Ennyit a Megérzésrõl

Az időben eltévedve

Sandra Bullock mostanában teljesen eltévedt az idősíkok bonyolult rendszerében. A Ház a tónál című filmben egy postaláda segítségével küldött üzeneteket a múltba, de ezt még könnyű volt megbocsátani, mert végül igen kellemes szerelmi történet bontakozott ki a vásznon. Ezzel szemben a Megérzésben fogalma sincs, hogy melyik napra ébred, hogy mi fontos számára és hogy önmagán kívül kit szeret igazán. A film thrillernek indul, olcsó sablonokkal operál és végül közhelyekbe fullad. Amolyan kertvárosi háziasszonyokra szabott gyenge Memento-koppintás.

Linda Hanson (Sandra Bullock) tökéletes élete magazinokba illik: gyönyörű ház, álomférj és kedves, értelmes gyerekek. Az idill azon a délutánon törik meg, amikor egy rendőr csenget be hozzá és közli, férje autóbalesetben meghalt. A következő reggel, mintha csak egy rossz álomból ébredne, férje él és a konyhában reggelizik. Már éppen megnyugodna, amikor a következő nap a család és a barátok férje temetésére készülnek. Így megy ez reggelről reggelre: Linda sohasem tudja, vajon mire ébred. Ez a megoldás annyira szellemes és kellemes, hogy a vetítésen a mellettem ülő lány az ötödik ébredés után halkan felnyögött: „Jaj ne, már megint felébredt!”


Egy film, amit érdemes kihagyni

Linda férjét, a Kés/alatt sorozatból ismert Christian Troy, azaz Julian McMahon alakítja és szerepe nem túl bonyolult, mert szinte arra korlátozódik, hogy vagy benne van a jelenetben vagy sem. A film sem Sandra Bullock-, sem pedig Christian Troy-rajongóknak nem ajánlott. Még akkor sem, hogyha Sandra Bullock egy perccel sem néz ki öregebbnek, mint tíz évvel ezelőtti filmjeiben, viszont a Megérzéssel megcélzott női közönségnek aprócska elégtétel, hogy amíg mi ráncosodunk, ő ugyanolyan biztos kézzel választja ki a bukásra ítélt filmeket, mint anno.

Veretes tanulság

Persze nem lenne rossz a film felütése, miszerint egy hét napjait valaki nem időrendben éli meg, hanem összevissza. Linda is rájön, hogy az idő lineáris folyama felbomlott és tulajdonképpen ide-oda ugrál a napok között, viszont nyomozása és következtetései bárgyúak, erőltetettek. A film fele azzal telik el, hogy nem tudja, mi történik vele, a másik fele pedig azzal, hogy sodródik az eseményekkel és képtelen az orránál tovább látni. Képtelen megragadni sorsát és csupán egyetlen dolog történik vele: őrjítő sorrendben éli meg egy hét napjait és majdnem beleőrül. Persze végül ott a csöpögős és rózsaszín befejezés, meg a veretes tanulság – mert mit érne egy film veretes tanulság nélkül? -, hogy becsüljük meg, értékeljük, amink van.

A film eredeti címe: Premonition Rendező: Mennan Yapo Főszereplők: • Sandra Bullock • Julian McMahon Forgalmazza: Fórum Hungary

Nem a film ötlete, hanem a kidolgozása silány. Lóg a levegőben, hogy miért történik ez az „időutazás” Lindával, de ha ezzel nem is törődünk, az alkotók számtalan logikai bukfencet vétenek, és mivel a film unalmas és iszonyú lassan cammog, a néző nem tudja mással szórakoztatni magát, mint hogy értelmet keres az értelmetlenségben, és előre röhög a „megérzésén”, hogy a hófehér lepedőket mikor fogja az élénkpiros vér összekenni. Nincs drámai hatás, nincs meglepetés. Minél inkább próbál rejtélyes lenni, annál inkább kiszámíthatóbb a film, sőt, halmozódik a hülyeség, és már csak azt várjuk, hogy ennek a kínos két órának legyen már vége.