| Csecsebecse |
Virgogirl, aki civilben egy internetes portál tartalomszolgáltatási menedzsere és politológia szakos egyetemista, majd két éven keresztül készült arra, hogy nekikezdjen a blogírásnak. „Rettenetesen bosszantott, hogy nem volt őszinte, kifinomult, érdekes, divattal foglalkozó oldal Magyarországon. Zavart, hogy az írások vagy reklámszagúak, vagy élettelenek, vagy túl óvatosak – ezek mellett ráadásul nem az »átlagos« hölgyeknek készültek, hanem azoknak, akik vagy nagyon gazdagok, vagy nagyon vékonyak. Kritikusságot, némi (ön)iróniát pedig szinte sehol nem láttam.”
Színes, szagos és szépséges blogjával célja elsősorban a szórakoztatás, és arra tanít, hogy fogadjuk el önmagunkat. Emellett – vállalva a kísérleti patkány státusát – termékajánlóként is működik, őszintén elmondva a véleményét az általa kipróbált termékekről. Talán ezért van az, hogy ruhákra keveset költ. Hatalmas turkálórajongóként az ízlésének megfelelő egyedi, minőségi ruhákra maximum 5–10 ezer forintot ad ki havonta. A gyengéire, a kozmetikumokra viszont jóval többet költ, mert az egyik alapelve, hogy a szép, ápolt külső még egy viszonylag gyenge öltözéket is fel tud dobni.
A divatról és a magyar nők stílusáról markáns véleménye van: szerinte a kettősség jellemző ránk. „A nők egy része még mindig azt hiszi, hogy minél több dolgot próbál a magáévá tenni az éppen aktuális trendekből (amelyektől persze le vagyunk egy kicsit maradva), annál divatosabb lesz, pedig csak közönségessé válik. Ez a túlzás szerintem általános jelenség, és sajnos az elhanyagoltság is jellemző.”
| Lookz |
Szlávik Juli jelmeztervező-stylist és Nagy Ádám Sándor fotós oldala, Rozmy, a webdizájner segítségével utcaidivat-blogból nőtte ki magát. A site így számos más szolgáltatást magában foglal. Például lehetőséget ad arra, hogy a látogatók szerkesztővé váljanak, hiszen ők is tölthetnek fel képet, illetve lehetnek a főoldalon szereplő minicikkek szerzői. Az utcán járva Juli és Ádám választása azokra esik, akik az öltözékükkel, karakterükkel megfogják őket. „Az egyediség mellett sokszor találjuk érdekesnek azt is, ha valaki egy bizonyos típusú közhelyet valósít meg, vagy csak van rajta valami rendhagyó. Ugyanakkor igyekszünk kerülni az unalmasságokat.” Arra is figyelnek, hogy csak szabadtéren, a városban, az utcán, lehetőleg nappal fotózzanak. „Lehet, hogy stílusosabb, extrémebb figurákat találnánk egyes bulikban vagy kiállításmegnyitókon, de a modellált szituációk bizonyos öltözködésmódot vonzanak, amely nincs kapcsolatban az utcaképpel, a mindennapok valóságával. Bennünket a város, Budapest mint közeg és az ember kapcsolata érdekel.”
Hiába áll Julihoz a divatvilág fővárosai közül Párizs a legközelebb, mégis a hazai történések kötik le: „A »MySpace-generáció« színre léptével az emberek fejében és divatképében olyan változás kezd beindulni, amely érdekesebb, mint a legformabontóbb haute-couture bemutató. Tekintve, hogy engem a divat társadalmi befolyással bíró, átfogó erőként, a korszellem értelmében foglalkoztat, nekem ez a változás és ennek a megélése, dokumentálása fontosabb.”
| OurFashion |
Az OurFashion Anna, Bianka és Melinda munkájának eredménye. Az ötlet Anna fejéből pattant ki, aki a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre jár textil szakra. Ebből adódóan korábban is sok internetes – inkább személyekről szóló – divatblogot olvasott. A csapat másik tagja, Melinda egy nemzetközi reklámügynökségnél dolgozik. A harmadik lány, Bianka pedig a Budapesti Corvinus Egyetem harmadéves közgazdászhallgatója kereskedelem és marketing szakon. Ő az, aki az újságírásba is belekóstolt már. „Eredetileg semmiféle célunk nem volt vele, csak a magunk kedvére kezdtünk el írogatni, képeket feltölteni az általunk érdekesnek tartott divathírekről” – írja Anna. A hobbiból hamarosan eltökélt cél lett: „Szeretnénk tájékoztatni a magyar közönséget a divatipar történéseiről, megismertetni a legújabb kollekciókat, valamint a kisebb tervezőket.” A fiatal magyar tervezőket sem hanyagolják, ősszel pedig teljesen új dologként modellversenyt szerveznek.
Arról kérdezve őket, hogy mit gondolnak a magyar nők stílusáról, mindhárman a bátortalanságot említik. Melinda hiányolja, hogy Magyarországon a nők nem alakítják át, díszítik ki, formálják a saját képükre a holmijaikat, hanem a lehető legszimplább dolgokat választják. Anna hozzáteszi, hogy sok az igénytelenül öltözködő ember is: „Nálunk 50 éves kor fölött a nők nagy része azt gondolja, neki már mindegy, ezért nem is ad a külsejére, mackónadrágban rohangál az utcán.” Bianka szerint a másik véglet, ha valaki szentírásnak tekinti a trendtippeket. „Egy divatrajongó figyelje az eseményeket, a trendeket, és legyen képes kiválasztani azokat az újdonságokat, amelyek az ő saját stílusához illenek, és jól állnak neki, nem kell minden dolognak behódolni.”
A három szerző sok mindenben egyetért, a legkedveltebb divatfővárosok kérdésében viszont háromfelé húznak. Anna Párizst választja: „Az a város maga a divat, az odalátogató eggyé válhat vele, önkéntelenül is magába szívja az ottani stílust, életérzést.” Melinda Londonban kötne ki: „Konkrétan a vasárnap délutáni piac a Brick Lane-en és Camden. Ott az emberek megélik a stílust, sugárzik belőlük az újdonság és a merészség.” Bianka pedig Milánóért rajong: „Imádom azokat a 30 év körüli olasz nőket, akik fantasztikusan egyediek, és nem kellett megtanulniuk a stílusérzéket, mert velük született adottság.”
| +1: The Sartorialist |
Scott Schuman fotográfus egyszerűen csak meg akarta mutatni, melyek a neki tetsző összeállítások az utcán. Az ötletből megszületett a The Sartorialist utcaidivat-blog, amely ma már megkerülhetetlen eleme a blogtörténelemnek. Nehéz elhinni, hogy ennek ellenére nem érdeklik más blogok, és szinte csak addig online, amíg feltölti a fényképeit. Sokkal inkább érdekli a való világ, mint a virtuális. Schumant nemrég a Time magazin a divatipart legjobban befolyásoló 100 ember közé választotta, de számára mindez nem jelent semmit. Nem érdekli, mit gondolnak róla az emberek, művésznek tartja magát, és csak azt mutatja meg, ami neki tetszik. Egy, a világ divatblogjait bejáró karikatúra szerint bármilyen átlagos ember (értsd: nem modell, nem gazdag, nem a divathetek meghívottja) felkerülhet a blogjára, aki furcsa fejfedőt és hivalkodó színeket visel, sálat kanyarít a nyakába, cigarettázik, és a nagypapa fekete drótszamarával közlekedik a nagyvárosban. A recept ellenére eddig két magyar került a kamerája elé: Halmos Gábor a Vass luxuscipőtől és Srej Zsófi a DKNY kampányában.
