Ötezer évvel ezelőtt is divat volt már a hajfestés, ami a történelem során társadalmi státuszhoz kötődő szépségtett és titkolnivaló cselekedet is volt.
A szépség érdekében elődeink nem csak a sminkek terén voltak hajlandók undorító és sok esetben halálos készítményeket alkalmazni, a hajfestés esetén sem akadtak fenn rajta, ha némi szövődmény árán érték el céljukat. Eltökéltségük a társadalmi státuszt jelentő hajszínért, az ősz hajszálak eltüntetéséért vagy az örömlányok megbélyegzéséért nem ismert határokat.
A vöröstől indultunk
Idén júniusban, a spanyolországi Menorca szigetén bukkantak rá régészek azokra az emberi maradványokra, amelyek megerősítették, hogy elődeink már az I.e. 3000 körüli időkben is festették hajukat. A barlangbéli temetkezési helyen talált hajmaradványok vizsgálatából kiderült, vörös színüket festéssel nyerték el.
Az ókori egyiptomiak is az első hajfestők között voltak, I.e. 3400 tájékáról származó régészeti leletek bizonyítják, a temetkezési rituálék része volt, hogy a halott haját vörösre színezték hennával. Később aztán az élők is rákaptak a hajfestésre és az I.e. 1500-as évek környékén már javában ügyködtek rajta, hogy hajuk és parókáik a megfelelő árnyalatban tündököljenek.
Falfestmény Tutanhamon fáraó sírjából. (Fotó: Getty Images)
Vesztükre, akkoriban a fekete haj volt a menő, amit a természetes henna helyett egy jóval veszélyesebb anyaggal, az ólommal tudtak megfesteni. Az ugyanis egy kis mésszel és vízzel összekeverve éjfeketére fogja be a hajszálakat – éppen azelőtt, hogy halálra mérgezne. Ismertek mellette egy sor növényi hajszínezőt is, a hennán kívül az indigó és a sáfrány is használatban volt.
A görögöknek a szőkék jöttek be
Nem tétlenkedtek az ókori görögök és rómaiak sem, mindkét népnek megvoltak a maga jól bevált receptjei. A hellén asszonyok például fa hamu és lúgos szappan vagy ecet keverékével világosították hajukat, hogy megfeleljenek a kor szépségideáljának. Mondani sem kell, az eljárás korántsem volt kíméletes, ha valaki nem értett hozzá, a maró elegy komoly bőrsérüléseket okozhatott, maga a haj pedig a legkisebb érintéstől is eltörhetett, ha túl sokáig hagyták rajta a festéket.
Pandora viktoriánus festményen. (Fotó: Ann Ronan Pictures/Print Collector/Getty Images)
Nem voltak jobb helyzetben az ókori Róma lakosai sem, ahol az egyiptomiakhoz hasonlóan a sötét tincsekért ment a harc. Igaz, hogy a mérgező ólmot dobták, természetes alapú formulájuk méltán pályázhatna a történelem leggusztustalanabb hajfestéke címre. Hogy miként jöttek rá, hogy a két hónapig ecetben erjesztett piócák leve feketére színezi a hajat, arra jobb nem is gondolni, a bevett eljárást azonban kétségtelenül az volt, hogy a „páclével” alaposan bekenték hajukat, majd burás hajszárító híján kiültek a tűző napra egy pár órácskára, hogy a hő hatására jobban előjöjjön a szín.
Római hölgyek szépítkezés közben. (Fotó: Corbis via Getty Images)
Akik megérték, hogy megjelenjenek az első ősz hajszálak, azok sem számíthattak kellemesebb eljárásra. Számukra Róma hajszíntudósai hamu, főtt dióhéj és földigiliszta turmixot készítettek, ami eltüntette a nem kívánt szürkeséget a hajból. Volt persze több más növényi alapanyag is, amit felhasználtak a hajfestéshez: a Cassia obovata olívazöld növényi port, a kurkumát, az amlát és hagymát is alkalmazták és természetesen a hennát és indigót is.
A Római Birodalomban a prostituáltakat nem vörös lámpás házakba zárták, hanem sárga hajszínt kaptak. Azt rájuk bízták, hogy ehhez sárga parókát viselnek vagy saját hajukat színezik növényi eredetű mixtúrával, lényeg, hogy messziről utalnia kellett viselője foglalkozására. Az örömlányok ilyen jellegű megkülönböztetését még évszázadokkal később is alkalmazták, az 1700-as éven Velencéjében lúggal kellett világosítania a haját annak, aki a legősibb mesterségre kényszerült.
Rajz egy velencei kurtizánról az 1660 és 1670 közötti évekből. (Fotó: Fine Art Images/Heritage Images/Getty Images)
Középkori színugrás
A középkori Európában a divatos szőkés, világosbarna hajszín eléréséhez már más keverékeket használtak mint az ókori görögök, és a faforgácsot is bevetették, biztos ami biztos. Az egyik, korabeli hajfestési metódus ugyanis úgy épült fel, hogy miután egy éjszakán át mézes-fehér boros kencében pácolódott a haj, vérehulló fecskefű gyökeréből, festőbuzérból, római kömény olajából, sáfrányból és faforgácsból álló pakolást kellett további egy napra a hajra tenni, majd lemosni.
A boszorkányüldözések évszázadai nem kímélték a természetes vörös hajúakat, született tulajdonságuk jelentősen növelte a máglyahalál kockázatát. Helyzetükön kicsit javított, hogy I. Erzsébet királynő maga is vörös hajú volt, így trónra lépése sokat dobott a vörös szín népszerűségén, amit sáfrány és kén elegyével meg is festhettek maguknak.
I. Erzsébet angol királynő portréja (Fotó: Ann Ronan Pictures/Print Collector/Getty Images)
Az 1661-es Eighteen Books of the Secrets of Art & Nature kötet már egész sor hajfestési eljárást tartalmazott, szerepel benne a fekete, arany, zöld, vörös, sárga és fehér szín kikeverésének a leírása, de ebben az évszázadban vált népszerűvé az ólomfésű használata is, ami sötétebb árnyalatúra színezte a hajat.
Az 1700-as években aztán a fehér hajpor mindent beborított, a tehetős réteg körében pedig dúlt a parókaláz, ami olyan extrém kreációkban tetőzött, mint amilyeneket Marie Antoinette készíttetett az évszázad második felében.
Marie Antoinette portréja 1775-ből. (Fotó: Fine Art Images/Heritage Images/Getty Images)
A nagy áttörés az 1800-as években érkezett, amikor végre jött William Henry Perkin, és megalkotta a világ első szintetikus festékét, aminek eredményét a kelmefestéstől kezdve a hajszínezésig kamatoztattak. Ez utóbbi Perkin tanárához, August Wilhelm von Hofmannhoz köthető, aki az eredeti mályvaszínt adó mesterséges anyagból előállította a p-feniléndiamint, rövid nevén PPD-t, ami a mai napig bevett összetevője a hajfestékeknek.
Az utolsó száz év titkai
Az első szintetikus festéket, amit kifejezetten hajszínezésre készítettek, a L’Oreal alapítója, Eugene Schueller dobta piacra 1907-ben, Auréole néven. A francia fodrászok körében értékesített készítmény óriási siker lett, ami a L’Oreal létrejöttéhez vezetett. Nők tömegei vágytak rá, hogy a modern festékek segítségével színeztessék át hajukat, akkoriban azonban az eljárást még csak a szakavatott fodrászkezek végezhették.
Az első hajfestéket a L’Oreal alapítója, Eugene Schueller hozta forgalomba.
A ’30-as évek filmcsillagai sokat dobtak a hajfestés, és főként a szőkítés népszerűségén, pedig az akkoriban még roppant illetlennek és közönségesnek volt titulálva, amit rendes lány biztosan nem csináltatott magának. Jean Harlow amerikai színésznő platinaszőke haja mégis trendet teremtett. Harlow volt az évtized szexszimbóluma, akit a számára hírnevet is meghozó film után Platinum Blonde-nak is „becéztek” – kár, hogy ráment az egészsége.
Alfred Pagano, Harlow fodrásza ugyanis egy sor egészségre káros kemikáliát bevetett, hogy platinaszőkére szívja a színésznő haját: mérgező elegye hidrogén-peroxidot, ammóniát, Clorox fertőtlenítőt és szappanpelyhet is tartalmazott. Hiába volt azonban a népszerűség és a rajongótábor, Jean Harlow pár év alatt teljesen megkopaszodott a heti rendszerességű hajfestéstől, 26 éves korára pedig olyannyira felhalmozódtak szervezetében a mérgező anyagok, hogy veseelégtelenség lépett fel nála, és bele is halt.
Jean Harlow 1933-ban. (Fotó: Imagno/Getty Images)
1947 igazi mérföldkő a hajfestés történetében, ekkor jelent meg ugyanis az első, otthoni használatra gyártott hajfesték, a Poly Color. A Schwarzkopf terméke forradalmasította az eljárást, amihez a kor asszonyai még pironkodva viszonyultak, a házilag is használható készítmény ezért valódi megváltás volt a számukra.
Schwazrkopf Poly Color – amivel lehetővé vált az otthoni hajfestés.
A szőke színek szerelmeseinek minderre még három évet kellett várniuk, akkor dobták piacra az első egyfázisú, otthoni használatra kialakított hajvilágosítót, a Miss Clairol Hair Colour Bath-t. Ezt megelőzően szőke hajszínt csak két lépésben tudtak készíteni, először drasztikus készítményekkel “leszívták” a vendég eredeti hajszínét, majd arra vitték fel a kívánt árnyalatot.
A technológiai újítások mellé kellettek azonban az ütős reklámok is, hogy a tisztes háziasszonyok megbarátkozzanak a szőkítés lehetőségével. A kampányok végül eredményesek lettek, a házilag használatos szerek a ’60-es évekre minden gátat ledöntöttek a hajfestés divatja előtt.
A Miss Clairol hajfesték reklámja mindenkit meggyőzött arról, hogy az eredmény olyan természetes, hogy senki sem veszi észre a festett hajat.
Egy évtizeddel később már kicsit sem volt ciki a festett frizura, a ’80-as évek pedig elhozták a kort, amikor a hajfestékeket a leghíresebb színésznőkkel kezdték reklámozni. A simlis és a szende színésznője, Cybil Shepherd vagy a TJ Hookerből indult Heather Locklear is büszkén mosolygott le akkoriban az óriásplakátokról.
Mára a hajfestés teljesen bevett, mindennapos szokássá vált, amik férfiak és nők egyaránt alkalmaznak, ha más hajszínre vágynak. A lehetőségek sora pedig sohasem volt ilyen hosszú: spray-k, tollak, bemosók és tartós hajfestékek, szintetikus és természetes, növényi alapú készítmények közül válogathatunk. Az aktuáltrendek a természetes színű és fazonú frizurákat és az élénk, neon színre festett fürtöket egyaránt éltetik, pláne most, a nyári fesztiváldömping idején.
