Gróf Benyovszky Móric

1767-ben részt vett a királyellenes lengyel nemesi mozgalomban, orosz fogságba esett, s Kamcsatkára száműzték. 1771-ben megszökött, s akkor kezdődtek kalandos utazásai. Az Aleuti-szigetek, Alaszka és Japán partjai mentén végighajózva, eljutott Makaóba. 1772-ben Franciaországba ment, XIV. Lajos Ile de France (a mai Mauritius) szigetére küldte, s az ottani kormányzó madagaszkári telep létesítésével bízta meg. 1774-ben megalapította Louisbourg telepét, s madagaszkári expedíció révén jelentősen hozzájárult a sziget belső területeinek megismeréséhez.

Tevékenységéért 1775-ben francia bárói címet kapott, a bennszülötteket pedig annyira megnyerte, hogy 1776-ban (saját közlése szerint) királyukká választották. Ezt a francia udvar nem ismerte el, emiatt és a közeli Ile de France kormányzójának vádaskodása miatt lemondott és hazatért Magyarországra, ahol a királynőtől kegyelmet kapott. Később Amerikába hajózott, ahol több javaslatát is elutasították, ezért elhatározta, hogy folytatja Madagaszkár gyarmatosítását, s Baltimore-i kereskedők segítségével expedíciót indított. A franciák azonban ellenségesen fogadták, s a kormánycsapatokkal vívott ütközetben életét vesztette. Utolsó vállalkozása előtt megírta élete kalandjait, művét halála után számos nyelven kiadták.