nlc.hu
Shine

Kenzo Takada élete

„Egy kis örömet, egy kis változást” – Kenzo Takadára emlékezünk

Ő volt az a divattervező, aki megnyitotta az utat a japán kreátorok számára a nyugati divatban és luxusdivatház alapítójaként elsők között vállalt be együttműködést tömegdivat-márkával.

Koronavírus-fertőzés szövődményei következtében, 81 éves korában elhunyt Kenzo Takada – szóltak a hírek vasárnap. A japán-francia divattervező hazánkban leginkább talán a parfümjeiről ismert, munkássága azonban jóval szerteágazóbb és jelentősebb volt ennél.

A fiatal Kenzo Takada

A fiatal Kenzo Takada (Fotó: Pierre Vauthey/Sygma/Sygma via Getty Images)

Hajóval Párizsba

Takada 1939-ben született az Oszaka melletti Himedzsiben, ahol a szülei egy szállodát vezettek. Rajztehetsége és a divat iránti érdeklődése már gyerekként megmutatkozott, édesapja azonban ellenezte, hogy ezt a pályát válassza. Épp ezért először nemzetközi tanulmányok szakon kezdte meg az egyetemet, ám az apja nem sokkal később meghalt. Családja tiltakozása ellenére Takada ekkor átiratkozott a Bunka Divatiskolába, mely ekkoriban nyitotta meg kapuit a férfi hallgatók előtt. A tanulás mellett a Sanai áruháznál dolgozott, melynek havonta mintegy negyven lánykaruhát tervezett. 

1964-ben, a tokiói olimpia előkészületei miatt a házát lebontották, melyért némi pénzbeli kompenzációt kapott. Az Yves Saint Laurent-ért rajongó, frissdiplomás tervező ekkor úgy döntött, Párizsba utazik. A pénz azonban repülőjegyre nem volt elég, ezért két hónap alatt, hajón és vonaton tette meg a francia fővárosba vezető utat.

„60 évvel ezelőtt volt, de még mindig emlékszem, amikor megérkeztem a Gare du Nord-ra és azt gondoltam: Úristen, nagy hibát követtem el. Minden olyan sötét és piszkos volt. De amikor megpillantottam a Notre Dame fényeit, megváltozott a véleményem” – idézte fel egy interjújában.

Nem remélte persze, hogy valaha is Párizsban dolgozhat. Csupán 5-6 hónapot akart eltölteni ott, majd úgy tervezte, hogy visszautazik Japánba és illusztrátorként vállal munkát. Másképp alakult azonban. 25 frankért kezdte árulni a rajzait különféle divatházaknak és magazinoknak, majd stílustanácsadóként helyezkedett el a Pisanti nevű textilgyárnál. Éveken át rendkívül szerény körülmények között élt, közel öt évbe telt, mire egyáltalán egy kanapét tudott vásárolni magának.

A Jungle Jap kollekció egyik darabja
Megnézem
Összes kép (4)

Nagyon Japán

1970-ben egy bolhapiacon ismerkedett meg egy nővel, aki felajánlotta neki, hogy kibérel számára egy olcsó üzlethelyiséget a Galerie Vivienne-ben, ahol a saját kreációit árulhatja. Takada élt a lehetőséggel. A megfelelő anyagi háttér és kapcsolatrendszer hiányában azonban nem engedhette meg magának a magas minőségű textíliák használatát, az első kollekciójához így a Marché Saint-Pierre-en szerezte be a javarészt Japánból importált anyagokat. Boltját Henri Rousseau Az álom című festményének stílusában, dzsungelt idéző mintákkal dekorálta ki és Jungle Jap névre keresztelte.

„Kívülállóként valamiféle identitást kerestem, valami nagyon japán dolgot szerettem volna belevinni az egészbe. Furcsa, hogy bár japán vagyok, azt hiszem, a legtöbb ember francia tervezőként gondol rám” – nyilatkozta egyszer.

A párizsi divatszcéna rögtön felfigyelt a sajátos esztétikájú, keleties ízű, vibrálóan könnyed kollekcióra. A francia Elle magazin 1970 júniusában címlapra tette Takada egyik kreációját. A tervező még abban az évben Passage Choiseul bevásárlóutcára költöztette az üzletét.

Kenzo 1983
Megnézem
Összes kép (13)

Kenzo

1971-ben New Yorkban is bemutatkozhatott. A Macy’s áruház elé azonban Amerikában élő japánok szerveztek demonstrációt, azt követelve, hogy márkája nevéből távolítsa el a Jap szót. Takada hallgatott rájuk: miután visszatért Párizsba, divatházát Kenzóra nevezte át. Karrierje az ezt követő években meredeken ívelt felfelé és a nyugati divatban megnyitotta az utat más japán divattervezők számára is.

Másban is úttörő volt azonban. A nyolcvanas évek elején a The Limited nevű amerikai márkának tervezett megfizethető árkategóriájú kollekciót. Akkoriban azonban a luxus- és a tömegdivatmárkák együttműködése a legkevésbé sem számított szokványosnak. Olyannyira nem, hogy ezt követően több felháborodott forgalmazó is felmondta szerződését a Kenzo divatházzal. 

Kenzo Takada

„Egy kis örömet, egy kis változást” (Fotó: John van Hasselt/Sygma via Getty Images)

„Nem vagyok biztos abban, hogy a mai fiatalok túl sokat tudnak arról, honnan származnak a ruháik ötletei. Minden annyira gyorsan változik. De büszke vagyok arra, hogy talán valami érdemlegeset adtam a világnak, egy kis örömet, egy kis változást. Ha valamivel nagyban hozzájárultam a divathoz, az az volt, hogy hozzáférhetőbbé tettem. Amit csináltam, nem volt hétköznapi, de nem is volt couture, mindezt egy olyan időszakban, amikor a francia divat elsősorban a couture-ről szólt. Bizonyos értelemben új piacot hoztam létre” – fejtegette egy interjújában.

Első parfümjét, a King Kongot saját bevallása szerint még szórakozásból készítette el. 1988-ban aztán elindult a Kenzo parfümcsalád: a Kenzo de Kenzo, a Parfum d’été, a Le monde est beau és a L’eau par Kenzo. A leghíresebb illat, a Flower by Kenzo viszont csak 12 évvel később került piacra.

Visszavonulás, de mégsem

Párja, Xavier de Castella 1990-ben, AIDS-ben hunyt el. A divattervező akkoriban veszítette el az édesanyját is. Részben a mély gyász, részben pedig politikai okok vezérelték, amikor 1993-ban úgy döntött, eladja divatházát a LVMH Moët Hennessy Louis Vuitton vállalatcsoportnak, kreátorként azonban még aktív maradt. 1999-ben aztán bejelentette, hogy visszavonul a divat világától, Roy Krejbergre és Gilles Rosierre hagyva a Kenzo tervezői feladatait. „Az elején furcsa volt látni a ruhákat, melyeket nem én terveztem, de az én nevemet viselik. Aztán megszoktam” –  mesélte egyszer egy amerikai lapnak.

Első párizsi festménykiállításán

Első párizsi festménykiállításán (Fotó: Michel Dufour/WireImage)

Visszavonulását követően utazgatott és a festészetre koncentrált. 2004-ben aztán újra kedvet kapott a tervezői munkához: Gokan Kobo néven alapított lakberendezési tárgyakra kiegészítőkre specializálódott márkát. Mindemellett időről időre együttműködéseket is vállalt, így többek között kanapéhuzatokat és kerámiákat tervezett a Roche Bobois-nak, 2016-ban megalkotott egy illatot az Avon számára, tavaly pedig a Tokió Nikikai Opera Pillangókisasszony előadásának jelmezeit álmodta meg, illetve dizájner karácsonyfát készített a dubaji Mandarin Oriental Jumeira luxushotelnek. Idén januárban bejelentette: K3 néven indít új márkát. 

„Azt hiszem, szabadságot hoztam a divatba. A ruhák viselésében, a mozgásban, a színekben” – vallotta a divattervező.

Még több divattörténet 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top