Exkluzív meghívó, szupermodellek, partiforgatag – Lakatos Márk tudósít a madridi divathétről

Emlékszem, 19 évesen, amikor Madridban tanultam, még csak a televízióban néztem a híreket a spanyolosan glamúros eseményről, amin mindenki ott volt, aki számított. Odaadtam volna az egész ösztöndíjamat érte, ha sikerül szereznem egy meghívót valamelyik bemutatóra. Mert itt is, mint a világ bármelyik részén, csak meghívóval lehet bejutni az egyes show-kra, jegyeket nem árulnak. Mindig az adott divatház, illetve a divathét szervezői döntik el, hogy kiket hívnak meg – idén én is köztük voltam.

Itt nem jelenik meg Anna Wintour, az amerikai Vogue hírhedt főszerkesztője, de Suzy Menkest vagy Anna dello Russót sem látni. Sőt az olasz „paradicsommadár”, Anna Piaggi sem utazik ide általában. Viszont itt vannak a spanyol paradicsommadarak, modern fiatalok és gazdag, felvarrt arcú señorák, néha bekukkant egy show-ra Pedro Almodóvar, bár mostanában egyre kevesebbet látni.

Tziporah Salomon (baloldalt) divatblogíró New Yorkból, akinek Beregszászból származtak a szülei, középen pedig Carmen Lomana, aki minden bemutatón az első sorban ül, és akinek az egyik legnagyobb ruhatára van Spanyolországban.

A mitikus első sorba mindig hírességeket vagy nagyon gazdag vásárlókat ültetnek, de az összetétel napról napra változik, attól függően, hogy melyik tervezőnek milyen a közönsége. Híres transzvesztiták, fetisiszta punkok, szappanoperasztárok, és régi spanyol grandok leszármazottai adják át egymásnak a helyet. Velük szemben, a másik oldalon pedig mi, a sajtó képviselői töltjük meg a helyeket. A külföldi sajtóval nagyon jól bánnak, mert fontos, hogy minél többet és jobbat írjanak a spanyol divatról.

A többnapos rendezvényen negyvennél is több tervező vesz részt, igaz, hogy idén egy nappal rövidebb a program, és a válság miatt vannak, akik lemorzsolódtak. Az igazán fontos divatfővárosokhoz képest jóval kevesebb buyer – azaz olyan profi szakember, aki nagy áruházláncok számára szemezget az egyes kollekciókból – képviselteti magát. Ez érthető, hiszen a spanyol divat nincs olyan direkt módon bekötve a nemzetközi piac vérkeringésébe, mint ezeken a helyeken, bár a Spanyol Divattervezők Szövetsége nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a hazai tervezőket minél jobban megismerjék és vásárolják is külföldön.

Idén az elegáns Avenida de la Castellana nevű sugárúton lévő Hotel Hesperia luxushotelben szállásolt el a divathét szervezősége. Amikor belépek, rögtön a Celtic Glasgow szomorkás focistáiba botlom: koszos lábszárvédőben, edzőcipőben lézengenek a lobbyban – épp kikaptak az Atletico de Madridtól – a londiner legnagyobb örömére.

No, át a fashion week helyszínre! Régi kedves ismerős jön szembe, Pedro Almodóvar egyik kedvenc színésznője, akit itthon talán az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén című filmből ismerhettek. George Michael Too funky című videoklipjében ő az őrült modell, akit kilökdösnek fekete lakkoverallban a kifutóra… Ő Rossy de Palma, a Picasso kubista korszakának nőideálját megtestesítő, fantasztikus kisugárzású egyéniség. Remek formában van, tele energiával, csak úgy sziporkázik az újságírók előtt. Kihasználva az alkalmat rögtön felköszöntöm, mivel mostanság van a születésnapja. Próbálom kideríteni, lesz-e valami buli este, de azt mondja: „Drágám, én már csak az évtizedeket ünneplem.” Ezt azt jelenti, hogy legközelebb 2004-ben, az 50. szülinapján lesz parti. Ott leszek.

Iris Struebegger a fodrász kezei közt. Nem árulta el, hogy fiú miatt festette-e át a haját.

Mivel nagyjából egy időben zajlik világszerte az összes divathét, a hispán fővárosban nem túl nagy az egy négyzetméterre jutó Vogue-címlapos lányok aránya. Kivétel, amikor például Mihalik Enikő is itt van (mint az elmúlt két szezonban). Enci idén nincs, viszont itt van helyette a hideg szépségű Iris Struebegger, az osztrák származású szupermodell, aki február óta platinaszőkéből újra sötétbarna. Megkérdezem, hogy fiú van-e a dologban, de kihasználja, hogy a sminkes közelít a szemceruzával, és szemérmesen lesüti a szemét. Hárít. Irist New Yorkban, az utcán szervezték be modellnek, amikor 17 évesen egy cserediákprogramban vett részt. Dolgozott a legnagyobb fotósokkal, köztük Steven Meisellel, és az összes fontos divatháznak csinált kampányt vagy bemutatót Dolce and Gabbanától Valentinóig. Zokszó nélkül bírja a strapát, egyik bemutatóról a másikra rohan, naponta öt-hat show-t is megcsinál.

Carmen Kass a backstage-ben. Nem volt túl boldog, amikor a haját rángatták kora reggel.

Nem ilyen béketűrő viszont a másik szupersztár, Carmen Kass, aki 33 évesen már lassan kifelé tart a modellszakmából. A Tallinnból származó lány karrierjét Anna Wintour indította útjára, és leginkább a Dior parfümreklámból ismert, bár ő is dolgozott mindenkivel, aki számít a divatszakmában.
Kicsit idegesnek tűnik a bemutatók előtt, nincs túl jó kedve a backstage-ben, amikor az utolsó simításokat végzik a haján. Aztán levezeti a feszültséget, amikor végigviharzik a kifutón a rá jellemző dacos, vad vágtában (a nap végén azért kedvesen ő is a kamerám elé áll).

Általában minden nap végére jut egy különleges esemény, vagy egy exkluzív koktélparti valamelyik divatlap szervezésében, vagy egy tervező külön partija menő DJ-vel. Én a legjobban azt a vacsorát élveztem, amit külön a külföldi újságíróknak szerveztek a nemrégiben megnyitott Marcado de San Anton nevű gourmet piacon, ahol késő éjjelig lehet koktélozni és tapasokat habzsolni a trendi standoknál. Mindez a Gran Víától néhány percnyire lévő Chueca negyed közepén található, ami a 80-as évek végi lepukkant állapotából az egyik legmenőbb melegnegyeddé változott szuper butikokkal, dizájnboltokkal és divatos éttermekkel. És persze temérdek bárral és klubbal, hogy a híres madridi éjszakában mindenki megtalálja az ínyére valót.

És a ruhák? A jövő nyárra ajánlott kollekciókra általában a vidámság, az életigenlés, valamint a latin temperamentum jellemző. A fehér, a citromsárga, a babakék, a rózsaszín és egyéb pasztellszínek minden változatban megjelennek, kiegészítve egzotikus virágmintákkal és geometrikus formákkal nyomott anyagokkal. A tervezők egy része tudatosan a minimalizmust választja a tobzódó latin jókedv helyett, de még a leginkább letisztult kreációk is pozitív energiát és életszeretetet árasztanak. Szüksége is van minderre Spanyolországnak ezekben a könnyűnek nem nevezhető időkben.

Aki pedig még többre vágyik a divat világából, annak ajánljuk Márk nemsokára megjelenő Stílusterápia című könyvét.