Az orosz katonák engedetlensége

Richard Gunderman a filozófia és teológia professzora, aki ráadásul még orvos is – azaz valószínűleg annyi tudás van a fejében, mint száz földi halandónak együttvéve -, értekezett az engedetlenségről, ami szerinte a legnagyobb fegyver lehet Putyin és hozzá hasonló diktátorok ellen. A professzor az engedetlenséget az Ószövetségből származó történettel példázza: amikor a Kivonulás könyvében a fáraó megparancsolja a héber bábáknak, hogy öljék meg az újszülött fiúkat és a csak a lányokat hagyják életben, mert így akarja megszüntetni a lázadás veszélyét, az istenfélő bábák nem engedelmeskedtek a parancsnak, azzal az indokkal, hogy „A héberek asszonyai nem hasonlítanak az egyiptomiakhoz, azok életerősek, mielőtt a bába megérkezik, már megszülnek.” 

Orosz-ukrán háború: „Nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy nem hihetünk a szemünknek és a fülünknek”

Bár az Ószövetségben nem katonai engedetlenségről van szó, a bábák tétlensége, amelyet feltehetően nagy személyes kockázatot vállalva követtek el, jó példa arra, hogy az engedetlenség sok formában megjelenhet. Eric Hundman, a politológia professzora az engedetlenség négy típusát definiálta: dacos, kifinomult, zúgolódó és a kilépő. Az engedetlenség pedig nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem hűséges a hatalomhoz az ember, sőt, a szakemberek szerint lehet, hogy pont úgy lesz igazán lojális egy katona, ha megtagadja a felettes parancsait, ha azt látja, ezek a parancsok hosszútávon ártanak a közös érdeknek, országnak, célnak, amiért dolgoznak. 

Az engedetlenség típusai közül a legdrámaibb a dac, ebből láthatunk példákat a most zajló orosz-ukrán háborúban is, mint például az orosz tévében megjelenő háború ellen tiltakozó újságíró esete, aki a börtönt kockáztatta az enegedetlenséggel azért, hogy minél több ember javát szolgálva elmondja, hogy hazudnak nekik a tévében. Vagy az is jó példa a dac típusú engedetlenségre, hogy az orosz katonák Ukrajnában sok esetben már szabotálják a saját felszerelésüket. Láthatunk a többi típusra is példát a jelenlegi helyzetben: amikor a fogságba esett orosz katonák őszinte megbánást mutatnak, bocsánatot kérnek, azaz elismerik, hogy a saját vezetőjük tévedett, vagy amikor egyenesen kilépnek az orosz hadseregből és inkább megadják magukat az ukránoknak, akik Zelenszkij ígérete szerint emberként kezelik őket.

Háborúellenes plakát Kijevben (Kép: Ty O’Neil/SOPA Images/LightRocket/Getty Images)

Zelenszkij úgy tűnik, tisztában van azzal, hogy az épp zajló háborúban is döntő lehet az engedetlenségben rejlő erő, nem véletlenül szólítja meg az orosz katonák lelkét, és azt üzeni nekik, hogy elsősorban emberként, nem pedig az orosz hatalom eszközeiként kezeli őket. Arra buzdítja ezeket a katonákat, hogy ne kövessék a kapott parancsokat, hanem hallgassanak a humánus, emberi lelkiismeretükre, ami elítéli ezt a felesleges öldöklést. Ezzel pedig tulajdonképpen a polgári engedetlenségre kéri őket, mely tulajdonképpen erkölcsi lázadást, a lelkiismeretre alapuló szembeszegülést jelenti.

Gunderman elemzése szerint az engedetlenséget nagyjából azóta használják az emberek, amióta lemásztak a fáról. Elméleti alapjait olyan nagy történelmi alakok fektették le, mint például Jézus, aki arra buzdította a követőit, hogy „adjátok meg a császárnak, ami a császáré”, visszatartva a nagyobb részt Istennek. Szókratész híres volt arról, hogy nem engedelmeskedett a 30 zsarnok igazságtalan parancsának, és azzal érvelt, hogy jobb igazságosnak lenni és szenvedni, mint hasznot húzni az igazságtalanságból. Henry David Thoreau, amerikai író és filozófus, a polgári engedetlenség fogalmának megalkotója az 1849-ben megjelent, A polgári engedetlenség iránti kötelesség című művében pedig így ír erről: „Vajon az állampolgárnak akár csak egy pillanatra vagy bármily csekély mértékben is át kell engednie lelkiismeretét a törvényhozóknak? Hát akkor miért van mindenkinek lelkiismerete? Nekünk, szerintem elsősorban embereknek kell lennünk, és csak másodsorban alattvalóknak. Nem annyira a törvényt, mint inkább az igazságosságot kell tisztelnünk.”

A jelenlegi helyzet, hogy az oroszok nem tudták eddig legyőzni az ukránokat, többek között olyan tényezőkből is tevődik össze a szakember szerint, mint a rossz stratégia, taktika, hiányos felszerelés, felkészületlenség, vagy a elégtelen kiképzés, de mindez csak részben felelős, ugyanis ezekhez adódik hozzá az, hogy a harcba küldött katonák meggyőződése, a hatalom iránti elkötelezettsége csökken – azaz az engedetlenség jeleit mutatják. Gunderman a jelekből azt a következtetést vonja le, hogy lehet, hogy Putyin hatalma óriási a hierarchia tetején, de az alacsonyabb szinteken múlhat a végső siker vagy kudarc a háborúban, márpedig jelenleg úgy tűnik, az engedetlenség lesz az erősebb ezeken a szinteken.