Aktuális

Segítség, az anyám utálja a pasimat!

Két éve élek párkapcsolatban, egy éve össze is költöztünk a barátommal. Sajnos anyukám nem kedveli őt, nem akarja elfogadni. Azt mondja, más férfit képzelt el nekem. Mit tehetek?

Kedves Soma!

Olvasgattam a leveleit, és bátorkodtam én is írni. A problémám a következő. Két éve élek párkapcsolatban, egy éve élünk élettársi viszonyban. A párom elég erős egyéniség, magabiztos, de ugyanakkor kicsit zárkózott is, az érzelmeit csak ritkán mutatja ki. Ennek ellenére biztonságban érzem magam mellette, szeretem őt, és ő is engem, persze a maga módján. Ebből adódik a probléma.

Eddig olyan férfiak voltak az életemben, akik mindenki előtt kimutatták, hogy hozzájuk tartozom, nem zárkóztak el az érzelmek elől. Édesanyám ezeket  a férfiakat nagyon kedvelte, hamar befogadta őket, családtagként kezelte őket. Sajnos  a mai napig mondogatja nekem, hogy sokkal jobbak voltak azok a pasik, akikkel régebben voltam. Ő nem kedveli a jelenlegi páromat, nem akarja, nem tudja elfogadni őt. Rengeteget beszélgettem már vele erről, hogy próbálja megkedvelni, de nem megy neki. Azt mondja, más férfit képzelt el nekem. A párom nagyon jó ember, csak édesanyám nem hajlandó őt közelebbről megismerni. A párom is tudja, hogy mit gondol róla, ami kicsit zavarja őt is. Próbál tenni azért, hogy megkedvelje, de eddig nem járt sikerrel.

Segítség, az anyám utálja a pasimat! - Soma Mamagésa válaszol

Mi most lakásvásárlást tervezünk, együtt képzeljük el a jövőnket, de édesanyám ennek a gondolatától is rosszul van. Mit kellene tennem, hogy elfogadja a páromat, és belássa, hogy nem rossz ember, és én boldog vagyok vele? Már nem tudok mit mondani neki, hogy elfogadja és megértse a helyzetet. Nagyon szeretném, ha ez rendbe jönne… Nem is kell szeretnie őt nagyon, csak fogadja el, és lássa be, hogy nem haladok rossz úton.

Előre is köszönöm a segítséget!

Üdvözlettel: Ivett

 Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu

Kedves Ivett!

Segítség, az anyám utálja a pasimat! - Soma Mamagésa válaszolÚgy gondolom, hogy nem az anyukádnak kell elfogadnia a kedvesedet, hanem neked, nektek érdemes elfogadni azt, hogy ő nem elfogadó. Tehát nem az anyukád hozzáállását kell megváltoztatnod, hanem a sajátodat! Mindenki csak a saját háza előtt seperhet, az egyik ember nem változtathatja meg a másikat, főleg úgy, hogy az meg sem kérte rá.

Nem is értem, mit erőszakoskodtok anyáddal. Jó, elhiszem, hogy nem szívderítő, ha a párodnak nem örül a mamád, de ez már legyen az ő problémája, és ne a tiétek. Tanuld meg, hogy a te magánéleted nem az anyukád kívánságműsorának része! Semmi köze hozzá, hogy te kit szeretsz. Egészséges felnőtt ember vagy, nem kisgyerek, aki helyett bárkinek is döntenie kell, és akinek bárki is megmondhatja, hogy mit tegyen. Az, hogy az édesanyád a lakásvásárlásnak a gondolatától is rosszul van, az ő problémája. Joga van magának rossz érzéseket gyártani. Ez az ő döntése, tiszteletben kell tartani. Ha ő rosszul akarja magát érezni, hát tegye. Vedd tudomásul, ezt ő okozza magának, nem te.
Vedd észre, hogy a világban a problémák nagy többsége az emberek azon hibás gondolkodásából ered, hogy a valóság elfogadása helyett kitalálják azt, hogy a másik embernek hogyan kellene viselkednie, gondolkodnia, éreznie, és rosszul érzik magukat, amiért nem ez történik. Teljesen nonszensz, és valahol gyermeteg. Ahelyett, hogy a valósággal szembenéznének az emberek, elvárásokat támasztanak, olyat, ami épp a fejükből kipattan. A saját jó közérzetüket attól teszik függővé, hogy a másik kitalálja-e, avagy az elmondottak alapján teljesíti-e az ő elképzeléseiket. Csak egy tipikus példa: „Rosszul érzem magam, mert a férjem nem törődik velem eleget!” Oké, megértem, csakhogy mi fog így történni? Ezt elmondja rengetegszer, és ha nem történik változás, a szemrehányások miatt a férj még jobban eltávolodik tőle. A követelőzés egyáltalán nem szexi. Mindkettőjüket lehúzza ez a helyzet. Pedig amíg a férje nem foglalkozik vele, kitalálhatná, hogy szépen megszervezze a saját életét, foglalkozhat saját magával, de ehelyett a másiktól várja a változást. Pedig ha ő változik, egyszer csak elindul a másik részéről is a változás. Képzeld csak el, mennyivel vonzóbb az a nő, aki – tudomásul véve helyzetét – tudatosan elkezd úszni, kerámiázni, jógázni, szórakozni. Megadja magának mindazt, amire vágyik. És ahogy felszabadul, és erővel töltődik, az a nő lesz, aki szexi a férfinak. Ha pedig ez mégsem jön össze, akkor legalább begyűjti az energiát, hogy képes legyen változtatni, és akár kilépjen a kapcsolatból.

Segítség, az anyám utálja a pasimat! - Soma Mamagésa válaszolHa bármilyen kellemetlen élethelyzetbe kerül az ember, három dolognak van értelme. Minden más energiapocsékolás:
1. Kiszállok az adott, számomra kellemetlen helyzetből. Helló, goodbye, finito.
2. Változtatok, amennyire azt a saját kompetenciám engedi. (Tehát nem a másik életébe nyúlok bele, hanem a saját hozzáállásomon változtatok.)
3. Elfogadom.

Én ebben a helyzetben elfogadnám, hogy az anyámnak nem jön be a pasim, és megpróbálnék többet nem foglalkozni ezzel. Pláne azokkal a rossz érzésekkel, amelyeket ezzel kapcsolatban ő gyárt magának. Egyébként nem is tudom, hogy képzeli el egy ember, hogy megmondja a felnőtt gyermekének (vagy bármely embertársának), hogy milyen barátja, kedvese, férje, felesége legyen… És még rossz érzéseket is okoz másoknak azzal, hogy nem felelnek meg az ő elvárásainak.

Szóval nem a mamádat kell megváltoztatni vagy meggyőzni, hanem saját magadat, magatokat, hogy ehhez a problémához semmi közötök nincs. Itt a kiváló lehetőség, kedves Ivett, hogy elkezdj felnőni!

Minden jót!

Soma Mamagésa

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top