Videó: feneketlen-e a veszprémi várkút?

Bándi László helytörténész a várkút felújításának tízéves évfordulójára írott cikkéből idéz a veol.hu: “A várkút keletkezésének pontos idejét nem ismerjük. Az első adatunk a veszprémi vár 1569-ből származó alaprajza, ahol egy kör jelzi a kutat. Miután Tumler Henriknek 1767-ben a Séden lévő úrkút vizét elmés megoldással sikerült a várba feljuttatnia, attól kezdve mellőzték a várkutat, egy ideig derítőként használták, így feltöltődött. Ezért került rá az a felirat, hogy ciszterna.”

A várkút káváját 1938-ban újították fel és a fedőkövét is akkor helyezték el, melynek latin szövegű jelentése:

“Ez az a város, ahol hajdan a magyar nemzeti művelődés legdúsabb forrásai fakadtak”,

és akkor tisztelegtek Vetési Albert püspök emléke előtt is.

80 szervezet és több száz magánszemély aktív támogatásával 2002. május 22-én kezdték el a veszprémi várkút tényleges feltárását. A feltárást napi nyolcórás műszakokban délelőtt és délután is négy-négy barlangász és alpinista végezte Schäfer István Zsolt, a Bakonyi Barlangkutató Egyesületek Szövetsége elnökének az irányításával. Így valósulhatott meg az országban azóta is egyedüliként kivilágított 40,7 méter mély, 1,4 méter átmérőjű karsztvízforrású veszprémi várkút.

A várkút időszerűvé vált karbantartását a város önkormányzatának megbízásából és finanszírozásával a napokban végezték el a szövetség tagjai, Császár Attila, Katona Lajos, Piri Attila és Tóth József (közülük a videón Katona Lajos és Piri Attila látható). Ilyenkor kicserélik a nem működő LED-lámpákat, az elavult vezetékeket, évente egyszer kiszivattyúzzák a vizet és kitisztítják a saválló kosarat, amelybe az aprópénz és a látogatók által bedobált egyéb tárgyak hullanak.

A művelet nem teljesen veszélytelen, hiszen az időjárástól (légnyomástól) függően feldúsulhat a mélyben a szén-dioxid. Ennek kiküszöbölésére 36 méter hosszú, hosszanti irányban összehegesztett félliteres tejeszacskókat használnak (amint a videón is látható), ennek és egy 220 voltos kis ventilátornak a segítségével juttatnak friss levegőt a kút mélyére.

Nem csekély fizikai erőt igényel az akció, hiszen a barlangászok a felszínen rögzített kötél és ereszkedőgép (stopcsiga) segítségével szállnak alá, és mászógép segítségével jönnek vissza.

Amint a videón is látszik, a kút nem feneketlen – az alján található még körülbelül kétméternyi víz, aminek csak egy része esővíz, a többi pedig a sziklából fakadó karsztvíz.