Szex, szerelem, olaszok

A főszerepet alakító ötvenes (tényleg) szépasszony, Agata (Licia Maglietta) fiatal(abb), francia elődjéhez hasonlatosan tiszta szívű teremtés, aki egy könyvesbolt és az irodalom rajongójaként majdnem olyan intenzitással éli meg az álmait, mint a valóságot, és aki túláradó szeretettől és naivitástól vezérelve mindenkinek csak jót akar.

Az érzelmi energiával csak egy a baj, ha negatív irányt vesz, sorra égeti ki a biztosítékokat, teszi tönkre a háztartási gépeket Agata közelében. Az olasz moziban, mily meglepő, akadnak ugyan olaszok, szex meg szerelem, de a főszereplőre és viharra utaló eredeti cím (Agata e la tempesta) határozottan beszédesebb: az idő előrehaladtával egyre jobban összegabalyodó szálak komoly érzelmi viharokat eredményeznek.





A mozi több csapáson indul – kialakulóban lévő, másodvirágzását élő, rutinszerű férfi-nő kapcsolatokat láthatunk, szép lassan pedig az is kiderül, hogy a szereplőknek mi közük egymáshoz; no, meg, hogy hogyan kapcsolja össze Olaszország, Japán, Norvégia távoli pontjait egymással Agata személye.

A dramaturgia ismert, Robert Altman filmjeiben láthattunk már ilyeneket, mi több, a mi Pacskovszky Józsefünk is valami hasonló tettet követett el utóbbi két mozijában (A boldogság színe, Ég veled!) – Soldini nem sok újat hoz tehát a filmjében (a formát Altmantól, a tartalmat pedig a már emlegetett francia mozi rendezőjétől, Jean-Pierre Jeunet-től nyúlja le).





Megbízható iparos módjára azonban szállítja mindazt, amire a közönség egy ilyen (magyar) cím olvastán/hallatán vevő lehet: a szexet, a szerelmet és az olaszokat. A kissé szappanopera-szerű történetszálak (elveszett gyerek, megtalált apa, lebénult sógornő, magcsalás, kibékülés, táncórák idősebbeknek és haladóknak) az én ízlésemnek ugyan kissé közhelyszerűek, mi több egy-két bájosnak szánt poént kifejezetten negédeskedőnek, helyenként közönségesnek éreztem, azon nézők azonban, akik már Amélie-re és az ő csodálatos, meseszerű életére is igent mondtak, Silvio Soldini filmjét is szeretni fogják.
Végül is, mikor máskor, ha nem nyáron együnk spagettit lent a strandon, miközben vár egy Alfa Romeo?

Rozi étvágya a film alatt: