A szocializmus előtti időkből, 1927-ből származó kiírás nem kertelt: ha az ember fia elfáradt, és szeretett volna megpihenni egy retro fogadóban, nemcsak azt kellett megválasztania, hogy egyágyas, vagy kétágyas szobát kér, és mellé reggelit is óhajt-e.
Az álszemérmes átkos eljövetele előtt a kéjelgés gyakran elérhető szolgáltatás volt a szállókban, így nem ártott pontosan leadni a foglalást. Ha valaki pihentebben szeretett volna ébredni, olcsóbban megúszta, de ha kéjjel fűszerezett órákra vágyott, a pénztárcáját jobban megviselte a szobabérlés.