Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyűjtsük álmainkat!
Létrehozva: 2006. február 21. 21:43
Gyűjteni nagyon jó! És bármit lehet! Szabad hirtelen, meggondolatlanul határozni, és azonnal, mintegy varázsütésre gyűjtővé válni! Varázspálca sem kell hozzá. De ha úgy gondolod, mégis kell, azonnal csapj fel varázspálcagyűjtőnek!
Tegnap még nem voltál gyűjtő, ma gyűjtő vagy! Gyűjtsünk együtt! Én mindenféle kacatot gyűjtök. Babákat. Bohócokat. Kőtojást. Kőgolyót. Amarillisz t. Csigát. Kavicsot.
De legesleginkább álmaimat gyűjtöm. És emlékeimet. Mindent megőrzök, amihez szeretet fűz. Ezért aztán gyűjtök mosolyokat, tekinteteket, sőt gyűjtök hangsúlyokat is. És érintéseket, kézfogásokat.
Gyere velem! Legyél gyűjtő te is! Gyűjtsünk együtt! Mondd el, gyűjteményednek mi a legújabb darabja. Mi a legrégebbi. Talán egy mese. Talán egy versidézet. Egy gondolat, ami nem hagy békén. Egy színes kavics az udvarodról. Egy tojás, melynek rendellenes a formája, ezért megőrizni érdemes. Hangkazetta vagy fénykép. Gyűjtsünk együtt, fejtegessük együtt az élet titkait. Oszd meg velünk gyűjteményed legféltettebb darabját, így még inkább tiéd lesz, örömünk megsokszorozza örömödet. Ha örömöt gyűjtesz, mondd el azt. Ha embereket gyűjtesz, mondd el őket. Ha barátokat, róluk beszélj! Hozd el ide gyűjteményedet!
talán nem is tudod,hogy gyűjtő vagy! Fedezd fel a gyűjtőt magadban! Gyere, gyűjtsél velem! Remélem: velünk!
Magdika, a nemzetközi szabvány színjelölés szerint az elefántcsont szín a törtfehérnél sokkal sötétebb, drappos árnyalat. Sokan valóban tévesen használják. Itt a színskála, bár attól függően, hogy milyen anyagon jelenik meg másmilyennek látszik. Az 1014-es számú minta az "Elfenbein". Mi a kerámiában is használtuk, de az is világosabb volt az itt láthatónál.
https://sansz2002.hu/ral-szinskala
Dóri ruhája sem a vakító fehér volt, törtfehér. Az én blézerem is egy árnyalatnyit eltért a hófehértől. (az igazi fehér tartalmaz némi kékes árnyalatot, hogy ne lássék sárgásnak) Érdekességként: a fehérnek legalább 100 árnyalatát még a fehér kategóriába sorolják. Nézzétek csak meg több könyvnek a lapját, vagy vászon lepedőt, porcelán tányért, stb. egymás mellett.
Mostanában olyan gyakran találkozom azzal a szóval, ha valami színt akarnak megnevezni, hogy elefántcsont színű. Utána néztem de így se tudom igazán. Mennyivel másabb színe lehet, mint a többi állat csontjának? Talán a tört fehérnek adtak ilyen nevet. Igaz már azt megfigyeltem, hogy azok emlegetik így ezt a színt, akik egy kicsit különlegeseknek tartják magukat. Azért is foglalkozom ezzel, mert az egyik ismerősömnek a lánya megy férjhez, és elefántcsont színű lesz a ruhája, egy kis rózsaszín árnyalattal. Ezek után, már végképp nem tudom, hogy milyen színű. Na majd talán meglátom.
Ma korán felébredtem, de egy kis idő után vissza aludtam. Azt álmodtam, hogy az öcsém börtönben van, és azon gondolkodtam, hogy a felesége vajon látogatja-e? De közben rájöttem, hogy nem lehet börtönbe, mert meghalt. Mikor hirtelen felébredtem, az jutott eszembe, melyik lett volna a rosszabb eset?
Azt olvastam, Zsuzsóka, hogy a rossz álmokkal kiejti tudattalanunk a rossz érzéseket, emlékeket. Persze sokféle egyéb feltételezést is olvastam.
Azt gondolom, hogy ha bakfis korban éri valakit az a csapás, hogy a legszeretettebb ember távozik sokkal, de sokkal idő előtt, az tényleg feldolgozhatatlan, kiheverhetetlen, soha nem gyógyuló sebesüléssel jár. Ez az árvaság múlhatatlan.
Tegnap álmodtam anyuval és eltávozott nővéremmel. Nagyon békés, jó álom volt, de alig elkezdődött, Zsuzsu felkiabált. Mondtam is neki, igazán várhattál volna.
Reggel, -hajnali álmom után _ filozófikus hangulatban ébredtem - Csíkszenmihályi írja, hogy a flow legnagyobb haszna az, hogy eltereli a figyelmet a gondolatokról. . Ha hagyjuk elménket szabadon csapongani , legtöbbször rossz jut eszünkbe. Azon gondolkodtam, hogy miért alakult ez ki így. Valószínűleg a tapasztalatok feldolgozása vezetett arra, hogy felhasználjuk csalódásainkat, negatív tapasztalatainkat . Most már csak az a gond, hogy miért nem használjuk fel hatékonyan ?-Holnap reggeli rossz álmom talán ezt is megoldja
Van egy kedvenc játékom. Eléggé gyermeteg, de hát a játék mind az.
Nagyon egyszerű: valamely igét, amelybe beleakadtam, szép sorban ellátom az igekötők mindegyikével - mármint azokkal, amelyek eszembe jutnak. Aztán abban gyönyörködöm, hogy az igekötő hatására miként változik értelme. Vegyük például a kapcsol igét:
bekapcsol
összekapcsol
visszakacsol
rákapcsol
kikapcsol
a meg-gel nem megy
szétkapcsol
átkapcsol
Ezek jutnak most eszembe. Persze igekötő rengeteg van. És közben azon tűnődöm, vajon nektek, barátaim, vannak-e játékaitok, amelyek az unalmas tevékenységek - mennyi ilyen van! - közben szórakoztatják elméteket? Jara-Marikának biztosan van, mert ő a fórum egyik fő szójátékosa.
Zsuzsóka, ezt nagyon meg lehet érteni.
Igazán remek a mai reggelem. Fél nyolc körül kimentünk a teraszra Zsuzsuval, lefeküdt és s korlát alatt nézett ki az utcára, aztán bejöttem, kis idő után Zsuzsu is. És mit láttam? Bejött, és a nappali közepén lekuporodott pisilni. Rettenetesen felháborodtam. Kint időztem vele direkt, és ezt teszi! Kiabáltam vele, aztán felmostam a követ. Ilyenkor mindig eszembe jut, milyen szerencse, hogy nem padlószőnyegünk van!
Fekete Istvánt szeretem, de a ködöt nem . Anyukám ismerte őket, kedves emberek voltak, szülőfalumban éltek .
A köd nekem rémes ! 1959 november 24-én este trolival mentem haza az egyetemről keresztül a Városligeten . Olyan köd volt, hogy a kalauza lámpával ment a troli előtt. Én pedig csak arra az emberre gondoltam , akit most visznek kórházba, beér -e időben ? Beért és egy órán belül meghalt . Ez az ember az én Apukám volt. Lassan 60 év telt el , de a köd azóta nyomaszt.
Másik ködös emlékem a hetvenes évek karácsonyához fűz. Ügyeletes voltam szentestén, mikor a tőlünk kb 12 kilométerre fekvőtéli üdülőhelyre hívtak . Ragyogó csillagos ette volt, a tévében a Nyomorultakat adták. Mindjárt jövök -mondtam . Felértem a szomszéd falu határába, sűrű köd volt. . Lépésben mentem felfelé a szerpentinen , figyeltem a útszegélyt jelző köveket. Elláttam a beteget , visszafelé még nagyobb volt a köd. lassan, lépésben jöttem le, szerencsére épségben megúsztam . Mikor hazaértem akkor a film vége felé járt. fiaim aludtak, férjem rettentő ideges volt, azt hitte balesetet szenvedtem .
Volt több ködös kalandom, de azok nem voltak érzelmileg jelentősek
Jó éjszakát kivánok. Nálam még csak negyed 3 van.
Kellemes dal. Köszönjük. (Mármint a topik.)
Betonlépcső?! Az is van? Csupán egy gyönyörű lányt látok!
Az jutott elsőként eszembe, hogy sokat dolgoztak rajta! Mármint a fotoshopposok.
Elköszönök. Megyek aludni. Sheriff, további szép és vidám napot! Itthon:Jó éjszakát!
Ki hogyan látja a világot, úgy marad meg benne.
Pl. én itt most látok egy nagyon jó állapotban lévő beton lépcsőt.
Már megint dolgom van.
Szeretem a kertet, mely a házad előtt virul,
Szeretem a selymet, mely a derekadhoz simul.
Szeretem a házad előtt bólogató akácot,
De szeretném így, ahogy van
Néked adni ezt az egész világot.
Szeretem a Holdat, mely a fejed felett ragyog,
Szeretem az Istent, aki téged nékem adott.
||: Szeretnék a lábad elé szórni minden virágot,
De szeretném megölelni
Veled együtt ezt az egész világot. :||
Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne.
Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, amelynek lakója a magány, királya pedig az álom.
Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak.
Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt, és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz.
Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük.
A ködnek anyja a völgy, apja a hegy, sírásója a szél, és siratója a napsugár.
A külországi ködöt nem ismerem. Ott talán a hegyeken is megterem, de nálunk jobbára a völgyek teknőjében születik - néha már nyáron -, és csak akkor megy apjához látogatóba, ha nagyra nőtt. De ekkor már rendesen november van.
/Fekete István/
Darálthússal kell a legjobban vigyázni, mert abban van eldugva a legtöbb szemét.
Nagyon sajnálom hogy ezt kell írjam, de ez az igazság.Aki nem hiszi el, annak megmagyagyarázom.Átkozzon el engem akárki, de pl. én azt amiből pl. a kolbászokat csinálják, azt a szemétbe dobom.Talán példának nagyon röviden, pink slime, a világ egyik legnagyobb hamburger gyors éttermének is volt ebből óriási botránya amikor az ott étkezők kitalálták mit etetnek velük.Persze azért tudták 99 centért árulni őket, mégis nagyon gazdagok lettek.
Egy nagy darab hús a külső felszínétől befelé kezd megromlani, de az apróra darált húsnak nagyon sok külső felszíne van.
Azok a bacilusok a levegőből jönnek, egyébként semmi baj a bacilusokkal, hiszen a mi szervezetünk is abből van felépítve, a mi topicktársunk Dr.-nő ezt sokkal jobban meg tudja magyarázni.A baj akkor van, amikor egy rossz kerűl be a jók közé.
A bacilusok óriási jó űzlet, most csak a San Franciskói élesztőt emlitem meg, ami állítólag a leghíresebb az egész világon.
Hmmmmm San Francisco, a város is nagyon szép, sokkal szebb volt mielőtt ellepték a hajléktalanok.
Egy darabig befogom.....
Nem hallottam róla, hogy vendéglátózni akar még, a családját kápráztatja el az újdonságokkal. Most is írta, hogy sörtésztában sütött csukát.
Az ilyenféle fűszerkeverékeknek a legnagyobb része só, biztos vagyok benne h nem lesz sós. Ha mégis, utána sózni lehet evés közben is, DE a sót kivenni már nem lehet.
Remélem, nem a próféta beszél Sheriffből.
Szárazpácban áll az oldalasom a hűtőben. A fűszer jónak ígérkezik, de attól tartok, sótlan lesz.
Meghallgatom az előadást, feltétlenül. Nagyon szerettem öregnek lenni, amíg egészséges voltam. Nagyon jó volt. Most nem jó. Zsuzsika, most otthon vagy?
Készen vagyok az oldalas előkészítésével, a fedeles tepsiben, a hűtőben várakozik. Lehet, hogy holnap megsütöm, nem várok holnaputánig. Hátha nem biztonságos.
Zsuzsóka, veled ellentétben ahogy a kertészkedést, a főzést is játékként fogtam fel. Könnyebb volt az életem, mint neked, ez a dolog nyitja.
A házépítésben is csak a főzés volt a dolgom, mást nem engedtek dolgozni, mondván, férfimunka. És valóban volt három férfiú, igaz, kettő e munkában vált felnőtté, és érdekes, sosem kellet unszolni őket, szívesen építették e házat. Bazsi ma is. Egyedül - tán egynapos fizetett segítséggel - beborította az egész házat hungarocellel. Fele fűtésre van azóta szükség. Most azt gondolta ki, hogy vakolás helyett a falfelületeket csillámló kőlapocskákkal vonja be. De hiszen ezeket már írtam. A ház eleje készen van, nagyon szép. Kicserélte óriási kapunk faborítását új, hasonlóra, mert megkopott.
A főzésre visszatérve: szerettem mindig addig nem ismert ételeket elkészíteni. Na nem idegeneket, akkoriban ez még nem volt divat, de van egy kitűnő szakácskönyvem, nagynénikémé volt, amit az "igényes" értsd: jómódú gazdaasszonyoknak írtak. Fergeteges receptek vannak benne. Azt szerettem használni. Ami túl különleges volt, arra néha húzták szájukat, Bazsi egyszer megjegyezte: Olyan jó neked, anya, neked minden annyira ízlik, amit főzöl.
Jó hogy volt ilyen szakasza is életemnek. Akkoriban elképzelni sem tudtam, hogy másképpen lesz - nem lesz együtt három család. Aztán jött egy igazán gonosz nő, nagyobbik fiam exsze, ahogy ma mondják, és szétrúgta az egészet. Hát, így volt megírva...
Ha tanyasi csirkét keresel, akkor megvan a remény arra, hogy jó élete volt.
Nem vagyok túl kísérletező ember, főzésben sem . Sok szakácskönyvem van, azokból főztem , többnyire ugyanazt .
3 férfiembernek főztem , kevés volt az időm, csak a racionalizálás volt az amiben újítottam, ha lehetett. Egyszerre több étek főzése, nagyobb húsból többfélét, kevesebb kosszal járó munkák. Most lenne időm, de az idősebb férfiak konzervatívak, az új ízeket nem biztos , hogy szívesen fogadják. Amit újítottam, az a hús és zöldség többféle párosítása, kalória csökkentése, . Szóval félek az érelmeszesedéstől és az akut érkatasztrófáktól. Viszonylag sok csirkét eszünk, és eléggé el nem ítélhető módon nem tudom, hogyan élt szegény pára .
Klárám, nem tudom, ilyennek teremtettek. Nem érzem az életet szenvedésnek. Senki sem ígérte, hogy könnyű lesz. Amikor elhagyott az első, amikor elszólították a másodikat, akkor szenvedtem kutyául... Ezek most csak a testem lázadásai, de feladatként fogom fel. No és a kíváncsiság... az nem halt még ki.
Felpolcolt lábbal rátaláltam egy régen látogatott csatornára a TV-ben: d1 a jele . Ott néztem régen is a Mindentudás Egyeteme előadásait, most a 2.0 jelű második sorozat egyik kerekasztal beszélgetésébe trafáltam bele. Az időskor társadalmi megítéléséről, problematikájáről beszéltek a "mindentudók". Veszteségek- nyereségek a korral. Remény, hogy utóbbi is létezik.
Utána néztem itt: https://mindentudas.hu/kerekasztalok/8674-oeregedes- kerekasztal.html
Mivel nem ülhetek itt tovább, elmentettem, majd "egészségesen"- ha el nem felejtem.
Ma is lementem, sétáltam fél órát, megvitattam a patikában a "szuperfásli" hibáit.
Kicsit okoskodtam....
Nincsenek régi viccek, csak újszülöttek vannak. A korona majd ezután jön: a műhús. Már beharangozták, mint az állatok megmentését. Olyan igyekezet ez, mint a műkarácsonyfa. Nem kell az élőt kivágni. Ha feltalálják a mű lisztet és minden mást, mezőgazdaságra sem lesz szükség!
Magdika, fiad ezek szerint nem szakadt el a konyhaművészettől. Vannak újabb tervei a vendéglátással kapcsolatban?
Hosszú életünkben végigballaghattunk a rotyogó üsttől a konfitálásig, sőt a szuvidolásig.
Viccesen hangzik. Mert az is. 56-57 fokon tartott vízben "fő" a husika, leforrasztott nejlonzacskóban, jó ideig. Utólag kell megpirítani. Tényleg nagyon finommá lesz, vásároltam csak egy keveset a vidéki hentestől, mert nem volt olcsó, nyilvánvalóan.
Nekem mindig mindenben tetszik az újdonság, Zsuzsa. Te hogy vagy ezzel? Ezek a módszerek is nagyon megragadtak, ezért vásároltam a lassúfőzőt. Minthogy ritkán főzök, keveset használtam, és nem is nagyon ízlett a vele készített húsleves. Valahogy más, mint a megszokott. Persze, miért is ne lenne?
A szuvidoláshoz az eszköz nagyon drága, bár van egy ügyes megoldás: a thermo-cirkulátor, ami egy oszlop, amit fazekunk vízébe merítve szuvidolhatunk!
Na ezeket csak elmeséltem, inkább saját szórakozásra. Szeretem végiggondolni az ügyeket.
Zsuzsika, igazán nagyon sajnálom, hogy ilyen nagyon sok szenvedést kell elviselned. Hogyan lehet kibírni? Egyik baj megy, a másik jön. Nekem tized ennyivel is vannak mély hullámvölgyeim. Te miképpen őrized meg jó hangulatodat? Tudom, családod óvó-féltő szeretete sokat segít. De így sem lehet könnyű.
Tamás fiam tegnap egy konferencián vett részt, ide másolom, amit többek közt hallott.
A tegnapi konferencián az egyik debreceni professzor többek között, éppen az élelmiszerek legális, a gyártók általi hamisításáról is beszélt: amikor a csokiban nem kakaóvaj, hanem a ma divatos és egészségesnek kikiáltott kókuszzsír van, amikor egyes "hústermékekben" a hús ízhatását mesterséges fehérjével, melamin-nal érik el, stb. A húsnak a vizezése egy olyan módszer, ami nem mutat ki semmilyen káros anyagot, csak éppen csalás. De szerintem ezt takarmányozással is el lehet érni, ahogy vizesedik vagy hízik például egy ember, súlyosabb, de nem lesz több rajta az izom, vagyis a hús.