Életmód

Miért bocsátunk meg a félrelépő férfiaknak?

Ha kiderül, hogy szerelmünk megcsalt minket, egy világ dől össze bennünk. Van, aki azonnal kilép a kapcsolatból, sokan viszont szemet hunynak a dolog felett, vagy legalábbis azt mímelik. Vajon mennyire mély és átgondolt folyamat eredménye a megbocsátásunk?

Miért bocsátunk meg a félrelépő férfiaknak?Sajnos még a szakembereknek sincs biztos receptjük, hogyan viselkedjünk, döntsünk, ha párunk félrelépett. Az alábbi példák azt bizonyítják, nem feltétlenül arról van szó, hogy társunk egy aljas hazudozó, aki nem bír a vérével. A megcsalás mögött gyakran súlyos párkapcsolati problémák feszülnek, amelyekhez a mi viselkedésünk is hozzájárul. Mielőtt ráhúznánk párunkra a vizes lepedőt, érdemes saját magunkat is górcső alá venni, vajon miért, hogyan jutottunk el idáig.

Feleségből szeretővé válni
Húsz év harmonikusnak tűnő házassággal és egy 17 éves fiúgyermekkel a háta mögött gondolta úgy Csilla férje, hogy őt inkább egy fiatal lány tudná boldoggá tenni. Egy szép nyári este közölte is feleségével az elhatározását, majd összecsomagolt, és két bőrönddel távozott az új szerelméhez. Csilla először kiborult, majd lassan összeszedte magát. Úgy vélte, Zoli hiába hangoztatja, hogy döntése végleges, még bármi kisülhet a viszonyból. „Eljátszottam az összes variációt: voltam megértő, kedves, együttműködő, hetente egyszer közösen vacsoráztunk, a családi ünnepeket együtt töltöttük – meséli az asszony. – Aztán viselkedtem durcásan, visszahúzódóan, sértetten, nem vettem fel, ha hívott – de lényeges változást semmi nem hozott. Zoli maradt a nőnél, én meg itthon szomorkodtam, és éjszakánként álmatlanul vergődtem azon morfondírozva, hol rontottam el.”
A férj döntését a környezete sem nézte jó szemmel: bár a fia megbocsátott neki – örült, hogy elköltözött otthonról, mert elég rövid pórázon fogta –, a család, a nagyszülők, a barátok elítélték, hogy otthagyta a családját. Csilla aztán feliratkozott egy társkereső portálra is, de nem igazán tudott más kapcsolatban gondolkodni. Rájött, hogy bármennyire nagy fájdalmat okozott neki a férje, még mindig ő az egyik legfontosabb ember az életében. Zoli később megváltozott: hivatalosan elválni eszébe sem jutott, és kezdett egyre több időt szánni a feleségére, naponta többször is felhívta, hetente pár alkalommal találkoztak, vele beszélte meg a gondjait, még az új kapcsolatában felmerülő problémákat is. „Persze hogy meghallgattam, segítettem – mondja Csilla. – Szeretem, és fontos számomra, hogy jól érezze magát. Akkor már túl voltam a megbocsátáson.”  A helyzet lassacskán megfordult: bár a férj nem költözött el a „szerelmétől”, rájött, hogy nem tud, és igazából nem is akar elszakadni a feleségétől. Az új viszony háttérbe szorult, míg Csilla, a megcsalt, megalázott ara feltornázta magát a szerető pozíciójába. Ma már Zoli a feleségével csalja a szeretőjét.

 
Dr. Piczkó Katalin
Dr. Piczkó Katalin

A szakértő szemével – Mit nyerhetünk az elengedéssel?
„A legtöbben azt gondoljuk, arról kell döntenünk, hogyan viselkedjünk megcsalatottként, pedig a jövő szempontjából ugyanannyira fontos, hogy mit tudunk kezdeni az érzéseinkkel – mondja dr. Piczkó Katalin pszichiáter, tréner. – Néha el kell veszítenünk a másikat ahhoz, hogy megérezzük, valójában mennyire fontos. Talán Csilla és Zoltán is ezt az utat járják be. Ez mindkettőjük számára egy fejlődési folyamat, amihez nem érdemes morális kategóriákkal közelíteni: helyes vagy sem. Az a pozitív Csilla hozzáállásában, hogy kezdetben ugyan próbálkozott manipulatív eszköztárral, de aztán elfogadta saját alapérzéseit, ragaszkodását, és megértően próbál viszonyulni férjéhez. Nem hibáztatja, nem vonja felelősségre, hanem elengedi őt, hogy a maga útját járja. Így van a legnagyobb esélye, hogy újra stabilan együtt legyenek.”

 

Látszatmegbocsátás anyagi indíttatásból
Rita és Szilárd 18 évesen ismerkedtek meg. A nagy szerelmet házasság és közös vállalkozás követte. A nyolcvanas évek lehetőségeit kihasználva először egy Trabanttal értékesítették közös portékájukat a Balatonon és a fővárosban, de a cég hamar kinőtte magát: ma már nagyvállalatok kereskednek a termékeikkel. Az asszony a gyerekek megszületése után kimaradt a cégből, a férfi kemény munkával igazgatta az egyre nagyobb vállalkozást, a család szépen gyarapodott. Luxusvilla, luxuskocsik, trópusi utazások, síelések – mindenre telt. „Szilárddal viszont lassan elhidegültünk
egymástól – meséli Rita. – A szokásos problémák jelentkeztek: ő fáradtan esett haza a melóból, örült, hogy van ereje benyomni a tévé távirányítóját, én meg egész nap otthon güriztem a gyerekekkel, alig vártam, hogy kimozduljunk valamerre.”
Állandósult köztük a feszültség, az asszony hajlott volna a párterápiára, de a régi vágású férfi visszautasította a külső segítséget. A szexuális életük is megromlott: „Szilárd az elején nagyon küzdött, hogy lefeküdjek vele, de csak a saját eszközkészletéből tudott meríteni, engem meg nem vettek le a lábamról a drága ajándékai. Aztán megsértődött, és többet nem forszírozta a szexet, csak néha, részegen.” A feleség ugyan észrevette a megcsalásra utaló apró jeleket – elrejtett SMS-ek, kódolt laptop –, de úgy döntött, neki így is sokkal kényelmesebb, mint ha le kellene feküdnie a férjével. „Azzal ámítottam magam, hogy megbocsátom a kilengéseit, és a gyerekek miatt nem válok el. De egyszer – amikor a barátnőm a nyakába vette a kölykeit, és faképnél hagyta a férjét – rájöttem, hogy a pénz miatt tartok ki mellette. Semmi kedvem nem volt civakodni a vagyonon, és gürcölni újra. Ezért tettem úgy, mintha nem látnám, hogy csajozik.” Rita nevelte a gyerekeket és élvezte az életet: drága ruhákat, kozmetikumokat vett, utazgatott, flörtölgetett. „Azt hittem, ha becsukom a szemem, akkor nem ér el a baj, de a villám becsapott: Szilárdnak elege lett ebből a látszatéletből, és elköltözött.” Az asszony akkor úgy érezte, hiába bocsátotta meg férje kilengéseit, az érzelmi biztonság után az anyagit is elveszítette. „Sok idő kellett hozzá, míg a pszichológusom segítségével feldolgoztam, hogy amit én megbocsátásnak gondoltam, az csak a problémák szőnyeg alá söprése volt. Nem mertem szembenézni a konfliktusokkal. Azóta próbálok teljes értékű kapcsolatban élni az új párommal.”

 A szakértő szemével – Mi a valódi megbocsátás?
„Rita ugyan eltűrte Szilárd kilengéseit, de ennek a tűrésnek semmi köze nincs a valódi megbocsátáshoz – mondja szakértőnk, dr. Piczkó Katalin. – A valódi megbocsátás elengedést jelent: a saját rossz érzéseink, bánatunk, fájdalmunk elengedését. A történtek átértékelését, amikor nem a másikat hibáztatjuk, hanem szembenézünk mindazzal, ami kettőnk kapcsolatából fakadt. Amihez nem feltétlenül csak a másik természete, hanem a közös viszony dinamikája vezetett. A krízis – ha szenvedés, fájdalom, katarzis árán is – a megújulás magva is lehet, amiből fejlődés fakadhat. Ritának fontos volt a komfortzóna, ezért kompromisszumot kötött magával és Szilárddal is. Mindketten hatalmas hiányérzettel éltek egy őszintétlen kapcsolatban, magukat szerepek közé szorítva. Ez egy olyan zsákutca, amelyből az egyik fél előbb-utóbb kimenekül.”

Miért bocsátunk meg a félrelépő férfiaknak?„Folyton ugráltattam, nem csoda, hogy meg csalt”
Nóra az egyetemen ismerkedett meg későbbi férjével, Gáborral. Rendkívüli nő volt, intelligenciájával lenyűgözte a férfit. Óriási szerelembe estek, a fiatalok már az egyetem alatt összeköltöztek. „Férfias személyiség vagyok, határozott, célratörő, Gábor alkalmazkodó, türelmes, kicsit feminin, így egyértelmű volt, hogy én irányítok. Megszoktam, hogy az történik, amit én akarok” – meséli Nóra. A lánnyal aztán végképp elszaladt a ló: már nem érdekelte a kedvese véleménye, csak magával volt elfoglalva, sokszor társaságban is lehurrogta a fiút. Gábor szeretett főzni, így ő lett a konyhafelelős, majd az egész háztartás a nyakába szakadt. „Egyetemisták voltunk, és én bele sem gondoltam, hogy ezt is meg kell csinálnia valakinek, hogy legyen tiszta edény, tiszta ruha. Természetes volt, hogy – mint annak idején otthon anyám – ezt most Gábor intézi.” Egyszer egy bulira késve érkezett a lány, de a párja ennek ellenére kedvesen fogadta, a nyirkos idő miatt egy párnát csúsztatott a feneke alá, mikor leült egy kerti székre. „Az egyik haverunk beszólt, mekkora papucs ez a Gábor, és akkor gondolkodtam el rajta, hogy folyton ugráltatom. De nem csináltunk belőle ügyet, minden maradt a régiben.” A fiúnál azonban egy idő után betelt a pohár. „Később elmesélte, hogy mindig csak várt, hátha majd megnyugszom, amikor levizsgázom, amikor meggyógyul az apám, amikor berendezzük a lakást – de egyre elviselhetetlenebb lettem, és egyszerűen megunta.” Gábor összejött Nóra legjobb barátnőjével. A lány úgy érezte, beleőrül a fájdalomba, hiszen szerette a fiút, ha ki is használta. „Hazajött este, és elmondta, hogy vele volt, én szokás szerint oda sem figyeltem, míg ki nem jelentette, hogy most hazaköltözik, mert nem tudja, hogyan tovább. Akkor viszont egy világ omlott össze bennem.”
Nóra kikészült, levágatta a haját kétcentisre, kapkodta a nyugtatókat, leitta magát. „A legrosszabb az volt, hogy hiába próbált vigasztalni a környezetem, mindenkinek a tekintetében azt láttam, hogy megérdemlem. Lassan beláttam, én tehetek róla, hogy ez történt. Ha nem úgy bántam volna vele, mint egy kapcaronggyal, soha nem csalt volna meg.” Nóra rájött, hogy mindennél fontosabb számára a párja, ezért megbocsátott, nagy levegőt vett, és felkereste, hogy kezdjék újra, ha a férfi is meg tud neki bocsátani. „Azóta jól vagyunk. Nagyon fájt, hogy megcsalt, de ez a szörnyű fájdalom rákényszerített, hogy magamba szálljak, és megtanuljam értékelni, amit addig természetesnek vettem.” |

 A szakértő szemével – Miért kap helyet a harmadik?
„Egy kapcsolatban a harmadik megjelenése a háttérben tátongó hiányérzetre utal – fűzi Nóra történetéhez pszichiáter szakértőnk. – Az egyik fél valamilyen szükséglete nem elégül ki, és ezért általában nem csak a »megcsaló« felelős. La Rochefoucauld, a 18. században élt francia író axiómáiban fogalmazta meg, hogy egy férfi nem akkor csalja meg a feleségét, ha már nem szereti, hanem ha új tükörre vágyik, ha újra hódítónak akarja megélni magát. És ez a nőkre is igaz. A kapcsolaton belüli erőviszonyok alakulását gyakran nem érzékeljük, mert lépésről lépésre történnek. Ha egy békát forró vízbe dobnak, azonnal kiugrik belőle, de ha hideg vízbe, lassan meg is főzhető, a rendszeren belül nem érzékeli a fokról fokra történő hőmérséklet-változást. Valamennyien rendelkezünk hasonló vakfoltokkal: saját kapcsolatainkban nem látjuk, hogyan működünk. Nórának hatalmas szerencséje volt, hogy az elnyomás ellenére Gáborban a pozitív érzések maradtak túlsúlyban, amiből kibontakozhatott a folytatás. A legtöbb hasonló történet nem így végződik.”

Hogyan szabaduljunk meg a fájdalomtól, és kerüljünk újra közel egymáshoz?
Dr. Piczkó Katalin pszichiáter tanácsai:

  • A legnagyobb csapda az önsajnálat, vagy még rosszabb, ha mártírként a tiszta erkölcs piedesztáljáról ítélkezünk a partnerünk felett. Próbáljunk külső szemlélőként viszonyulni saját érzéseink kezeléséhez. A megfigyelőként, vagy ahogy Keleten nevezik, „tanúként” való jelenlét csökkenti fájdalmunkat.
  • Mondjuk el érzéseinket, vágyainkat, és próbáljuk feltárni társunkéit is.
  • Beszélgessünk a kapcsolatunkról, a krízishez vezető útról, és a hogyan továbbról is, hiszen erről közösen kell döntenünk.

 

Te is éltél már át hasonló fájdalmat? Oszd meg velünk történeted a psziche@sanomamedia.hu e-mail címen!

Miért bocsátunk meg a félrelépő férfiaknak?A cikk nyomtatásban a Nők Lapja Psziché korábbi számában jelent meg.
A tartalomból:

  • Kudarc az ágyban – A szexről őszintén
  • Féltékenység – Mikortól beteges?
  • Vekerdy Tamás – Gyereklélek váláskor
  • Nyelvtanulás felnőttkorban – Csak legenda, hogy nehezebb?
  • Modern fóbiáink – Szorongás a parkolástól, elhízástól, szállodáktól, nevektől, egyedülléttől 

Előfizetnél a magazinra? Katt ide!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top