasztok!
Látom, nagyon főztök. :)
Ancsi nincs, én is enyhén el vagyok havazva, de ha van valami, szóljatok, írjatok- látom. :)
nem is értem a nyers disznó evést
Egyiket sem.
Jók a sós rétesek. :)
Nyers húsok nem igazán jönnek be, disznó főleg nem...