Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Egy kép, amely megállít
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2008. Április 1. 12:20
Családdá születünk – hangzik a Születés Hete 2008 jelmondata. A mondatot kísérő képen az idei Hét üzenetét hordozó Arcokat látjuk.
Az mtv1 híradójából ismert Nagy Juditot és családját.
A családját? De hogyan? És a feliratok… – Miért így? Hogy kerül oda egy nem családtag? Miért van olyan közel? Vagy messze? Vagy fordítva? Vagy… – Mit üzen ez a kép? Neked mit?
• Kapcsolódó cikkünk ť
További kapcsolódó linkek:
• Családdá születünk - történetmesélés programértesítő igénylése ť
• Tájékoztató az első dúlanapról ť
Az mtv1 híradójából ismert Nagy Juditot és családját.
A családját? De hogyan? És a feliratok… – Miért így? Hogy kerül oda egy nem családtag? Miért van olyan közel? Vagy messze? Vagy fordítva? Vagy… – Mit üzen ez a kép? Neked mit?
• Kapcsolódó cikkünk ť
További kapcsolódó linkek:
• Családdá születünk - történetmesélés programértesítő igénylése ť
• Tájékoztató az első dúlanapról ť
Kedves Zsudula!
Én nagyon örülök annak, hogy ez a kép valamit elindított. Jó, mert ez egy visszajelzés is lehet akár Nektek, dúláknak. Hogy, hol is tartunk kérem szépen? É n nagyon örültem annak is, hogy a Nőklapja oldalán Emőke ter et kaphatott, igaz jobban örültem volna, ha nem csak az eufó rikus élményeit írja meg, hanem akár a nehézségekről is besz ámol. Persze rázúdult az összes olyan vélemény is, ami egy kevésbé "jól sikerült szülés" után (sok sok elfojtás és kérdőjel után), legalább kibuggyant a nőkből. Igazából azt értem ez alatt, hogy igen kedves "csak császáros" stb. másképp is fel lehetett volna felkészülni, (ez, akiben van egy kis bátorság szembe nézni önmagával, az remélhetőleg megteszi). Persze vannak olyan helyzetek is, mint pl. a koraszülés, ahhol jobb nem azzal jönni, hogy ha nem voltatok együtt az első órákban örökre kihat negatíva n a kapcsolatotokra. Valahogyan azt kellene tudatosítani, hogy kedves anyák azzal kell szembené zni, hogy dúlaként is belefuthatunk olyan helyzetekbe, hogy tudjuk, hogy másképp is lehetne, de nem engedik. Erre készül jetek, éberek legyetek, hogy az örömteli várakozás után, háborítatatlan legyen a szülésetek, ahol a kevésbé sikeres szülés után sincsenek ké rdőjelek. Persze nem könnyű a mai egészségügyi rendszerben a helyzet számotokra sem. Már ez is eredmény, hogy így vélemé nyeket fogalmazgatunk meg szülés után, mert már van miről, vagy jó vagy kevésbé jó élményeink alapján. Ahhoz, hogy ez változzon, inkább megelőzni kellene ezeket a dolgokat főként a lány gyerekekre gondolok (nem könnyű). Onnantól kezdve nyitva az út, hogy döntsenek, hogy hogyan szeretnék, hogy a gyermekük és a családjuk, hogy meg szülessen.
Még egy kis magyarázat a képhez, ez a dúlák saját levlistájáról való. Remélem nem haragszanak meg érte, de úgy éreztem van mit tisztítani a képen a fotóval kapcsolatban.
"Hogy magát a fotót ki készítette, nem tudom, de feltételezem, hogy az apa ötlete lehetett (ő marketingszakember). A cél az volt, hogy meghökkentő legyen, és beszéljenek róla, kíváncsiak legyenek az emberek arra, ami mögötte van - ez pedig egy szépnek indult, de talán nem túlzás azt állítani, hogy rémálommá vált szüléstörténet, ahol a szerepek hát... nem feltétlenül összecserélődtek, de a szokásostól eltérően alakultak. Ezt a dúlájuk tudná jól elmesélni, mert én nem emlékszem minden részletre, amit anno elmesélt, de az anya nagyon súlyosan kivérzett (2 órás "megfigyelés" ugyebár...), majd napokig feküdt az intenzíven, mialatt a dúla végig a kórházban maradt, hogy tartsa a lelket az apában, illetve segítsen ellátni a babát. A szülőkre olyannyira hatottak az események, hogy elhatározták, kapcsolataikat és szakmai tudásukat, na meg az arcukat, történetüket adják az idei Születés Hetéhez, a kép tehát szándékosan provokatív.
Mindezt nem pro vagy kontra írtam le, én így ismerem a dolog hátterét, jós pedig nem vagyok, hogy megmondjam, VÉGÜL milyen hatása lesz ennek a kampánynak a dúlai hivatás megítélésére."
Sziasztok!
Én dúlaként "dolgozom" itt Mo-on. Mélyen elszomorít amit ezen a fórumon olvasok. Olyan dologról írtok véleményt-egy sztem rossz fénykép után, amihez a képen látható dúlán kívűl egyikünknek sincs köze-amit nem is ismertek. Azon is sokat vajúdtam írjak-e egyáltalán. A dúla mint az apa szeretője, meg az anyáé, pénzért osztogatja kegyeit, stb... Szerintetek ez a dúlában milyen érzéseket kelt?
Mo.-on a szülést az orvosi kamara tartja a kezében. Eszük ágában sincs lemondani a biztos és jó megélhetésről, de ha már nem is kevés pénzt kapnak, valamit tenni is kell, hiszen a lálszat mi lenne ha csak ott állnának minden teendő nélkül, és utánna zsebre teszik a paraszolvenciát. Ezért van ennyi beavatkozás Mo.-on.
A legtöbb nő képes saját erejéből akár egyedül is megszülni a babáját és az orvosi segítség elég volna a valóban indokolt esetben, mert azt nem vitatja senki, hogy szügség van az orvosokra, úgy mint az orvoslás többi területén, amikor valóban baj van.
Azt is írta valaki, hogy a szülésnél csak a tudásra van szügség( orvos, szülésznő). Sajnos ez sem állja meg a helyét, akkor igen nagy bajban lenne egy rohamosan gyorsan szülő édesanya, aki már nem ér be a kórházba, mert bizony ezek alapján el sem tudom képzelni mi történne vele. A tudás bennünk van, mindenkiben, türelemmel és tapintattal hagyni kellene, hogy minden édesanya felfedezhesse magában azt a hatalmas erőt ami anyaságát nőiességét mozgathatná.
A pénzről. Én 1 esetben fogadtam el pénzt, ahol az édesanya mindenképpen oda akarta adni. Az ajánlás szerint 30 000.-Ft a dúla járandóssága. Ezét válalja, hogy bármikor rendelkezésre áll, felkészíti az anyát a szülésre, szoptatásra, babagondozásra, az elejétől a végéig bent van az anyával a szülőszobán és segít a gyerekágyas időszakban. Ez így összesek kb. 1 év. Sok? Akkor mondom tovább. A dúlák folyamatosan képzik magukat, előadásokon vesznek részt a legújabb kutatási eredményekről(szülés, szoptatás,babázás). Ezek mind pénzbe kerülnek, ezért az eü.-szemlyzet nem vesz rajtuk rész (tisztelet a kivételnek), nálam még az utazási költség is hozzá adódik, mivel Szegeden lakom. Gyarorlatilag a legtöbb dúla ezek miatt jobb esetben 0 szaldós, még senki sem gazdagodott meg a dúlaságból, de nem is erről szól, hanem a segíteni akarásról.
Szerintem az a szomorú, hogy egy ilyen hangulatban lezajlott szüléshez Mo.-on kell egy plussz személy, és nem ez a természetes.
Az én szülésem Németországban 20 óráig zajlott, orvost csak az utolsó órában láttam, aki csak szükség esetén avatkozik bele a folyamatba. Mindazt, amit itt olvastam, hogy mit csinál egy ilyen dúla, természetesen a szülésznő végezte az igényeim szerint. Az egészhez volt egy saját szobám, külön bejáratú fürdőszobával, ahol nem járkáltak les-fel orvosok szülésznők mondván: "láttunk mi már ilyet kedves!" Természetes, a dolog intimitásának, a privátszférának a tiszteletbentartása.
A szülésznő legfontosabb feladata nem az, hogy szólongasson ne kiabálj, mert elfogy az erőd a végére, hanem az, hogy megmutassa a helyes lélegzést, aminek a hangos kilégzés természetes velejárója. Ennek elsajátítása egyébként minden felkészítő tanfolyamnak a része, amit szülésznők tartanak.
Azon gondolkodtam el a cikk, a kép kapcsán, hogy ha lehet így is kishazánkban, akkor miért nem ezt képviselik a kórházak??? Miért nem erre képzik a szülésznőket? Miért nem az természetes, ahogy természetes. Mert azt hiszem nem az a dolog túllihegett formája, ami a cikkben le lett írva, hanem az ami jelenleg általános: szülés fogadott orvossal százezrekért. Mindneki jobban járna, ha azt a pénzt egy jólképzett szülésznőnek adná.
Talán sokan a jólképzett, munkájukat jól végző szülésznők hiánya miatt nem értik, hogyan érezhet így a család a dúla iránt.
még egy gondolat a gátmetszéshez, amit a cikk írója szerencsésen megúszott: Ma már bizonyított tény, hogy a gátmetszésnél a spontán repedés, ha ilyenre egyáltalán sor kerül a szülés során, gyorsabban és jobban gyógyul. Metszést csak akkor végzik, ha szükséges, mert sietni kell. Más kérdés, hogy Mo.-on annyira sietnek valamiért.
Nem tévedsz! Az anya valóban "kivonódott" a folyamatból a szülés után, sajnos hosszabb időre, és a dúla 5 napon át lakott bent velük a kórházban, hogy segítsen a lábadozásban, illetve a baba ellátásában. Ezért is érezte a pár, hogy a dúlájuk családtaggá vált - bár szerintem sokan érzünk valami hasonlót, akik dúlát tudhattunk magunk mellett életünknek ezekben a meghatározó perceiben.
A Születés Hete nyitónapján egyébként bárki megismerheti a történetüket.
Én csak annyit fűznék a képhez, hogy számomra megint egy ki csit idillikus képet sugall. Persze, hála Istennek az életbe n egy család életében remélhetőleg (sűrűbben) vannak ilyen pillanatok. A családdá születés valóban a gyer mekkel kezdődik (részt vehet ebben dúla, vagy sem), de ez eg y életen át tartó folyamat, amelyért dolgozni kell. Nagyon tetszett Hoppál Bori cikke, amely éle tszagú és igazi, amelyben benne van anyává születés öröme és gyötrelme. Ki előbb ki utóbb, anyává is megszületik, és ez csak az anya. Aztán ott van még egy hirtelen ténylegesen apának nevezett férfi is (kérdés, hogy apává válik, vagy csak annak nevezzük), és persze nem utolsó sorban ott van egy várva vá rt pindurka, aki tele van szeretettel és meglepetésekkel, akit csak most kezdünk igazán elkezdeni megismerni, hiszen idekinn még nem volt. Még ő maga is csak ismerkedik a világgal, és ez még csak a kezdet mindannyiuk számára. Egy képpel és ilyen idillikusan és azzal, hogy másképp nevezzük meg a kép szereplőit, nem lehet szerintema családdá születést kifejez ni (persze, nem egyszerű a feladat). Szerintem ez is egy hosszú tanulási folyamat az életünkben, amelyhez rengeteg türelem kell, néha elkeseredett, fáradtságos, máskor örömteli és boldog.
Sziasztok újra, folytatnám..
b. változat: apa, ha mondjuk nem szívesen árulja el, hogy sz.te menne az a szülésdolog őnélküle es, - lehet hogy örülne egy tapasztalt segítő pesztrájának, ha tehetné, hogy ilyet válasszon? Mer' mondjuk annnnnyira távol van ez az egész őtőle mint... …vagy mikor kérem:) a masszit a derekamra, a motort meg minduntalan be kell rúgni, mer’ a 10 -16 órás vajúdás alatti intenzív jelenlétében az ember (pláne a napi munka után beesve a szülőszobába) .. hááát.. mit szépítsük, elalszik.. ?
c. változat. apa szívesen jön, de még nem tudja mi vár rá - magam annál inkább. Aztán mikor kiderül, akkor ott van a kínzó kérdés, „hogy mit csináljon, hogyan segítsen? Hogyan értesse meg a kórházi segítőkkel, mit szeretnék? Meg kéne oldani, hogy ne szenvedjen már annyira a nyomorult lélek(én), de hogyan?” Aztán örül, mikor azt hallja, hogy nem férfi módra kell könnyíteni - "jön a vad, lelőjük, a probléma meg van oldva" - hanem női módra: nem feltétlenül megszabadítani kell, hanem bátorítani, támogatni, anyát pl. borogatással, masszival, akupresszúrával…. ...és vajon kitől hallja?
d.változat: amikor apa empatikus, higgadt, tapasztalt, erős egységet alkotunk, testem ösztönös női bölcsességének, és vágyainak tökéletes kivitelezője, - no ekkor sztem elegek vagyunk hárman a történetben – baba anya, apa.
e. változat: anya senkit nem akar maga körül, és PASSZ.
A különböző variációk sztem azonos arányban fordulnak elő, persze némi keveredéssel.
Nálunk kb. a b. és a c. elegye volt a jellemző - a kórházban.
Visszatérve a képre én inkább valami nem egy könnyen megfejthető történést sejtek mögötte, ami korántsem szex természetű. Sokkal inkább arra gondolok, mintha anya valamiért kivonódott volna - legalábbis egy időre - az események sodrából, az idegen nő pedig tartaná a lelket az apában, a testet pedig a babában. Persze lehet, hogy tévedek, de nekem inkább ezt sugallja.
A pólós feliratok meg elsőre kicsit kuszának tűnnek, de ha jobban belemélyedek a fejtegetésbe, sztem az irányultságot mutathatják: ki, ki felé fordul. A szín? Talán a piros mint női szín és a kék ffi szín keveredése vagyis mindkettőjükért való jelenlét...? …de a milka-reklám se rossz!
Na most csak ennyi.
Sziasztok!
A dúlát ne úgy képzeljétek el, hogy ott van a nyomodban és duruzsol a füledbe, ez hülyeség, honnan szeditek?
Leírom nekem miben segített: nagyon sok információt kaptam tőle, voltak dolgok,szavak, melyeket a vizsgálatok alatt nem értettem, ezeket ő magyarázta, homeopátiás bogyókkal segített, masszírozott, vagy épp a férjemnek mutatta meg hogy hol és hogyan eshet jól (mert ő ezt tanulta, tapasztalta, míg a férjem egyiket sem
)muskotályzsályás borogatást készített a pocakomra (ez nagyon is sokat enyhített a hasfájásomon) innivalóval, ennivalóval kínált. Figyelte minden rezdülésemet, és a férjemét is, ő is sokszor szorult egy-két bátorító szóra a dúlától, hisz sosem volt még ilyen helyzetben, és nem tudta mi jó jel, és mi a rossz!!! Tudjátok erőt adott nekem, hogy hitte megtudom szülni a kisbabámat, ugyanis a személyzet jött és "duruzsolt" folyton, hogy ezek nem jó fájások, nem lesz jó, el fog fogyni az erőm, el fogok fáradni, holnapra sem lesz gyerek...stb.stb..hát ezt nem akarom én hallani soha többet,mert ez az,ami akadályozott abban, hogy szépen haladjon a folyamat
Amint "eltűnt" az összes kórházi dolgozó a szülőszobából, és háborítatlanul hagytak, nem telt el két óra, és megszületett a kislányom! Akit a dúla segített mellre tenni, és meghitt családi képeket készített rólunk, elátott jó tanácsokkal, hasznos olvasmánnyal, majd utána is folyamatosan érdeklődött állapotunkról , az otthonunkban is meglátogatott, és neki köszönhetem, hogy a kínokkal teli sebes mellbimbóval való szoptatásból helyre jöttem, és a kislányom a mai napig szopizik (14 hónapos)
A férjem is idegenkedett eleinte a dúla jelenlététől, de belátta, hogy a szülés oroszlán része az enyém, így tiszteletben tartotta a döntésemet
A szülés után már mindketten csak így tudjuk elképzelni követkeő gyermekünk/gyermekeink érkezését
Megtapasztaltunk valami olyat, mely sokaknak ne adatik meg, és ezt a drága dúlánknak köszönhetjük! Biztos nem minden dúla egyforma, de van választási lehetőség, aki szeretne éljen vele! Olyat még nem hallottam, hogy valaki megbánta, hogy volt vele dúla! És azt hiszem ez elég bizonyíték arra, hogy sajnos a mai kórházi szüléseknél (futószalag), igenis nagy szükség van rájuk
UI: Ja, és gátmetszés volt nekem a mumus, hála neki, azt is megúsztam
Üdv: Petra
Miért volt jó?
Először akkor gondoltam, hogy le kellene írni, mikor a Születés Hetén tartandó előadásodra hívtál. Aztán a honlapod kapcsán. Hát, most végre megpróbálom összeszedni.
Te voltál az első, aki a szüléseidről meséltél nekem. Akkor még nem dúlaként, de engem már akkor megrázott az első három szülésed története. Nálunk a családban nem volt ez téma, bennem meg valami lila köd volt csak az egész szüléssel kapcsolatban. Felnyitottad a szememet, hogy ha csak úgy sodródik az ember, egyáltalán nem biztos, hogy annyira pozitív lesz a szülés élménye. Aztán megszületett Emma, és egy egész más történetet meséltél. És mikor várandós lettem, tudtam, én is így szeretnék szülni – háborítatlanul.
Jó volt, hogy mindig lehetett Veled beszélgetni, kérdezni, mesélni a várandósság alatt. Hogy velem örültél, készültél. Hogy elkísértél a szülésfelkészítőkre. Hogy ajánlottál olvasnivalót, amikből információkat kaphattam, kialakulhatott és megerősödhetett bennem a meggyőződés, hogy mit és hogyan is szeretnék illetve nem szeretnék. Hogy elmondtad, milyen kérdésekre kell választ találnom magamnak, és mit és hogyan érdemes megkérdezni az orvosomtól, hogy valóban megtudhassam, ő e az én emberem. És hogy segítettél, támogattál, amikor – már jócskán előrehaladott állapotban, ha jól emlékszem, a 30. hét környékén – orvost és kórházat váltottam. Nekem nagyon tanulságos volt, mennyire tudatlan voltam ezzel az egész témával kapcsolatban – terveztük ugyan a babánkat, de egyáltalán nem volt semmilyen reális elképzelésem arról, hogyan is fog ő megszületni, milyen kérdésekben kell ezzel kapcsolatban döntenem, mire számíthatok az egészségügyi ellátórendszerben. Segítettél eligazodni ebben az útvesztőben, amiért nagyon hálás vagyok.
Biztonságot adtál kezdettől fogva. Jó volt tudni – mikor még bizonytalan volt, hogy a férjem is benn lesz-e –, hogy velem leszel azokban a döntő pillanatokban, hogy nem kell egyedül lennem a vajúdás, a szülés óráiban. Biztonságot adtál Józsinak is – tudta, ha ő nem lesz ott, akkor is jó kezekben leszek. És biztonságot adtál neki akkor is, amikor már ott voltunk, azzal, hogy Te tudod, mi fog következni, Te tudod, hogy ő mit tud segíteni, hogy nem útban van, hanem fontos a jelenléte, és Te tudod őt is „irányítani”. Azóta is mindenkinek ajánlja, hogy dúlával szüljön, nagyon pozitívan élte meg ő is a jelenlétedet.
Jó volt, hogy Téged hívhattalak először, mikor eljött a nagy nap. Hogy bátran hívhattalak azon a késő esti órán, és dadoghattam el a telefonba, hogy szerintem éppen mi történik. Neked, és nem egy idegennek, valakinek, aki egy emberidegen protokoll alá van rendelve és az alapján dönti el, hogy mit is kell tennem. Hogy tanácsot adtál, és dönthettem, mikor szeretném, ha már Te is velünk lennél. És hogy jöttél, és itt voltál velem, és nyugodtan vajúdhattam itthon és lested és kitaláltad, mi esne jól, mikor magam sem tudtam, fejben sem, még megfogalmazni. A legjobb élményem a szülésből az itthoni vajúdáshoz kötődik – nélküled valószínűleg nem mertem volna itthon végigcsinálni (utólag pedig azt gondolom, ha itthon maradunk, másképp alakult volna – talán sikerült volna az a háborítatlanság, amire vágytunk).
Jó volt a taxiban szorongatni a kezed a fájások alatt. Az elszakadást a felvételnél traumaként éltem meg. Nagy megkönnyebbülés volt, mikor a felvétel után újra ott voltál, immár a szülőszobában. Hogy szívószállal itattál (eszembe nem jutott volna magamtól), hogy borogattál, hogy bátorítottál végig. Ahogy a meleg zuhanyt engedted rám időtlen időkig. Ahogy a kezedet szorongathattam akkor, amikor az álmaink a háborítatlan szülésről már szertefoszlottak, és a karomba csöpögött a fájáserősítő oxytocin.
És mikor végre megszületett Bogi, ahogyan segítettél mellre tenni. Hogy mondtad, hogy ne simogassam a buksiját, mert még fáj neki (én sajnos nem láttam az arcocskáján a jelzést abból a szögből). Hogy együtt lehettünk négyesben – később hármasban, amíg el nem vittek az osztályra és beszélgethettünk.
Jó látni Téged Bogival, aki egészen biztos vagyok benne, hogy emlékszik rá, hogy segítettél neki megszületni, mert egészen más a kapcsolata Veled, mint bárki mással.
És jó, hogy azóta is mindig megbeszélhetjük a szoptatás, a gyermeknevelés ezer apró részletét, hogy mindig támogattál abban, hogy hallgassak az ösztöneimre és megérzéseimre, és akkor fogom jól csinálni. És az is jó, hogy időnként újra előkerül a szülésem témája, és újra és újra átbeszéljük – segít feldolgozni, hogy végül mégsem úgy alakult, ahogy mindannyian szerettük volna.
Örülök, hogy én lehettem az első, akit elkísértél ezen az úton. És sajnálom, hogy nem úgy alakult, ahogy terveztük, és így egyikünknek sem lett az az élmény, ami lehetett volna. De hiszem, hogy legközelebb másképp lesz – és remélem, a következő gyermekünket is együtt szüljük.
Nagyon értékelem a munkádat, amit dúlaként végzel, és ezúton is szeretném kifejezni a hálámat és megbecsülésemet azért, ahogyan bennünket végigkísértél a várandósság és a szülés útján. Köszönöm, hogy a dúlám és a barátom vagy!
Budapest, 2008. 03.17.
Szeretettel:
A.
Sziasztok, olvaslak Titeket, és asszem nem túlzás azt állítani, hogy elég egyoldalúak a vélemények.
Sztem ez a fotó nem általánosságban mutatja be a dúla szerepét, hanem erősen kisarkítva.. Mikor venném én jó néven egy ilyen "fizetett bérenc"
a. változat: apa kerekperec kijelenti, Ő NEM kér az ottlétből. Ha tudnám, hogy megoszthatnám a(z) - alkalmasint hosszú - szülés terheit valakivel, aki nem azonos a fúlra terhelt, netán kiégett szülésznővel, örülnék egy un. dúlának, aki ha mást nem, ott van velem és bíztat. ...esetleg segít navigálni, ha olyan felségterületen zajlik a dolog, ahol nincs sok esélye a kívánságaimnak, bármi legyen is az, a kórházi protokoll felülírja. Sorolhatnám.. HÚú, beindult a Bömbölde, a többivel maj’ még jövök.
A párom mivel ugy tünnt aznap nemszülünk,elmennt dolgozni,én mondtam neki.
Akkor épp nem szegeden dolgozott,hanem meszebb,de délután 5-re már ott volt.Én viszont nemtudtam rá figyellni,zavart,szégyelltem magam,igy kint várt.
ha lesz következő baba,biztos hogy külön orvosom lessz,reméllem az segiteni fog,nemhagy ott orákra
Párod hol volt ezalatt? Ha ő esetleg nem ért oda-nem írod, hogy ott lett volna-akkor lehet, hogy a dúla sem ért volna oda.
Az én férjem mindhárom szülésemnél bármi gondom volt, kerített egy szülésznőt, vagy az orvost, szerzett kéjgázt, vizesruhát.mikor kit-mit akartam. Mi így egységet képeztünk, egy idegen nő igazán zavart volna. Az orvosom nő volt és bármilyen hihetetlen, még a derekamat is masszírozta. Dúlára semmi szükség nem volt.
Hurrá megspóroltunk 30000 Ft-ot!
Én 2007 október 5.-én szültem,szegeden,itt élünk.
Első baba,és bár próbáltam minnél töbet megtudni a szülésrő,egészen máshogyan képzeltem el,mint ahogyan lezajlott.
Aznap hajnali 5-re mentem be a párommal a korházba,mert már nem birtam aludni a fájásoktól.Nem voltak nagyon erősek,de már eléggé érezhető volt,hogy elkezdődött.A magzatvizem nemfolyt el.
Az első vizsgálatkor mégcsak 3 ujnyira voltam kitágulva,akkor még ugy festett a helyzet,hogy még várunk.Elküldtek pihenni egy vérvétel után.Majd miután lefeküdtem,rá ugy egy órára felkeltettek,hogy baj van,nagyon magas a fehérvérsejt számom,meginditják a szülést,hogy nehogy a baba fertőzést kapjon.Alig volt időm a páromat felhivni,aki dolgozni volt,hogy jöjjön,mert szülünk.
Mondtam az ügyeletes orvosnak,hogy abszolut nem voltam beteg a terhesség ideje alatt,se láz se semmi,és előzö nap voltam vizelet vizsgálaton,ahol minden rendben volt.Válat vont,és burkot repesztett,majd oxitocinra kötöttek.Olyan fájások törtek rám,hogy az első 1 óra eltelte után azt hittem megőrülök.Ott hagytak egyedül a hidegben,még takarót sem kaptam.Óránként megvizsgáltak,majd délután 5-kor azt mondta a doki,hogy szülünk,mert már 9 ujnyira tág vagyok.Akkor már üvöltöztem vele,hogy toló fájásaim vannak,de nemtudom kinyomni mert nagy a baba.Nem hitte el.Telyen felkészültek,és majdnem 1 órán keresztül ott áltak melettem.
Mikor látták,hogy megált a tágulás,ujra otthagytak.A fájási szünetekben annyira kivoltam már merülve,hogy álmodtam.Este 8:30 kor utolsó kétségbeesésemben már orditottam,hogy jöjjön valaki mert különben kitépem az infúziót a kezemböl.Lejött a professzor,aki azonnal átvitetett a műtöbe,császármetszésre.Mikor bekötötték a spinális érzéstelenitőt,és felkektettek az asztalra az orvos mondta,hogy még az a csoda,hogy nem szakadt be a méhszájam.A kicsit mikor kiveték,a feje búbja annyira csúcsosvolt,hogy zokogni kezdtem,mert azt hittem megsérült a sok nyomástól a kis agya.Hál Istennek épp és egézséges.
De eljövetelemkor a főorvosnak elmondtam mindezt,és a véleményemet is,erröl az eljárásról.Szülés után 3 nappal telylázat kaptam,hazaérkezésünk után is 4 napig 40 fokos lázzal feküdtem itthon.
Nagyon megviselt ez a szülés.Betörtek a testembe,és telyesen elvesztettem az önuralmat felette.Halál félelmem volt a végén már.
Nemtudom,hogy akarok-e még szülni.Most egy jódarabig biztos hogy nem.
Lehet,hogyha lett volna dúlám,ez az egész nem igy történik meg,és olykor még ma sem lennének rémálmaim.
Lehet,hogy abban a rongyban volt a titkolt nyugtató?
A hszek olyan jók,hogy végig nevettem rajtuk!
És sok igazság is van bennük.Egy éve szültem és amikor megláttam a szülésznő hatalmas szőrös kezét,annyira imádkoztam,hogy a kicsilány magától bujjon elő...szerencsém volt és a doki már csak akkor jött amikor a sebemet kellett bevarnom.Hozzám védőnőbarátnőm járt ki 3 hétig és nem fizettem neki semmit.Végül már kellemetlen is volt és csak vettem neki ajándékot.A lényeg az,hogy nekem fontosabb volt a szülés utáni érzelmi,fizikai és akármilyen segitség,mint szülés előtt.
VAlószinűleg én nem vagyok elég elvont vagy trendi-kinek ahogy tetszik ehhez a művészi alkotáshoz,de valaki magyarázza már meg nekem ,miről is szól ez a kép?
CSalád születik.A dúla mióta a család tagja,és miért a dúla és az anya közt van a gyerek,apuka a háttérben? A dúla segitő a terhesség,szülés alatt,lelki és fizikai értelemben egyaránt.Nem több, de nem is kevesebb!
NEkem az a véleményem,hogy nem kéne fenekestől felforditani a világot,mert fejjel lefelé marha nehezen fogunk járni benne!
Az apa ölelje át az a anyát és vele együtt a gyermekeit.A dúla pedig figyeljen a háttérből.
Még azt tudom magyarázatként elképzelni,hogy arra utal a kép,hogy ilyen hatalmas egymásrahangolódás szükségeltetik egy olyan eseményhez,amelyben nemcsak gyermek de család is születik,mintha mindenki beleférne a másik pólójába legalábbis lélekben.
Ez meg szerintem marhaság.... évekkel ezelött nem voltak dúlás,sokkal régebben még apás szülések sem.Sőt háborús időkben volt,hogy egy apa csak több hónaposan ismerte meg a gyermekét.Mégis a gyermekek szerették sőt tisztelték a apjukat.Akkor is voltak jó,most is vannak rossz családok.A harmonikus családi élethez,egymás szeretete,megbecsülése,tisztelete szükségeltetik Érdekes jelenség ,hogy az utóbbi 10-15 évben egyre nagyobb jelentőséget kapott a szülés intimitása,harmóniája,misztikuma.Ez jó!
Ugyanakkor rohamosan nő azoknak a gyerekeknek a száma,akik érzelmileg elhanyagoltak,nem kapnak kellő figyelmet,időt a szülőktől.Soha még ennyi sérült lelkű gyerek nem volt mint manapság.....
Kérlek ne tépjétek le virtuálisan a fejem.Természetesen tudom,hogy nagyon-nagyon sokan,akik megtervezték a szülést,gondos ,figyelmes anyává váltak,én nagy általánosságban irtam csak meg a véleményem.....
Borzaszto ez a foto! Ki talalta ezt ki?! Ki volt ez a rendkivul "kreativ", aki ezert meg penzt is kapott??? Hol van a keprol a CSALAD? Olyan mu az egesz...
Jaj, az én férjem nem egy tutyimutyi alkat, de ha császárra kerülne a sorom biztos nyomatékosan megkérném az orvosokat, hogy véletlen se engedjék a műtő közelébe, ha jót akarnak maguknak... Vagy csak külön ápolószemélyzettel :-)))
Tavaly májusban volt sérvműtétje, és azt mondta, hogy a másfél órás műtétből semmire sem emlékszik... Csodálkoztam rajta, mert én a 20 perces anyajegy-eltávolításomnál is eléggé türelmetlen voltam, a másodperceket számolgattam, és minden perc végén kiborultam, hogy milyen sokáig tartott eljutni a 60-ig... :-)
A férjem meg nálam is rosszabbul tűri az ilyen dolgokat, úgyhogy meglepődtem, hogy a másfél órát miért nem idegeskedéssel töltötte... Aztán a sebészdokinő felvilágosított, hogy ez valószínűleg azért van, mert közvetlenül azután, hogy megszúrták a gerincét, elájult, és úgy döntöttek, hogy inkább elaltatják, mint hogy műtét közben minden második percben paskolgatni kelljen, hogy térjen magához :-)))
Szóval valószínűleg már a MŰTŐ felirattól eldobná magát :-DDDD
....szóval elég az embernek(nőnek) a szüléskor a maga baja, hogy túlessen rajta rendben, minél hamarabb, minél kevesebb fájdalommal, oké legyen minden a babával és kész. nincs se idő se szükség arra, hogy valaki még ott lábatlankodjon.
Első gyereknél "elvégeztünk" egy tanfolyamot a párommal, amolyan felkészítőfélét. Beszéltek ott mindenféle légzéstechnikáról, de mikor oda kerültem nem volt időm se agyam végiggondolni, hogy most akkor melyiket is...
A szülésznő mondta, hogy mit csináljak, levegő be vagy ki és ment minden.
Ők egyébként (szülésznő, doki) szívesen kerülgetik ott a +1 személyt?
A kép engem egyébként nem állít meg.
Huhh mi volt ez a tolongás??
Vagy ez a normális??
Itt velem a legutolsó szülésemnél 1 db szülésznő és egy ápolónő segíytett plussz persze a férjem volt bent.
Ha valami nem úgy ment mint ahogy anagykönyvben meg volt írva akkor szóltak a dokinak, megvizsgált és visszaadtott a szülésznőnek.
Egyébként a fájdalomtól én is totál ingerlékeny lettem, elég volt nekem a práom lelki vigasznak
max. irigyeltem
Most őszintén, a kisgyerekesek közül (vagy az olyan nagygyerekesek közül, akik még tisztán emlékeznek a szülésre) tegye már fel az a kezét, aki az érzelmeire tudott koncentrálni vajúdás alatt...
Lehet én csesztem el valamit, de én csak arra vágytam, hogy LEGYEN MÁR VÉGE, és nem arra, hogy valaki a fülembe pusmogjon, hogy mennyire szeret a gyerekem, meg mennyire szeretem a gyerekemet, meg hogy éppen ebben a pillanatban mire gondolhat a babám, meg efféle érzelmi túlcsordulásokra...
www.module.hu a szövetség oldala. Minden infom onnan származik...;-)
Lehet bogarászgatni. Vannak szüléstörténetek is. ;-)