Angyalokkal gyógyító

Amikor előzetesen telefonon megbeszéljük a találkozót, nem tudom kiszedni belőle, pontosan mivel is foglalkozik. Azt mondja, ezt így nem lehet elmagyarázni. Aztán ahogy leül velem szemben a kávézóban, valami hihetetlen tisztaságot és nyugalmat látok a szemében. Kortalannak tűnik, meg sem tudom saccolni, hány éves. Huszonötnél nem nézném idősebbnek, így aztán őszintén megdöbbennek, amikor később a beszélgetésünkből kiderül, hogy már van egy tizenegy éves lánya. Valójában úgy néz rám, mint egy szőke angyal, aki mintha csak azt kérdezné tőlem: „tessék, itt vagyok, miben segíthetek?”

„Tudod, azért is nehéz elmondani, hogy mit csinálok – kezdi Melinda –, mert már maga az ezoterikus szó is olyan megfoghatatlan. Szó szerint titkos tanok a jelentése. Vagyis olyan tudás, amit csak a beavatottak értenek. Az, hogy ma valaki megbízható jósnő vagy népszerű asztrológus, az azt jelenti, hogy azon a területen ügyes, jó tudású. Azonban aki ért az egyikhez, az még nem jelenti azt, hogy automatikusan a másikhoz is. Vagyis aki el tud mondani részleteket a jövőről, nem biztos, hogy abban is tud segíteni, hogyan változtathatunk azon, amit lát. Én nem használok olyan segédeszközöket, mint a kártya, az üveggömb vagy valakinek az asztrológiai képlete.
Kérdezhetsz bármit, és ha “odafent megengedik”, hogy tudd a választ, én megmutatom neked. Most persze fölsorolhatnám, hogy értek a rontáslevételhez, az auralátáshoz vagy a bioenergetikához is, de nem ezek a ma oly hangzatos és népszerű tevékenységek számítanak. Csak az a fontos, hogy akinek tudok, segítek.”

Filmszerű utazások a múltba

Melinda szerint azért célravezetőbb, ha nem ő mondja el, hogy mit lát, amikor felteszünk neki egy, a jövőnkkel kapcsolatos kérdést, mert ez félreértelmezésekre is okot adhat. Inkább – ahogy ő nevezi – az „utaztatás” híve. Ez azt jelenti, hogy egy speciális meditációs állapotba viszi a kérdező lelkét, és a vezetőjéül szegődik, így segít megtalálni a válaszokat.
„Megmutatom, amire az illető kíváncsi. Így ő maga szerez benyomásokat, tapasztalatokat, tudást. Átélheti újra az előző életeit, filmként pörög le előtte, hogy milyen hibákat követett el akkor, és miket kell rendbe hoznia most ahhoz, hogy túlléphessen rajtuk. Így még véletlenül sem fogja senki úgy érezni, hogy nem tehet azokról a rossz dolgokról, amik az életében történnek. Valójában ezek következményei azoknak a vétkeknek, amiket ő maga követett el.” Gondoljunk csak bele, hogy egyetlen életen át hányszor hazudunk vagy ártunk másoknak – akár tudtunkon kívül is –, és szorozzuk be akár több százzal is – már ha hiszünk a reinkarnációban. Így hát nem szabad azon csodálkozni, ha időnként fizetnünk kell az esetleges korábbi életeinkben elkövetett hibákért. „Ugyanakkor mindez egy csöppet sem jelenti azt, hogy áldozatok lennénk csupán, akiknek el kell tűrniük a földi szenvedést” – teszi hozzá Melinda.

Energiával a betegség ellen

És hogy egy ilyen „utazás”, miként segíthet az egészségügyi problémák leküzdésében? Egyáltalán mi köze van az esetleges előző életeknek
a mostani fájdalmakhoz?
„Minden élőlény különböző energiákból épül fel. A betegség ezoterikus nyelven azt jelenti, hogy az energiád, az aurád rezgésszáma csökken. Csak ilyenkor támadhatnak meg a betegségek – magyarázza Melinda, miért érezhetjük rosszul magunkat. – Tudnunk kell, hogy a testünk csakis akkor lehet beteg,
ha a lelkünk szenved valamitől. Éppen ezért én nem csak a testet, hanem vele együtt a lelket is gyógyítom. A beszélgetésen túl telepatikus úton is kommunikálok a betegekkel, így lelküknek azokat a gyötrelmeit is meglátom, amiket ők esetleg még nem is sejtenek. Így nemcsak az gyógyítható, amiért az illető felkeres – mondjuk, allergia –, hanem ennél sokkal mélyebbre is áshatunk.
A gyógyításkor – folytatja Melinda – magasabbra emelem az illető rezgésszámát. Ebben a mi létünknél felsőbb tudatú arkangyalok és angyalok segítenek nekem. Persze ez még önmagában nem elég. Éppen csak annyi, mintha egy magas lázra bevennénk egy fájdalomcsillapítót. Fontos látni azt is, hogy hol van a betegség valódi gyökere, hiszen az nem véletlenül alakult ki: minden esetben figyelmeztet minket valamire. Persze a sokéves tapasztalatból tudom, hogy senkinek sem könnyű szembesülnie a valódi énjével, a valós problémáival. Szeretjük magunkat csak jónak látni, és nem észrevenni a rosszat.”

Melinda a problémák megoldására sok módszert ismer. Azt mondja, hogy esetenként dől el, kinek mi hozza meg a várt eredményeket.
„Például gyakori, hogy valakit a félelmein kell átvezetni ahhoz, hogy túljusson rajtuk. Ha ugyanis már egyszer ezen az »utazáson« megéli őket, nem fog többé félni tőlük, mert túl lesz rajtuk. Van, akinél a meditáció vagy a légzés­terápia, másoknál az elhunytak szellemeitől való szorongás megszüntetése, esetleg a szellemi csatornák megnyitása, az előző életekbe tett
kirándulás vagy a dalterápia segíthet.”
Melinda azt is elárulta, hogy a gyógyítás kisgyermekek esetében a leghatékonyabb.

Hinni kell a csodákban

„Ők még látják az angyalokat és a szellemlényeket, gyakran mesélnek is róluk a szüleiknek, akik nem biztos, hogy komolyan veszik ezeket a különös találkozásokat. De nem csak emiatt a képesség miatt könnyebb meggyógyítani őket. Ők még tudnak segítséget kérni, és jobban hisznek a csodákban, mint a felnőttek. Így aztán súlyos betegségeik is legyőzhetőek, vagy lassúbb lefolyásúvá tehetőek esetükben.
Évekbe telt, mire rájöttem, hogy mások nem látják azt, amit én – meséli magáról az erdélyi születésű lány, aki gyerekkora óta gyógyít. – Tizenévesen elkeveredtem egy kolostorba, ami zárva volt a látogatók elől. Én mégis bejutottam egy hátsó bejáraton. Kiderült, hogy éppen ördögűzést tartottak, mert egy papot hatalmába kerített a gonosz. Rátettem a kezem, és az addig hánykolódó, őrjöngő férfi megnyugodott. A papok nem akarták elhinni, hogy létezik az, amit láttak.”

Melinda, aki néhány évig „civil foglalkozásként” modellkedett, azóta is a gyógyításnak szenteli életét. Egy másik világ lényeivel karöltve segít, akiknek tud. Legyen szó fóbiákról, pánikbetegségről, allergiáról, asztmáról, depresszióról, tanulási problémákról, de már olyan kegyetlen betegségeken is enyhített, mint a szklerózis multiplex vagy a rák.

Azt mondja, hogy a gyógyulások nem az ő érdemei, ne neki legyenek hálásak a hozzá fordulók. Persze azt azért jólesik látnia, amikor valaki az „utazásból hazaérve” könnyes szemmel hálálkodik a tapasztalásért, és onnantól kezdve valóban más irányt vesz az élete.