Veronica Guerin

Választásom kétszeresen is a személyi kultusz jegyében fogant – egyik kedvenc színésznőmnek, Cate Blanchettnek és az újságíró szakmának adóztam, amikor kikölcsönöztem azt a filmet, melyről bemutatásakor sajnálatos módon lemaradtam, a Lapzárta – Veronica Guerin története c. mozit.

Nem áltatlak benneteket. Aki rászánja magát, hogy végignézze a valós eseményeken alapuló történetet, az ír rögvalóságot, a média árnyoldalát, drogpiaci körképet láthat viszont a tévéje képernyőjén. A történet szerint a helyi lap üdvöskéje, a nemzet szókimondó hőse, Veronica Guerin szenzációs sztori nyomára bukkan, amikor a dublini drogmaffia összekuszálódott szálait próbálja meg kibogozni. Az észak-ír drogkartell vezetője azonban amellett, hogy befolyásos üzletember, öntörvényű gengszter is, hősnőnk ellen nem éppen a fair play szabályai szerint lép fel: az újságírónő kíváncsiságának fenyegetés, tettlegesség és megfélemlítés lesz a következménye.

Veronica azonban erős nő, a zöld sziget neveltjeként az IRA véres merényletein, a U2-n, Sinéad O’Connoron és a Guiness sörön edződött, nem az a típus hát, aki könnyen megijed a saját árnyékától. Ha harc, legyen harc, és az is lesz, méghozzá igen véres.





A dokumentumértékű mozi akár jó film is lehetne, hiszen adott hozzá egy szépséges és tehetséges színésznő, a kiváló partnerek, és a főhősnő izgalmas, drámai életútja. A Lapzárta –Veronica Guerin története azonban, bármennyire felkavaró mozi is, mégsem válik maradandó alkotássá. Rendezője, Joel Schumacher túlságosan ragaszkodik ugyanis a tényekhez, melyeket minél pontosabban próbál meg ábrázolni, kevesebb teret engedve ezzel saját fantáziájának, a filmes fordulatoknak és eszközöknek, hősei motivációinak.

Mindezek ellenére azt mondom, Veronica Guerin története megér egy tartalmas estét. Aki kikölcsönzi az újságírónő életét feldolgozó filmet, egy példaértékű női sorsba pillanthat bele, egy olyan ember történetét láthatja, aki, miközben messzemenőkig megfelelt a hagyományos női szerepeknek, hiszen egyszerre volt anya és feleség, a tehetségéhez és az ambícióihoz méltó életet is élt. És valljuk be, ez nem éppen mindennapi teljesítmény.