Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szigorúan titkos(!?)
Létrehozva: 2003. február 10. 10:34
(elnézést de a címet loptam) az jutott az eszembe, hogy itt üzenhetnénk egymásnak, másnak, valakinek, valakiknek, szépet, jót vagy bármit. Meg lehetne szólítani az illetőt, de lehetne név nélkül is írni. Lehet, nem lesz hosszú életű hely - de egy próbálkozást talán megér.
egészen biztosan, mert ugyanabban az ismeretterjesztő filmben láttam ezt a szegény kis kacsacsőrűt is és igyekeztem benne felfedezni a szépet, de hááát piszkosul nehéz volt
egy rózsaszín, egy kék
jön az a gép visszafelé is...
bagoly mondja verébnek...
Vártam, mint Messiást.
Mikor száll le itthon a gépe?
szia
szerdán s az még messze van!
Mit kívánsz KISGAZDÁM?
Agresszív kismalac:
Kisgazda a nénikéd!!!
Szóval?
Mit szeretnél, mondd?!
ügye csak egy kivánságom lehet az életben? .) vagy több?
Csak győzzed kigondolni!
Ha erősen gondolok pl. arra, hogy "azt hiszem éhes vagyok", akkor tuti, hogy hamarosan éhes leszek.
Ez mással is így van, csak van, amire lassabban hat.
De 6.
igen tudom!
szép estét mindenkinek!
Ez egy oximoron volt.
Vagy mégsem?
Leszállt már a gépe?
Neked is vidám napot Mosoly!
Legnagyobb erényei a tárgyilagosság, a megvesztegethetetlenség, becsületesség s az igazságérzet. Önuralma is példátlan. Feltünően jó az emlékezotehetsége. Okos, diplomatikus és kitünő szervezoképességű. ő az örök tervező, a fő cél elérésére törekvő. Nehezen hozható ki a sodrából, de ha meharagszik, hosszú időre van szüksége, hogy megnyugodjék és megbocsásson.
Akarata határozott, állhatatos, szívós. Sokat ad a külső méltóságra, a fegyelmezett tartásra. Szorong attól, hogy vagyona elvész, ezért nagyon takarékos. Értelmetlen pazarlásnak tartja, ha egy falat is a tányéron marad.
Nehéz a barátságába férkozni, de ha egyszer megnyílik a lelke, akkor igen befogadó és őszinte. Nem avatkozik mások dolgába, de az övébe sem tűr beleszólást.
Érzései mélyek, de bizonyos kedélyállapot-hullámzás az alaptermészetéhez tartozik. Lelke mélyén nagyon fél a haláltól, ezért kerül minden ezzel foglalkozó témakört. Nyitott a filozófia irányába.
A Bak ember a hivatásban:
Eros a becsvágya. Lételeme a munka, szolgálat. Tisztában van vele, hogy csak verejtékes munkával, sok akadály elhárításával érhet célt. A megkezdett dolgot akkor sem hagyja abba, ha valamilyen körülmény akadályozza.
A sikertelenség nem bénítja, szívóssággal halad célja felé. Élete a "KI nevet a végén" - sok kockával visszamenni, előlről kezdeni- játékhoz hasonló.
Elvárja a teljesített szolgálatért az elismerést, s ha ezt nem kapja meg, szeszélyességgel, mogorvasággal, hallgatagsággal válaszolhat.
Hajnal-Lány 2003-02-01 17:22
“Habár azt mondtam hogy nem vagyok ijedős leányka, azért ez már sok. Kérem szépen rögtön lenyugodni, engem holnap is megtalálsz, nem megyek sehova. A szívedet meg nyisd ki tágra, nagyra, mert minél jobban be próbálod zárni, annál inkább fájni fog mikor végül valaki akár erőszakkal, titokban, észrevétlen kinyitja. Mert ki fog nyílni, az biztos. Tehát jobb ha közreműködsz. :) Szeretlek, szeretlek, szeretlek. Nem akarok szív nélkül élni, és a te szívedre még egy hosszú - hosszú ideig igényt tartok, úgyhogy kérlek nagyon szépen, térden állva könyörgök, vigyázz rá. Ma nem is írok többet, mert úgy látszik többet ront, mint használ. Legyenek békések az álmaid.”
Krisztina! (valamikor 2005-ben . . . . )
Nem halogatom tovább e levél megírását. Hisz önnek új tanév kezdődött, oda kell koncentrálnia.
Annyit tudhattam volna, hogy a 2003 a évet be tudta e fejezni sikeresen.
Nos mi az én gondom?
Mindketten mélyponton voltunk, amikor összetalálkoztunk. Mindketten érzékeny lelkek lévén, vágytuk az igaz – nagy szerelmet. Nem is lehetett másképp, minthogy egymásba zuhanjunk.
Annyi különbözőség volt talán, hogy Ön célratörőbb az életben. Bár magamról azt hiszem, ugyanilyen voltam. Állhatatos és konok, akárcsak Ön.
Nagy különbségünk volt az ön szabadságfoka, vele szemben az én családi elkötelezettségem. Legfőképpen az ön fiatalsága, vele ellentétben az én 64 évem. Itt kell keresni az egyre kibontakozó drámát és a bekövetkezett tragédiát.
Mindketten elégtünk kapcsolatunkban. Annyit szenvedtünk, hogy már elviselhetetlenné vált. Ezért nem szabadna gyűlölni a másikat sem magunkat. Higyjel, jó szándék vezetett Önhöz minden lépésemben. Amikor ön feltárta lelki gondját, igyekeztem igaz szívvel segíteni. Lehet, hogy a módszer vitatható utólag, nem tudom. Azért említem most Önnek, mert Ön megfeledkezett arról, hogy segítő kezem nyújtottam Ön felé, miközben tele voltam családi és lelki testi gyötrelmekkel. Viszonzásul nem kaptam meg Öntől kellő gesztust, amikor kértem. Nem önzésből kértem, hanem mert úgy éreztem , hogy csak az segít hozzá méltó eltávolodásától, ha láthatom.
Miért kellett volna látnunk egymást búcsúzóul?
Mert szerelmünk messze nem hétköznapi volt. Mert hatalmas lángot lobbantottunk egymás lelkében és testében. Mert olyat én soha senkivel nem éreztem , mint Önnel, Ön által.
Visszatérve, hogy miért kellett volna ….?
Mert mi tízezer kilométerről is éreztük egymás lélegzését, szívdobbanását. Nem tudtunk egy percre sem meglenni egymás nélkül. Hisz majd belepusztultunk mindketten. Nemcsak én, Ön is. Hányszor írta nekem emailban, vagy sms ben, hogy nagyon hiányzom. Ezt nem szabad elfelednie. Ki kell emelnem, hogy nagyon rendkívüli és erős az egymásra hatás, ha egy nőnek elkezdenek nőni a mellei és csupán hangra elszáll olyan irtózatos távolból is.
Mi nem csupán ciberkontaktus voltunk. Hanem a modern technika segítségével együtt éltünk, egyesültünk, elégtünk egymásban. Mindez bizonyítja, hogy kapcsolatunk nem egy ponyvaregény, amit a sarokba lehet vágni, mert uncsi. A mi kapcsolatunknak egyetlen méltó befejezése lett volna, nevezetesen, ha Ön 2003 nyarán találkozik velem. Ha mindketten megláthatjuk, megérinthetjük, megérezhetjük érzékszerveinkkel egymást. Nem mondja nekem, hogy nem így van.
Még akkor is, ha Ön az első perctől kétségbe volt esve önmagától, furcsa vágyától, érzéseitől. Természetes, hogy tragikusan élte meg, hogy egy 64 éves férfiba lett szerelmes. Ez természetes. Az viszont fájt, hogy nem nekem mondta el, hanem idegeneknek, nyilvánosan. Ahol elkezdték Önt bombázni.
Nekem Ön az ellenkezőjét mondta állandóan. Arról áradozott, hogy úgy szeret, fogad el, ahogy, amilyen vagyok. Remélem tudja már, hogy a szerelem nemcsak “öl, butít” hanem vak is. Már tanítottam Önnek anno, hogy azt hisszük, amit hinni szeretnénk. Ezzel Ön is így van bizonyára.
Hogy mi váltotta ki a tragikus pillanatot? Remélem tudja már. Azért megragadva az utolsó lehetőséget , elmondom Önnek.
Ön velem égett, együtt lobogtunk, szárnyaltunk. Itt van a mobilrackomon az Ön üzenetanyaga kronológiai rendbe rakva. Naponta élem át az Ön csodálatos és fantasztikus szerelmi mámorát, rohamait, amelyeket Kyoto – Osakából küldött felém. Oh. Kyoto – Osaka! Te drága Japán város, városok! Életem leggyönyörűbb lapjait írtad tele. Hogy tudtam én, hogy Tokyoba távozva de meg fog Ön változni, de ki fog józanodni.
Visszatérve magunkra. Ön árasztotta felém rajongását, létem szükségét Ön számára.
Zokogva kért, hogy vegyem feleségül, szül nekem két kislányt, hogy akkor is szül, ha nem házasodhatunk össze.
Közben kifelé arról beszélt már, hogy menekül ebből a helyzetéből. Megértem az akkori vergődését utólag is, csak ezt nekem kellett volna mondania, nem elkábítani.
Amikor elkezdte a kitérő hadmozdulatait, kezdett nem megjelenni, ügyekre, feladatokra és ide oda menésekre hivatkozni, megéreztem, hogy már nem őszinte. Ön akkor is még olthatatlan szerelméről, létem szükségéről beszélt nekem. Utolsó pillanatig jól osztotta a lapot. Csak én láttam, hogy Ön már hamiskártyás. Amikor 2 napja húzta a megjelenést és este pár percre jött, mert úgymond fáradt, összeroppantam, megérezve, hogy már nem őszinte hozzám. Utolsó csepp volt a pohárba, amikor elkezdett ingerülten, rémisztően kiabálni velem. Önkívületi állapotba kerültem, a többit tudja.
Nem volt az szándékos, mint ahogy Önt riogatták itt jóakarói.
Önkívületi roham volt, ahova mindenképpen elvezetett volna kapcsolatunk, ha ugyan beteljesedik valami csoda folytán, de Ön nem tudta volna azt kellően kezelni. Egyetlen oka volt ennek. Önt én halálosan szerettem.
Bízom benne, hogy kellően tudtam kifejezni azon megmásíthatatlan hitemet, hogy nekünk találkozni kellett volna búcsúzóul.
Kérem Önt, hogy legalább annyit válaszoljon, megkapta ezt a levelet.
Mi célból írtam ezt a levelet Önnek? Egyetlen célból. Hogy kifejezzem meggyőződésemet a megtagadott találkozást illetően. Csupán ezért tettem és idéztem fel kapcsolatunkat.
Érveltem, védekeztem, mint egy elítélt bírája előtt.
Egy mondatban, miért hiszem, hogy találkoznunk kellett volna? Mert tisztelegnünk illett volna rendkívüli szerelmünk előtt.
Kijelentem, hogy nem szándékozom Önt visszahódítani soha már. Nem is akartam, kivéve az első vészes hónapokat. Talán akkor sem, csak veszettül hiányzott Jól tette, hogy akkor hallgatott. Már rég más a helyzet viszont. Amit nagyon szeretettem volna, nem teljesítette. Legyen az Ön hite az utolsó!
Legyen boldog majdani férjével és majdani gyermekeivel. Minden jót Önnek! //attila//
2012. 09. 27.„Bak
A boldogság észlelése ritkán jut osztályrészéül – többek között saját belső megkötöttségei miatt -, a mai nap e tekintetben a kivételek közé tartozik.
Ma valamiért észreveszi a kék eget, a felhők közül kileselkedő napot,
a madarak csiripelését is meghallja. És így észreveszi az észrevehetetlent is.
Ne felejtse el megélni, mert könnyen tovaszáll. Törekedjen rá, hogy minden percet kihasználjon, és jól érezze magát.”
Kék eget? Leselkedő napot – hajnali fényt?
Csicsergést?
Hát még mit?
Csak nem gyöngy kacajt?
Hamarosan i kell írnom a szigorúan titkosba - ahol annyi megalkáztatást, gyalázkodást kaptam - a valós történetet.|Mint a bűnöst, úgy mocskoltak engem.||
Mi is volt a vétkem? Az, hogy 64 évesen találkoztam össze azzal a lánnyal, aki minden sejtjében nekem volt teremtve! Aki úgy szerette lelkemet, ahogy egész életemben vágytam, reméltem. Akit annyira szerettem, magaménak éreztem, hogy lélegzeni sem tudtam nélküle, aki az életem volt.Tragédia volt, hogy 20 éves lányban találtam meg életem értelmét, életem igaz, őszinte szerelmét.|Nagy bűnt követtem volna el, ha elfogadom ennek a lánykának felszólítását, hogy hagyjam el csajádomat és utazzam hozzá Japánba! Lelkem, szívem megszakadt, amikor nemet kellett mondanom kérésére!|Akkora bűn lett volna IGEN döntésem, hogy megkövezés, tömeg általi kivégzés járt volna érte!|
Szenvedek, fáj minden perc 2003 óta, tudom, hogy bele pusztulok.|Tudatalatt, akaratlanul 10 éve olyan gondolatok jönnek, hogy a lelki szenvedéstől el fog vinni a legrettenetesebb kór. Örökké átélem, hogy a kórházban az utolsó pillanatomban megkérem nővérkét, írjon emailt egy lánynak . . . .
BOLDOG NÉVNAPOT kívánok NEKED tisztelettel !!!!
2003-01-29 07:37 Szia Attila! Már nem üres a postaládád! És igen, reggel láttam a napot, de most már beborult. Az este én is veled álmodtam, azt hiszem, én nem emlékszem ennyire pontos képekre, de arra igen, hogy erdőben voltunk, egy kis faházban, és te sokat-sokat meséltél nekem, miközben átölelted a vállam. :)
2003-01-30 18:59 jelentem, itt 2.59 am, most megyek aludni, mert
Jo reggelt Attila! Itt most 10.20, most ebredtem fel. Jol elaludtam az idot, az iskolabol is elkestem,
2003-02-22 15:31 drága dimness, megtaláltál? 2003.02.22 23.35
2003-02-22 20:18 Drága aurore! Megint elvesztél! Hol vagy szerelmem? Egész éjjel kereslek, drága kicsi csillagom! Nélküled örök dimness a világ! Jöjj elő, hozz hajnali fényt rám! /dimness/
Kar. kettőn majdnem szögre akadt a klaviatúrám. Nagyon - nagyon tiszta, igaz, őszinte, hatalmas és elmúlhatatlan szerelemmel éreztem irántad! IGAZ GYÖNGY voltál nekem! Soha senki más nem érzett irántam olyan igaz, tiszta szívvel, mint DRÁGA KICSIKE Lányka! Soha senki nem adott annyit, egy életen át, mint TE 3 hónap alatt! Hálás vagyok a sorsnak! Hálával gondolok Rád!
Virágozzon, sok - sok kicsi diót hozzon az a DIÓFA!!!!
BOLDOG ÚJ ÉVET LÁNYKA!
Krisztinához - Egymásra leltünk
Egymásra leltünk
Ajkunk összekoccant
Ájultan szerettünk
Szívünk összeroppant
Kedves Ahajnal!
"" No most allok neki a tojasfestesnek! "" - Írod!
Gondolhatnák chat társaid, hogy Japánban is festenek húsvéti tojást, Tokyoban lehet vásárolni húsvéti tojás festéket.
Dehogy lehet Kicsike, nem lehet. Merthogy így is szólítottuk egymást, hogy "KICSIKE".
Kétszer is postáztam neked csomagot, hogy a nagy - nagy messzeségben érezt mennyire nagyon - nagyon szeretlek.
Örömet, boldogságot adjak neked Drága!
Azért küldtem postai csomagban a tojásfestékeket Kicsikének, hogy Húsvétkor teljen meg szívecskéje boldogsággal.
Valamelyik hozzászólásodban írod, hogy rántott levest főztél (Tokyoban).
Kimaradt riportodból Kedves, hogy a receptet és a részletes technológiai leírást tőlem kaptad.
Tisztelettel: Attila, aki ma volt koponya CT-n, és nagyon fál.
KRISZTINA nap alkalmából gratulálok!
BOLDOG NÉVNAPOT kívánok!
https://www.youtube.com/watch?v=0MCSZ8m5sIE
ÖBB
Forrás: life.hu
"Delhusa Gjon 44 évvel fiatalabb barátnőjével, Fannival gálázott"
Hogy én mekkora xy voltam! Nem akartam fiatal életét szétzúzni. Elűztem azt a nőt, akit a Teremtő küldött nekem.
Azóta is szenvedek. Az enyhíti fájdalmamat, hogy Ő biztosan éli boldogan életét párjával, gyermekével. Kis diót terem a virágzó diófa!
>„ Date: 08. 30, 2004
Tisztelt Kisasszony!
Bocsásson meg, hogy zavarom Önt!
Kívánom, hogy levelem a legnagyobb boldogságban és egészségben találja!
Ma olvasgattam leveleit. Bizton állíthatom, hogy nekem írt levelei, üzenetei a világirodalom legszebb, leggyönyörűbb szerelmi regényének részei lehetnek. Annyit kértem Öntől, hogy láthassam, magamba zárhassam Önt örökre, végérvényesen.Nem teljesítette kérésemet. Tudom, hogy félelme az oka. De mitől fél valójában? Tőlem? Nem hiszem, tudja, ismer, hogy szívem hogyan érez ön iránt. Tudja, hogy sohasem bántanám. Ismeri emberi szívemet. Önmagától fél, az érzéseitől, vagy az iszonyatával nem képes szembe találkozni? Ha így van, kérem szépen, hogy ne szégyellje azt, hogy egy éves férfit szeretett halálosan. Akkor felvállalta, ha utólag sem tagadja meg, könnyebb lesz a lelke. Sajnálom, hogy ekkora fájó sebet vágtam Önben! Ön is ezt tette velem. Nem történhetett másként. Akik ennyire fanatikusan, önpusztítóan szeretik egymást, azok nem menekülhetnek a fájdalom terhétől sem.
Kérem, gondolja át, mennyire kevés esélyt ad az élet egy embernek, hogy megtalálja földi életében a másik darabját. Velünk ez megtörtént. 10000 km -ről hihetetlen csodálattal éreztük egymást Köszönöm Önt a Gondviselőmnek. Nem baj, ha már nem szeret, hisz Ön már egy más ember. Hiszem, hogy egyszer Ön is megéli azt az érzést, amit én érzek, hogy mennyire vágyja az ember az igazi, feltétel nélküli fantasztikus, igaz szerelmet. Ön ezt megadta nekem. Hálás vagyok Önnek ezért. Abban is egyek voltunk, hogy nem tudtuk feldolgozni a ránk tört váratlan hatalmas és egyetlen érzést. Ha engem nem gyötört volna kettős lelkiismereti válság, abban a pillanatban rohantam volna Önhöz, amikor először feltette a kérdést, hogy vállalom e Önt, csak Önt, életemet csak Önnel. Válaszomat kérdésére elodáztam, megkerültem. Ekkor Ön másodszor is felszólított, hogy adjam meg a választ Önnek. Emlékszik? Erre a KÉRDÉSÉRE A MAI NAPIG NEM ADTAM MEG A VÁLASZT. AKKOR KÉSLEKEDTEM, GYÖTRŐDTEM. Hisz pontosan ezért küldtem el Önnek a Halálos tavaszt, talán így akart a tudatom válaszolni, hisz azonos helyzetbe kerültem a főhőssel. Amikor már mentem volna, megtaláltam az Ön Szigorúan titkosát, abban azt, hogy mennyire határtalanul és igazán szeret, és gyötrődik. mellette azt is megtudhattam, hogy Ön az utolsó pillanatig kétségbe volt esve önmagától, helyzetétől, érzéseitől, amelyek magára törtek. Akkor már láttam, hogy jól döntöttem, amikor nem válaszoltam egy Kicsi Lányka kétségbeesett, józan tudatát vesztett kérésére. Hisz én voltam a felelős azért, hogy Önt ilyen helyzetbe sodortam. Kérem nézze el, hogy most nem említettem az én érzéseimet. Most utólag annyira engem igazol az Ön viselkedése, magatartása. Azért is szerettem volna Önnel találkozni, hogy ezeket feloldjuk, magunkból kibeszéljük. Mindezek mellett fenntartom azt az állításomat, hogy csupán minden okoskodást nélkülözve látni kívántam Önt az életben is!
Tisztelem Önt és az Ön akaratát! Soha semmit nem fogok cselekedni Ön ellen.
Hamarosan megkezdem életem regényének írását, menyben központi helyet foglal el az a Drága kislány, aki elhitette velem, hogy van igazi, nagy és pusztító szerelem. Elhitette velem, hogy engem 64 évesen is lehet halálosan szeretni szívemért, lelkemért, jóságomért. Köszönöm Önnek! Attila „
Bemásolás előtt törlődött az évszám!
Ha így van, kérem szépen, hogy ne szégyellje azt, hogy egy éves férfit szeretett halálosan.
Eredeti szöveg:
" Ha így van, kérem szépen, hogy ne szégyellje azt, hogy egy 64 éves férfit szeretett halálosan. "
Maradj velem
Előadó:Korál
Album:Homok a szélben
Megjelenés:1993
Zeneszerző:Balázs Ferenc
Szövegíró:Horváth Attila
Dalszöveg
Amikor vége az utolsó dalnak is
az utolsó hang is szétfoszlott már
magányos tárgyak az elhagyott színpadon
fölborult székek és konok homály
papírlapok, egy tépett plakát a lábunk alatt
ki mondja meg, dalainkból mennyi maradt
maradj velem, segíts nekem
vigyél haza, fogd a kezem
szeress nagyon, fáradt vagyok és nehéz a szívem
vigasztalj meg, ha nem is hiszed,
hogy szebb lesz a holnap, mondd, hogy lehet
mondd, hogy lehet, ha nem is tudod, hogy hiszek neked
amikor vége az utolsó dalnak is
és a varázslat szétfoszlott már
mi lesz veled, ha egyedül hagy a zajos tömeg
sebzett vagy és te sem tudod, hol a helyed
maradj velem, segíts nekem
vigyél haza, fogd a kezem
szeress nagyon, fáradt vagyok és nehéz a szívem
vigasztalj meg, ha nem is hiszed
hogy szebb lesz a holnap, mondd, hogy lehet
mindig lehet, ha nem is tudod, ha nem is hiszed
Ki vagy? Áruld el! Mi célból?
Imádom Balázs Fecót....
Köszönöm.
A dal szövege ....! Hm. Hm. Azt szokták mondani, hogy " mellbe vág ".
Akkor még visszafogtam magam!
Megkeressem jutu videót és feltegyem?
(dimn. attila )
Hajnal volt,mikor . . . .
Hajnal volt, mikor kiáltottál,
hogy adjak segítő kezet.
Elindultam nyomban feléd,
jobbomat nyújtani neked.
Közénk állt az ingovány,
le akartam győzni a lápot.
Szorítva húzott a mélybe,
nem értem el a délibábot.
Kedves Krisztike! Kedves 20 éves Lányka 2003-ban!
Felszálltam az időgépre, hozzád szólok most.
Azt mondtad, szeretnéd ha 80 éves koromig tartana szerelmünk!
Jelentem, a mai nap az utolsó! Ezt is megéltük. "Itt a vége, fuss el véle!"
Mindketten vágytuk az életben a csak keveseknek megadatott igaz, tiszta, hatalmas lelki szerelmet.
Mindketten tudtuk, hogy személyünket meghatározó helyzetek, jellemzők okán nem lehetünk sohasem boldogok egymással.
Azonban a hatalmas vonzódás a másik iránt cselekvőképtelenné tette akaratunkat!
De könnyű beszólni mások érzéseibe, életébe! Az nem kerül semmibe. Viszont aki fejtetőig merül alá a lélek szavának, annak elmegy a józan esze! Egy férfi évtizedeket vár lelki társára,váratlanul rátalál. Józan ésszel tudja,hogy nem lépheti meg, mert családi elkötelezettsége van. Tudja,hogy a kötelezettsége, a nagy korkülönbség, a hatalmas távolság, az idegen világba kerülése
mind - mind darabokra tépi a "földöntúli" lelki kötődést mindkét részről. Józan esze kiáltja,hogy ne tedd, ne lépd meg!
Ez mind az ész szava! D e mit kiált a lélek? A lélek össze zúzza a gondolkodó agysejteket. Törli a gondolkodást!
A lélek nem logikus, nem igazságot osztó, az mellett katonásan kiálló emberi alkatrész! A lélek kitapinthatatlan, elnémíthatatlan része az emberi lénynek.
A lélek nem tesz mérlegre jót - rosszat. A lélek teszi a dolgát. A lélek repíti alanyát fel a csillagok világába.
Feléd indultam . . . .
Feléd indultam harmatcsepp hajnalon,
lelkemből feltört, s rád talált sóhajom.
Halványkék fátyladat kibontva futottál,
egymást öleltük, nap sugára ránk talált.
Vágyadat éreztem eljutott testemig,
köröttünk szinte minden megszűnik.
Angyalok bontják nekünk a nászruhát,
Együtt töltjük ezt a mámoros éjszakát.
Mit tudtam én cselekedni ebben a helyzetben józan ésszel, tisztességgel becsülettel? Semmit!
Eszementen szeretetet adtam,szeretetet vágytam és kaptam. Ösztönösen rúgtam,kapálóztam. Tudatalattim vezérelhetett, hogy
űzzem el ezt a szerencsétlen, ártatlan kislányt magamtól, hogy megmentsem a "pusztulástól". Mondom,ösztönösen, nem rideg, logikus,józan eszemmel cselekedtem. Már elnézést, egy eszement nem cselekedhet ésszel!
Hogy kiábrándítsam azokat, akik kígyót - békát kiáltottak rám, akik kiáltozták, hogy "menekülj, ez beteg!"
Volt és van testi betegségem. De nem voltam és nem vagyok elmebeteg, idióta!
Megértem én, hogy az emberi faj egyik része számára elképzelhetetlen (és elérhetetlen), hogy 64 éves létére eszementen szerelmes legyen őbelé egy 20 éves. Ők nem is lehetnek arra képesek, hogy megérezzék, milyen kezelhetetlen helyzetbe kerül az a személy, aki belezuhan ebbe a csapdába!
Emberek mennek . . . .
Emberek mennek a bércre felfelé,
Rájuk ezer csapda lesve vár.
Kit vadállatok karma szétszedé,
Ki szikláról leesve nyugalmat talál.
Mind önző mind óvja magát,
tör a csúcsra megveszve fel.
Nem hallja társa kiáltó szavát,
mámoros gyönyört az önzésben lel.
Van egy férfi ki őriz egy leányt,
ők óvva fogják egymás kezét.
Úgy mennek majd vészeken át,
és elérik a bércek tetejét!
Kedves Krisztike!
Elgondoltam, hogy ha holnap kezdődne a mi románcunk, máshogy viselkednék e, máshogy döntenék e? Nem tudnék normálisabban,józanabbul cselekedni, dönteni! Nem volna erőm lemondani arról a rendkívüli ajándékról, amelyet személyed, szerelmed, ragaszkodásod, lelki tisztaságod adna nekem!
Köszönöm, hogy voltál nekem! Köszönöm, hogy szerettél engem! Köszönöm, hogy szebbé varázsoltad napjaimat, köszönöm, hogy vigyáztál, féltettél engemet! Köszönöm,hogy szerelmes versek foganhattak meg bennem Irántad!
Égi hatalom vigyázza lépteidet Drága Lányka ott 2003-ban!
Kis csillag . . . .
Kis csillag száll az égen át,
csillagfénye beragyogja az éjszakát.
Csillag útján megérint egy hulló csillagot,
az érintéstől a hulló csillag még felragyog.
Szállj kis csillag, szállj utadra messzire,
hagyd hullni a hullócsillagot a semmibe!
A csillag úton élj boldog életet!
Csillag ajkad zengjen csillaghangú éneket!
/attila/
Várnai Zseni: Mintha örökig élnél...
Úgy tégy, mintha örökig élnél,
úgy folytasd minden dolgodat,
mintha már semmitől se félnél,
az elmúlás se riogat...
Mert nem lehet fölérni ésszel,
hogy jön a Perc!
s mindent bevégzel...
megszűnsz létezni,
nem leszel!
Mintha sose lettél volna...
s ez lenne minden élők sorsa?!
Ne gondolj erre,
nem szabad!
Csak folytasd minden dolgodat.
Úgy tégy, mintha örökig élnél!
Hinned is kell, hogy így igaz!
Megérik majd munkád gyümölcse,
kertedből kipusztul a gaz...
Teremtő zápor hull a földre,
jogod van fényre
és örömre...
minden megérik, teljesül
a földön és a föld körül...
Ember és világegyetem
egy véghetetlen értelem...
Mondom magamnak vigaszul,
mert égek olthatatlanul...
s ha kérded tőlem:
mi a végcél?!
Folytasd, mintha örökig élnél!