Szabadidő

Sorstalanság

Ez a film nem olyan lett, mint amit vártunk – a Kertész Imre regényébõl készült mozi nagy valószínûséggel nem rengeti meg a világot, mi több, aki ezzel a filmmel akarja kiváltani, hogy a könyvet elolvassa, hibát követ el.

Koltai Lajos első rendezésével mintha túl sokat vállalt volna – a film, főleg az elején, suta, elkapkodott, egy-két jelenettel kapcsolatban nem is értem, miért nem vették újra fel, a haláltábortól kezdve pedig túlzottan szép, tökéletesre fotografált nyomoresztétika.

Nehéz egy ilyen filmet kritikával illetni, hisz’ maga a téma nem engedi, hogy fanyalogjunk. Ha bevalljuk, bevállaljuk, hogy nem rendültünk meg a mozit látva, mi több, helyenként még kínosan is éreztük magunkat, érzéketlennek tűnhetünk. Pedig ez magáról a filmről is árulkodik: a Sorstalanság mozgóképes változata pont a regény újszerű, tárgyilagos szenvtelenségét nem képes visszaadni, azt az elbeszélés- és gondolkodásmódot, ami valóban felkavaróan hathatna a nézőre, azon irodalomtörténeti fordulatot, mely szerint egy kamasz nem tragédiaként, hanem mindennapos eseményként éli meg a népirtást.

Marad ehelyett az, amit megszokhatunk a haláltáborokban játszódó filmektől, vagyis az auschwitzi toposzok: csonttá soványodott, üveges tekintetű rabok, a kedélyes amerikai katona, az érzéketlen csendőr, éhezés, félelem a gázhaláltól (ez utóbbi jelenetet mintha egy az egyben láttam volna a Schindler listájában), mindez érzelemdús zenével, mely mindig a dramaturgiailag fontos momentumok alatt szólal meg.

Koltai Lajos hű maradt Kertész regényéhez (mármint magához a történethez), a film pontról-pontra, időrendben követi a főszereplő, Köves Gyurka történetét Budapesttől Auschwitzig, ez azonban kevésnek bizonyult: noha megmaradt a tartalom, a forma mégis elveszett. Talán ez utóbbi rosszul lett megválasztva, nem tudom – a moziban ülve végig úgy éreztem, pont a lényeg felett siklott el a film; ugyan a szereplők többször is hangsúlyozzák, hogy még ilyen abszurd körülmények között is létezik boldogság, a képeket nézve mégsem hiszem el Kertész regényének egyik legfontosabb üzenetét.

Még akkor sem, ha a forgatókönyv megírásában maga az író is közreműködött – a dialógusok gyakorta suták, a könyv felkavaró mondatai élettelen szentenciákként potyognak ki a szereplők szájából.
Tényleg kár ezért a filmért. Sajnos nem érte el a kötet színvonalát.

Rozi étvágya a film alatt:





Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top