nlc.hu
Kert
az Erzsébet híd óriási platánfájának története

Lebombázták, megrázta magát, nőtt tovább – mindent túlélt az Erzsébet híd platánfája

Világháborúk, nácik, kommunisták, taxisblokád: Budapest legnagyobb túlélője mindent látott már. Igaz, mesélni nem tud, sebaj, mi mesélünk helyette.

Ha azt mondom, Erzsébet híd, minden budapesti látja maga előtt, ha becsukja a szemét. Ha azt mondom, az Erzsébet híd platánfája, csak kevesen tudják, mire gondoljanak. Ez egyrészt természetes: bármilyen tekintélyt parancsoló is, egy fa akkor is csak egy fa, nem sok megjegyeznivaló van benne, főleg, ha egy híd tövében bújik meg, és csak bizonyos szögből látszik. Másrészt végtelenül igazságtalan ez így:

az Erzsébet híd platánfája Budapest elmúlt 150 évének tanúja és a 20. század nagy túlélője, amin nem fogott sem bomba, sem diktatúra, sem a szó szerint elbaltázott területrendezés.

Hatalmas adósságot törlesztünk tehát, amikor bemutatjuk, ki ő, és mi a története. A Fortepannak hála pedig csodálatos korabeli fotókat is mutathatunk róla – és egy-két aktuális saját felvételt is. Róla van szó:

Fotó: Neményi Márton

Fotó: Neményi Márton

A híd és a környező városrész története részletesen dokumentált, az azonban homályba vész, ki és mikor ültette a fát. Valószínűleg a 19. század utolsó, vagy a 20. század első éveiben ültethették, hiszen a legelső, 1902-es Fortepan-képeken már felbukkan, igaz, ott még (persze platánfaléptékkel) még csemete.

Forrás: Fortepan

Forrás: Fortepan

Forrás: Fortepan / Deutsche Fotothek / Brück und Sohn

Forrás: Fortepan / Deutsche Fotothek / Brück und Sohn

A faj nem meglepő, a századfordulóban ugyanis platánfétis dúlt a városképtervezők között, ezzel igyekeztek hangsúlyozni ugyanis, hogy évszázadokban gondolkodnak. A platán csodásan hangsúlyozza a mögötte magasló Gellérthegyet is, a közeli Döbrentei teret pedig eleve közparknak szánták, így az sem volt utolsó szempont, hogy egyszer majd árnyékot is ad. (A híd másik oldalán, kicsit odébb szintén találunk egy platánfát egy ház mellett; ez a cikk most a déli oldalon található párjáról szól.)

Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

A platánfa ráadásul  impozáns kapuként is funkcionált a közelben épülő fürdőnegyed számára. A fát mégis főleg az 1898-ban megkezdett Erzsébet híd kedvéért ültették, így nagyon valószínű, hogy ez lehetett az ő születési éve is. Az alábbi, két világháború között készült fotón látszik, hogy még mindig nem érte el teljes kiterjedését.

Forrás: Fortepan / Schermann Ákos

Forrás: Fortepan / Schermann Ákos

A híd tövében mindig is egy kis park volt. Ma sincs ez másképp, de száz éve még közkút és hangulatos korzó is várta a budapestieket, nyoma sem volt a szükséges, de kissé elidegenítő biciklis-gyalogos alagútnak. Akkoriban az volt a cél, hogy az emberek üldögéljenek, heverésszenek és bámészkodjanak, nem az, hogy minél hamarabb áthaladjanak a téren.

Forrás: Fortepan

Forrás: Fortepan

1935: ez az a pont, ahol a fa utolérte a hidat, azaz magasabb lett, mint az út szintje. Ezt a látványt még tíz évig élvezhették a fővárosiak.

Forrás: Fortepan / Bozzai András

Forrás: Fortepan / Bozzai András

Mint tudjuk, az Erzsébet híd teljesen elpusztult Budapest bombázásakor, azt később a nulláról kellett újjáépíteni. A háború után tíz évig bele sem vágtak a projektbe. Ez most azonban mind mellékes – a kép jobb széle érdekes, ahol kissé megroggyanva ugyan, de ott áll a platán. Láthatóan él, ha nem is virul. A fotó egyébként még azelőtt készült, hogy bevonultak az oroszok. Ezt már csak onnan is tudhatjuk, hogy a szomorkásan távolba révedő alak nem más, mint Szálasi Ferenc. Ez az egyik utolsó fotó róla.

Forrás: Fortepan / Laborcz György

Forrás: Fortepan / Laborcz György

Ezen a fotón látszik csak igazán, mit is jelentett a háborús pusztítás. A budai oldalon semmi más nem emlékeztetett arra, mi volt itt korábban, csak a hídfő megmaradt része és a fák. A platánfa koronájának egy részét a detonáció vitte el, egy részét pedig lehullajtotta – az ilyesmi pont akkora sokkhatás a fáknak is, mint az embernek.

Forrás: Fortepan

Forrás: Fortepan

A háború után nem foglalkoztak különösebben a növényzettel, volt fontosabb dolguk is. A platánfa teljesen lehullajtotta a leveleit és az ágai nagy részét, nem csak a tél miatt; ezen a ponton nem sokan fogadtak volna arra, hogy valaha még kirügyezik.

Forrás: Fortepan

Forrás: Fortepan

Az UVATERV 1960-as makettjén már jól látszik, milyennek képzelték a híd utódját: szélesebb, ridegebb, igaz, a parkot, amennyire tudták, meghagyták. Érdekesség, hogy illusztrációképp “odaszórtak” pár fát a híd mindkét oldalára, de a platánfával nem számolta. (A fotón a villamosok mögött látszik, hogy azért egy kis fával a híd déli oldalát is megszánták.)

Forrás: Fortepan / UVATERV

Forrás: Fortepan / UVATERV

A platánfa azonban nem ment sehova. Sőt: 1963-ban már javában építették a hidat, amikor elérte azt a magasságot és kiterjedést, amit ma is ismerünk.

Forrás: Fortepan / Bambi

Forrás: Fortepan / Bambi

Bujdosó Géza lenyűgöző – szintén ’63-as – fotóján jól látszik, hogy a fa akár zavarhatta is volna a munkálatokat, de a tervezőknek és a kivitelezőknek eszükben sem volt kivágni vagy megnyirbálni, inkább „körbedolgozták”, hogy megmaradjon.

Forrás: Fortepan / Bujdosó Géza

Forrás: Fortepan / Bujdosó Géza

Íme a majdnem kész híd; már csak a terhelésteszt van hátra, és indulhatnak is a buszok és a villamosok. A platánfa pedig éppen a tavaszt várja; a munkagépek nyomait látva a törzse körül tényleg kész csoda, hogy megkegyelmeztek neki.

Forrás: Fortepan / Nagy Gyula

Forrás: Fortepan / Nagy Gyula

Azóta is ott áll és idegesítően kitakarja a látványt augusztus 20-án…

Forrás: Fortepan / MHSZ

Forrás: Fortepan / MHSZ

…és keretmotívumot képez, amikor éppen taxisblokádot fotóznak.

Forrás: Fortepan / Záray Péter

Forrás: Fortepan / Záray Péter

Jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint hogy külön megjelölték a Google Mapsen is.

Forrás: Google Maps

Forrás: Google Maps

Tudjuk, hogy nem az ország legöregebb fája – még csak Budapesté sem, a fővárosi toplisták 200 évnél kezdődnek -, de az biztos, hogy ő látta a legtöbb boldogságot és szörnyűséget.

Fotó: Neményi Márton

Fotó: Neményi Márton

Az tehát a legkevesebb, amit megérdemel, hogy egy kicsit mindig megállunk alatta.

Fotó: Neményi Márton

Fotó: Neményi Márton

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.