Nem kennéd magadra: egy csaknem 2000 éves arckrém a legkorábbi ismert antik kozmetikum

A különféle szépségápolási termékek, kenőcsök, krémek, testápolók, arcpakolások, illatszerek és egyebek alkalmazása már az ókori Rómában is a napi rutin része volt, bár elsősorban az előkelőségek kiváltságának (valamint a prostituáltak munkaeszközének) számított, míg a férfiak, Senecától Juvenalisig, előszeretettel gúnyolták ki vagy ítélték el dörgedelmes szavakkal a szerintük túl sok kencét használó hölgyeket.  

A tökéletes megjelenés érdekében a birodalom szépasszonyai gyakran méregdrága, mai szemmel egészen bizarr és akár az egészségre káros matériákat is magukra kentek: a selymes, makulátlan és az arcon enyhe rózsás pírral feldobott hófehér bőr eléréséhez többek közt krokodilürüléket, súlyosan mérgező fehér ólmot, higanytartamú cinóbert, állati vizeletet, placentát és krétaport is használtak, a leggazdagabbak pedig (a manapság megint divatos) szamártejes fürdőben élvezték a korszerű kémiai hámlasztás áldásos hatásait, illetve a cosmetáknak nevezett, egyszerre sminkesi, öltöztetői, fodrászi, kozmetikusi és komornai feladatokat ellátó rabszolgák kényeztetését. A körmök színezésére állítólag birkavér és -zsír gusztusos keveréke szolgált, a bonyolult hajszobrászati remekműveket gyantával formázták meg, a szemet korommal festették ki, és persze elvárás volt a teljes szőrtelenség és a vakító fehér, noha nem feltétlenül valódi fogsor is.

Szépítkező római nő Simeon Solomon festményén (forrás: Wikipedia)

Az egyik legkülönlegesebb és legjobb állapotban fennmaradt szépészeti relikvia 2003-ban került elő egy londoni Mars-templom feltárása során. Az i. sz. 150-200 körül készült, félig elhasznált arckrém egy hat centi átmérőjű, pazarul megmunkált, vízhatlan tégelyben hevert a föld alatt csaknem kétezer évig, és ami a legszebb, hogy máig hűen megőrizte volt tulajdonosának ujjnyomait. A vizsgálatok során kiderült, hogy a londiniumi krémet, amelyet talán szertartási célokra, talán arcfehérítésre használtak, elsősorban állati zsiradékokból, valószínűleg juhból vagy szarvasmarhából állították elő, ezenkívül pedig ón-oxidot és keményítőt tartalmaz – utóbbira azért volt szükség, hogy a felkenés után kevésbé keltsen kellemetlen, zsíros érzetet az arcon.

A londiniumi krém (fotó: thevintagenews.com)

Értéke ma már természetesen felbecsülhetetlen, de eredetileg sem lehetett túl olcsó, hiszen már csak maga a bádogból készült tégely is drága luxuscikknek számított. Bárki is volt a legrégebbi ismert antik kozmetikum minden bizonnyal ragyogóan fehér bőrű és igen jómódú tulajdonosa, remélhetőleg nem egy váratlan, tragikus baleset (mondjuk egy kiadós ólommérgezés) miatt nem tudta már magára kenni az egészet, hanem egyszerűen csak nem jött be neki, és inkább vett egy másikat valami speciális algakivonattal, minimum egy komplett ménes áráért.