Szex és kommunizmus

Mert hát ugye a pártállam figyelő tekintete és gyertyát tartó keze, ha tehette, minden percben készen állt arra, hogy gyors mentőakciókkal siessen a felelőtlenül kulturálódók és a veszélybe került erkölcsök segítségére.

A kommunista rendszer nemi kérdéseinek fő ideológusa, az egykori Freud-tanítvány, Aron Zalkind, az egyértelműség, az egyszerűség és a könnyebb miheztartás végett 12 pontba foglalva határozta meg az igaz elvtársak és elvtársnők viselkedési normáit. S bár mind a 12 pont figyelemre méltó csemege, lényegét tekintve arra a következtetésre jutottam, hogy ha az egyszeri proletár betartotta a kilencediket és a tizenkettediket, melyek a nemi partner megválasztásának körülményeit és az állam természet adta jogait taglalják, természetesen kizárólag a forradalmi célszerűség érdekében, akkor baj nem lehetett.

S bár a kommunista propaganda félreérthetetlen egyértelműséggel parancsolt megálljt a szerinte “túlburjánzó” erotikának, az elvtársi leleményesség és fondorlat mindig talált egy-két kiskaput, ahol élvezetet csepegtethetett az orwelli gépezet által felügyelt mindennapokba.

A Duna Csokoládégyár egyik legtitkosabb tevékenysége például pajzán jeleneteket ábrázoló csokiöntő formák gyártása volt, melyeket az üzem KISZ-irodájában rejtegettek a nagy testvér szemei elől, az imperialista csökevénynek számító, csempészett divatlapok pedig íncsiklandozó bolyhos, kötött, kínai bugyogókkal borzolták a – hivatalosan – háziasszony-konferenciákon és KISZ-gyűléseken, no meg persze dr. Veres Pál levelesládáján kikapcsolódó munkások és asszonyaik kedélyét. Meg persze nem csak az említett, minden bizonnyal vonzóan erotikus fehérneműkkel. Gondoljunk csak a munkásszállások öltözőszekrényeinek dekorációjára, ahol Ingridek és Ullák hiányos öltözékben, félreérthetetlen pózokban igyekeztek pótolni Icát, a munkásszállók szekrényben rejtegetett köznőjét.

A Centrális Galéria (V., Nádor u. 11.) multimédia-kiállítása kép- és fotóanyagokon, videoinstallációkon, kortárs képzőművészeti alkotásokon, családi albumokon, privát fotókon, jellegzetes, a korszakot és a szexuális szokásokat egyaránt reprezentáló tárgyakon, ruhadarabokon keresztül mutatja be, hogy milyen ellentét feszült a szocialista országok hivatalos propagandája és a mindennapok valósága között.


A kiállítás a Centrális Galériában látható, február 16-ig.