Szűz vagyok – 26 évesen

Kedves Soma!

Azt hiszem, a problémám cseppet sem szokványos. Szűz vagyok. Ez talán még nem is lenne akkora gond, ha 16 éves lennék, de én a nyáron voltam 26. Soha nem volt még kapcsolatom, soha nem csókolt meg senki, még csak a kezemet sem fogta meg egyetlen férfi sem. Ahogy múlik az idő, egyre inkább szenvedek emiatt, de elsősorban nem a szex hiányzik, hiszen „amit még nem kóstoltál, az nem hiányzik”. Viszont hiányzik a gyengédség, hogy átöleljen egy férfi, hogy legyen kihez odabújnom, ha szomorú vagyok, hogy meg tudjam osztani az örömeimet valakivel.

Nyilván felmerül a kérdés, vajon egy 26 éves nőnek miért nem volt még soha kapcsolata? Nos, nincs önbizalmam, de azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. Nem tudom elfogadni magam, hiába fogytam évekkel ezelőtt 10 kg-ot, még mindig van rajtam 4-5 kiló felesleg. Az itt-ott domborodó párnácskák és a jóindulattal is csúnyának titulálható melleim miatt pedig nem merek levetkőzni egy férfi előtt sem. Vágyom egy férfira, de tudat alatt szerintem mindaddig el fogom utasítani egy kapcsolat lehetőségét, amíg nem változtatok a testemen, mert megbékélni azzal, amit a tükör mutat, nem tudok.

Hiába vagyok annyi idős, amennyi, belül még mindig az a gátlásos, pattanásos, szemüveges, duci kamasz lány vagyok, aki egykor. Mindezek ellenére a férfiakkal kapcsolatban magasra tettem a mércét. Ha „akárki” megfelelne, nyilván már nem lennék szűz. 21 évesen randiztam először, 24 évesen utoljára. Öt fiúval találkoztam, négyet interneten ismertem meg, az ötödik a barátnőm ismerőse volt. Mindegyikükkel csak egyszer randiztam, volt, aki nem hívott többé, de négy esetben én mondtam, hogy inkább ne találkozzunk többet.
Lehet, hogy naiv vagyok, és rózsaszín szemüvegen keresztül nézem a világot, de szeretném, ha már az első randin éreznék valamit, ha vonzódnék az illetőhöz. Mivel ilyet egyik esetben sem éreztem – olyat viszont egy-két esetben igen, hogy a hátam közepére sem kívánom ezt a pasit –, úgy gondoltam, hogy nincs értelme többször találkozni.

Soma koncertre hív!

Sok szeretettel várok mindenkit újév-köszöntő Libidó-koncertemre január 3-án, csütörtökön este 8 órától a Trafó Bár Tangóban (IX. ker., Tűzoltó–Liliom u. sarok, pár percre a Ferenc körút megállótól). Soma Mamagésa

Ha véletlenül rám néz egy férfi, biztos hogy a fejem búbjáig elpirulok, és a fejemet elfordítva elmenekülök. Ezért is írtam, hogy belül szerintem még egy gátlásos kamasz (vagy inkább kislány) vagyok, mert egy felnőtt nő nem így viselkedne. Talán nem tudom elhinni, hogy valaki nőként nézhet rám.

Két éve szinte burokban élek, nem dolgozom, nem járok szórakozni, a napjaim itthon telnek a négy fal között. Ha néha kimozdulok bevásárolni, könyvtárba, szinte fura beszélgetni az emberekkel. A szüleimen kívül nem sok emberrel van napi kapcsolatom, pedig vannak barátnőim, de ők távol élnek, így velük többnyire csak e-mailen vagy telefonon tartom a kapcsolatot. Mivel ritkán mozdulok ki valahova, esélyem sincs férfiakkal találkozni. Az idő viszont telik, és nem szeretném, ha a harmadik X-be lépve még mindig azt kellene mondanom: szűz vagyok.

Mit tanácsolsz? Fogadjam el magam olyannak, amilyen vagyok? Várjak türelemmel, hátha egyszer rám talál majd a szerelem? Sajnos nem tudok ennyire optimista lenni.

Előre is köszönöm a tanácsodat, Anna

Kedves Anna!

Leveledben azt írod: „tudat alatt szerintem mindaddig el fogom utasítani egy kapcsolat lehetőségét, amíg nem változtatok a testemen”. Tényleg ezt hiszed? Jelenleg ha bombázó lennél, akkor is elutasítanád a férfiakat! Nem ezen múlik. Valahol mélyen belül van a blokk, amely miatt a férfiak elutasítását választod. Ez adódhat valamilyen hozott családi mintából, akár tapasztalt, akár családenergetikai szinten, adódhat valamilyen személyes sérülésből (megérzéseim szerint inkább az előbbiekről, és nem erről van szó), de az biztos, hogy mint mindennek, ennek is oka van. Hogy kell-e tudnunk az okokat a változtatáshoz, ez is egyéni. Van, amikor segít, van, amikor egyáltalán nem fontos. A tapasztalatom az, hogy többnyire segít.

Sokszor írtam már, most ismét: én két olyan nagyszerű módszert ismerek, amellyel a legdirektebben választ kaphatunk a kérdéseinkre, és szembesülhetünk a tudatalattinkban levő blokkokkal, működési mechanizmusokkal, és feloldhatjuk ezeket. Ez a kineziológia és a Hellinger-terápia. Egyikről sem fogok írni, hatalmas anyag van róla az interneten, csupán két könyvet ajánlok a Hellinger-terápiával kapcsolatban. Az egyik Thomas Schäfer: Ami a lelket megbetegíti és meggyógyítja, a másik Johannes Neuhauser: Mitől működik a szerelem? (Bert Hellinger párterápiája). Mindkettőt a Bioenergetic adta ki.

Mindenképpen indulj el önmagad felé! Továbbra is ölbe tett kézzel várni és a négy fal között ülni tétlenül önmagad ellen levő vétek volna! Amiben te most benne vagy, az nem egészséges. Sem az, hogy soha nem csókolt meg senki, még csak a kezedet sem fogta meg egyetlen férfi sem, sem az, hogy két éve nem dolgozol, nem jársz szórakozni, a napjaid otthon telnek a négy fal között. A szüleiden kívül nem sok emberrel van napi kapcsolatod. Ebből ki kell lépned, mielőtt még teljesen begubóznál! Vajon miért nem dolgozol? Miért zártad be magad ennyire? Akármiért is, de ne hibáztasd magad, valamilyen hozott blokk, sérülés miatt rettegsz felnőni. És úgy tűnik, ebben a folyamatban a szüleid is partnerek, hiszen hagyják, hogy két éve csak velük és nekik élj. Véleményem szerint huszonéves kortól már semmilyen testileg-lelkileg egészséges embernek nem ajánlott a szüleivel élni! Imádom a gyerekeimet, de isten ments, hogy ennyi idős korukban még nap mint nap lássuk egymást!

Minderre a torzulásra, amiben vagy, ott van a válasz a mélyben! Össze kell szedned a bátorságodat, hogy szembenézz magaddal! Egy csatolt levélben ajánlok neked szakembereket, szerintem minél hamarabb jelentkezz be kineziológushoz és Hellinger-terapeutához is! Hatalmas katarzis lesz! Nem fog fájni, vagyis nem fájóan fog fájni, hanem felszabadítóan! Ennek a történetnek semmi köze nincs ahhoz, hogy hány kiló felesleg van vagy nincs rajtad, (megérzésem, hogy nincs is), és hogy hova tetted a mércét! Ahogy elkezdenek majd felszabadulni a lekötött energiák, úgy fogsz te magad is rájönni erre. És a te változásod a szüleid életébe is változást fog hozni. Minél tovább toporogsz, annál nehezebb lesz kitépni magad ebből a beteg állapotból! Ki kell hogy lépj a négy fal közül! És senkire semmit nem háríthatsz, hogyha nem teszed meg! És akkor ne panaszkodj! Akkor vedd tudomásul, hogy azt választottad, hogy egy bezárult, szorongó, bölcsődés szintjén élő problémagyártó vénkisasszony leszel! Van választásod! De neked kell döntened, más nem léphet helyetted!

Én imádkozom érted, gondolatban küldök egy energialöketet (és biztos vagyok benne, hogy most az a sok ezer embertársad, aki olvassa, szintúgy drukkol neked, és láthatatlanul is küldi az energiát), hogy elindulj az önismeret és öngyógyítás útján! Amellett, hogy felkeresel gyógyítókat, elolvasol könyveket, nagyon fontos lenne, hogy kilépj a világba! Először is kezdj el rendszeresen mozogni! Aki nem mozog, annak a testében nem áramlik igazán az energia, és ismered a régi mondást: ép testben ép lélek (ami persze oda-vissza igaz). Tehát keresd meg azt a mozgásformát, amely számodra örömöt ad! Bizonyos mennyiségű ingyenes uszodajegy alanyi jogon mindenkinek jár, csak ki kell íratni az orvossal! Én magam rendszeresen (hetente 4-5-ször) kocogok, ha jobb az idő, biciklizem is. Isteni érzés, meg sem tudnék lenni nélküle! Vagy táncolj, jógázz, tornázz, bármit, ami jólesik. De elég volt most már a tespedésből! Ha kell, erőszakold meg magad, de akkor is indulj el! És látogasd meg a barátnőidet, szokd újra a kommunikációt, nyitogasd a lelked! Meglátod, meg fogja érni! Csakis így nyílhatsz meg majd egy férfinak, aki becsülni fogja az ártatlanságodat, és szépnek fog látni, mert egyben lát téged: egész lényedet! Annyit bántottad ezt a lányt (magadat), jó lenne, ha nem küldenél most már több negatív energiaimpulzust felé!

Hidd el, egy partnerkapcsolatban nem az számít, hogy hogyan áll a melled, és hol vannak rajtad „domborodó párnácskák”. (Egyébként azt tapasztalatból tudom, hogy kifejezetten szeretik a férfiak.) A jelenkor szellemiségének egyik remek közhelye (szeretem a közhelyeket, esszenciálisan fogalmazzák meg az igazságot), hogy a valóság illúzió. A te tudatodon, „szemüvegeden”, látásmódodon keresztül képeződik le a te személyes valóságod. És ahogy a dolgokra való rálátásodat, a tudatodat változtatod, úgy fog a körülötted levő „valóság” is változni. Amíg te egyfolytában magad szapulod (elfordulva a benned élő Annától), addig ezt a valóságot képezed le magadnak. Ismerjük jól Pavlov kondicionálásos kísérleteit, azóta rengeteg pszichológiai kísérlettel bizonyították be, hogy új gondolkodási, érzésbeli és viselkedési mintákra is átállíthatjuk, átszoktathatjuk magunkat.

Úgyhogy én azt javaslom, hogy önmagad szidalmazása helyett kezdd el magad dicsérni! Minden emberben van szép, szeretetre méltó, érték, tessék direkt megkeresni magadban! Az a tükör nagyon sok mindent mutathat, rajtad múlik, mit akarsz, mit vagy képes észrevenni! Írd le egy papírra, milyen az az Anna, amilyen lenni szeretnél! Bizonyára önbizalomteljes, nyitott, adni tudó, nőies, kreatív, elképzelésekkel teli, önmegvalósító, szeretetteljes, derűs stb. Vizualizáld ezt! Nap mint nap lásd ezt a képet belülről! Szoktasd magad hozzá, és tudd, hogy mindez megvalósítható! Azt javaslom, kezdj el erotikus filmeket nézni, és éld bele magad a szimpatikus női szereplő helyébe! Jót tenne, ha időnként maszturbálnál is, azt normálisan kamaszkorban kezdik el a lányok, még a szexuális élet megkezdése előtt, de mivel nálad ez kitolódott, akkor most. Kezdd el megszokni, szeretni a tested, felfedezni, hogy milyen jól kitalálta a Teremtő az idegvégződések és erogén zónák elhelyezését! Gondolj bele, ha te elhagyod magad, mennyire árva leszel belül! Közeledik az idő, hogy a saját életedet éld, úgyhogy válaszd az önmagadban való bizalmat! Tudom, hogy ez nem fog varázsütésre menni, de a folyamat már elindult! Légy magaddal türelmes és bizakodó! Izgalmas út lesz. Hajrá!

Soma Mamagésa

Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu

Ha inkább személyesen beszélnéd meg problémáidat Somával (és vállalod, hogy a beszélgetésről készült anyag – amelyben személyed természetesen titokban marad – bekerül a Nők Lapja magazinba), akkor erre a címre írj: somaval@nlcafe.hu Bővebb információért kattints ide! »