Mindenaminő cikkek

2013-ban is együtt segítettünk

Úgy gondoljuk, hogy a jó cselekedeteket végrehajtani kell, nem pedig beszélni róluk. Amiért most mégis megtesszük, annak egy oka van: büszkék vagyunk. Nem magunkra, hanem mindenki másra, aki mellénk állt, akit mozgósítani tudtunk, mindarra a jóra, amit egy-egy cikkünk generált.

Ezernyolcszáz kilométer, huszonkét település, hókatasztrófa, árvíz-belvíz, több liter kávé és harminchárom család: így készülődtünk 2013-ban is 33 kívánság akciónkra. Ahogyan előző évben, úgy ismét harminchárom – ahogy mondani szokták – hátrányos helyzetű kisgyerek írta világgá a vágyát, és a Nők Lapja Café olvasói egymással versengtek azért, hogy teljesíthessék azokat.

Jó tündérek egymás közt

Talán vannak még, akik emlékeznek a korábbi szép pillanatokra (mi biztosan). Ahogyan hullámvasútra ült a gyengén látó kisfiú, ahogy hajókirándulásra indulnak a hajléktalanszállón élő Vivienék, ahogyan címlaplány lett a szívbeteg nagylányból…

Megnézem
Összes kép (1)

Idén ismét nekivágtunk az országnak, hogy személyesen felkeressük azokat a gyerekeket, akik levelet írtak nekünk. Bükkszentkereszttől Csanádpalotáig, Kásádtól Orosházáig sokfelé jártunk, sokféle sorsot láttunk. A nehezebbek közül persze, mert igyekeztünk olyan helyekre vinni a segítséget, ahol ráfér az öröm az ottaniakra.

Közzétettük a harminchárom levelet és a hozzá tartozó történetet, és pillanatokon belül rengeteg Nők Lapja Café-olvasó nyomta meg a gombot: segíteni szeretnék. És már tervezgették is, milyen élményprogrammal szereznének egy-két jó napot azoknak, akik eddig sokat nélkülöztek.
Megható volt az az aprólékos figyelem, amivel sokan tervezgettek. Vajon minek örülne a kiválasztott kisgyerek? Hogyan szervezzék meg a napot? Mit adhatnának még a kívánságon felül? Szállás, vendéglátás, egy jó ebéd, városnézés… akadt ötlet bőven.

Nem mindig a legtehetősebbek akartak segíteni: több olyan levelet kaptunk, amelyben valaki sajnálkozott, hogy nem telik többre az erejéből, de azt írta, legalább néhány ezer forinttal hozzájárulna valamelyik kisgyerek álmának teljesüléséhez. Diákok, nyugdíjasok.
Öt hét, mintegy százezer kattintás és sok ezer szavazat után csaknem minden kisgyermek teljesítőre talált. Hajókázás, lovaglás, találkozás a nagypapával: mindenre akadt jelentkező, mi pedig sorra beszámoltunk róla, hogyan vitték repülni Zórád Ritát, bobozni Radics Benjámint, főzőcskézni Csanádi Orsit. Volt, aki külföldi utat kapott, más többnapos nyaralást, és olyan is akadt, akiért szinte egy egész város összefogott. Mi pedig a háttérben mosolyogtunk…

Megnézem
Összes kép (1)

A 33 kívánság gyerekei ma már biztonságban élnek, szüleikkel vagy nevelőszüleikkel. Ám sajnos 2013 hozott újabb szörnyű történeteket.

Enyhíteni a bajt

Egy apa megkéselte két kislányát Budapesten, a XVII. kerületben. A 4 éves Szimónát és a 6 éves Jázmint kórházba vitték és megműtötték. A borzalmakból fizikailag lassan felépülő kislányok nevelőszülőkhöz kerültek, előzetes letartóztatásban lévő apjukkal szemben a rendőrség eljárást indított. A kislányok személyazonosságát természetesen védi a törvény, de kiadóbeli kolléganőnk arra gondolt, valahogyan segítenünk kell. Megtudta, hogy a kisgyerekeknek nincsenek téli ruháik, játékaik. Arra kértük olvasóinkat, amennyiben tudnak, segítsenek, felajánlásaikat juttassák el a szerkesztőségünk címére. Több csomag is érkezett, ruhák, játékok. A legszebb az volt, hogy akadt, aki láthatóan külön a kislányoknak vásárolt: mindenből kettőt. Két Barbie baba, két ceruzacsomag, két egyforma csokoládé lapult a nagy gonddal készített csomagokban.

Ajándék az ajándékozónak

Minden decemberben „zsibvásárrá” változik a kiadónk aulája. A felfordulást mi okozzuk, pontosabban állandó szerzőnk, Soma, aki évente gyűjtést szervez a Borsod megyei Ózd-Hétes telep mélyszegénységben élő lakói számára. (2013-ban először külön gyűjtést szerveztünk az iskola indulására is.) Sorra jönnek ilyenkor olvasóink: fiatalok, idősebbek, családok: hozzák azt, ami náluk már feleslegessé vált. Ruhákat kapunk, cipőket, de érkeztek már bútorok, egyéb felszerelések is. Ilyenkor kisebb kiállítást is nyitunk a borsodi asszonyok kézimunkáiból: ezeket – szintén az ő javukra – meg lehet vásárolni. Az adományozókat megvendégeljük ilyenkor, sőt egy-egy ajándék könyv is akad.

2013-ban is együtt segítettünk

Bőven voltak szép pillanatok az évben… Segítettünk Áronnak, a ritka betegségben szenvedő kisfiúnak, hogy összegyűljön a pénz a kezelésére, bántalmazott nőket mentő csoportot támogattunk…
Most csak néhány példát mondtunk el, amikor felmutattunk egy-egy ügyet (de volt még sok), és olvasóink mindig mellé, mellénk álltak – köszönjük nekik! Ám sajnos hetente kapunk levelet elkeseredett emberektől, akik kilátástalannak látják a helyzetüket, mert beteg hozzátartozójukat ápolják, mert gyermeküket nem tudják kezeltetni, mert elvitte a hitel a házukat, mert nincs miből főzni… Nehéz belátni, hogy nem segíthetünk mindenkin. Olykor azonban – amennyire telik – a szerkesztőség tagjai is megpakolnak egy-egy kartondobozt, vagy elindítanak egy-egy utalást – ezekről persze nem születik cikk, nem is kell.
Kevés, amivel csökkenteni tudjuk egy-egy család szenvedését, de hiszünk benne, hogy legalább azt a keveset meg kell tennünk, mert a világ sajnos nem igazságos hely. Ítélkezés helyett szívre van szükség – ezért is szeretjük a Nők Lapja Cafét, ahol ezt egymásban, olvasóinkban mindig megtaláljuk. 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top