Szabadidő

A szupercsaj új szerepben

Ali Lartert a Hõsök sorozatból már ismerheted, nemrég azonban mozikba került A kaptár 3. része, amiben Milla Jovovichcsal szerepelt. A forgatásról, filmes élményekrõl és jövõbeli terveirõl beszélgettünk a színésznõvel.







A kaptár: Teljes pusztulás
– Hogyan kerültél bele ebbe a projektbe? Mi vonzott benne?

– Éppen akkor fejeztük be a Hősök tesztforgatását, és még nem lehetett tudni, hogy elindul-e a sorozat, vagy sem. Megkaptam a forgatókönyvet, amire az első reakcióm az volt, hogy Claire nagyon erős nőalak, engem pedig mindig is vonzottak a magukat nyíltan vállaló, belső erővel rendelkező nők. A felvétel pont belepasszolt a Hősök forgatásából kieső kis időbe, így aztán igent mondtam a felkérésre.

– Mit gondoltál a történet fonaláról?

– Az volt a benyomásom, hogy a Madarak című filmre hivatkozik. Olyan érzésem támadt, mintha egyfajta visszautalás lenne, tisztelgés a Madarak előtt, különben meg nem sok olyan műfaj létezik, amely megengedné, hogy két erős nő egy filmben szerepeljen. Ezt érdekesnek találtam. Claire Redfield alakja a videojátékból származott. Én nem ismertem ezt a játékot, de a forgatókönyvet olvasva úgy éreztem, akárkinek az életéhez is csatlakozik ez a figura, mindenkinek a javát szolgálja. A nevadai sivatagon átkelő konvojjal utazik, ahol az út során különböző korú emberekkel kerül kapcsolatba. Van, akinek az anyjaként viselkedik, másnak a legjobb barátja lesz, megint másnak pedig a tanítója, tehát sok különböző szerepet játszik el attól függően, hogy az adott személynek éppen mire van szüksége – ezt is érdekesnek találtam.

– Kikből tevődik össze a konvoj?

– Olyan emberekből, akik egy posztapokaliptikus világ utolsó túlélői.

– Mi a céljuk?

– Az életben maradás.





– Fizikailag nehéz volt számodra ez a szerep?


– Soha életemben nem volt még ilyen melegem. Közel 128 fok, kegyetlen forróság volt. Van a filmben egy olyan szintű valószerűség, amelyet színpadon forgatva sosem tudtunk volna elérni.

– Voltak-e különleges óvintézkedések a meleg miatt?

– Nem igazán. Nem lehet túl sok óvintézkedést tenni, energiaitalt iszol, nedvesen tartod a nyakadat, banánt eszel, hogy a szervezeted káliumhoz jusson, amivel legalább a víz egy részét megtartja, amúgy meg csak csinálod a dolgod.

– Számos speciális effekt van a filmben. Ezek nehezítették a szerep eljátszását?

– Nem nehezítették, inkább arról van szó, hogy a képzeletünket kell használni. Nem igazán tudod, hogy hogyan fest majd, így aztán egyszerűen elképzeled, és aztán a semmivel játszol.

– Korábban már említetted, de elmondanád, hogyan tudtad összehangolni ezt a filmet a Hősök forgatási menetrendjével?

– A tévé világában a tesztforgatást követően bizonyos időbe telik, míg kiderül, tényleg lesz-e folytatása az adott dolognak. Aztán újabb néhány hónapot igényel az is, hogy a részek tényleges forgatása elkezdődjön. Ezt a felkérést még azelőtt kaptam, hogy kiderült volna, elindul-e a sorozat, de persze arra ügyelnem kellett, hogy ha esetleg igen, akkor időben befejeződjön a film forgatása.

– A Hősök sikere hozott-e változást az életedben?

– Rendkívüli ez az egész. Nem úgy szoktam belevágni a dolgokba, hogy a kimenetelüket nézem, de hihetetlen érzés egy olyan program részesének lenni, ami ennyire megszólítja az embereket. Éppen egy ázsiai turné előtt állunk a sorozat kapcsán, és maga a tény, hogy 175 helyre látogatunk el, és a sorozat ennyire sok emberhez elért, számomra hihetetlen.





– A mozit vagy a televíziót kedveled jobban?


– Abban reménykedem, hogy mindre nyílik lehetőségem, még a színházra is. Mindegyik közegnek megvan a maga pozitív és negatív oldala. Szeretem a televíziózás tempóját. A tévéfelvételeken sosem érzem azt, hogy siettetnének. Ez különösen igaz az érzelmi részekre, jobban szeretem, ha nem telnek el közben órák a világítással. A mozizásban viszont az kedvelem, hogy van eleje, közepe és vége. Szeretem, ha fel lehet építeni a karakter ívét. Jó, hogy van idő a felkészülésre, különösen, ha valamilyen különleges dolgot vagy tevékenységet kell elsajátítanom a karakter megformálásához. Szeretem, ha erre van időm felkészülni. Ezzel szemben a színházban minden este frissesség van, napi szinten lehetőséget kínál a megújulásra és alkotásra, és erre én intenzíven reagálok.

– Milyen színházi darabokban dolgoztál eddig?

– A „Vagina monológokban”, amit egyenesen imádtam. Nagyon különleges időszakot jelentett számomra, akkoriban New Yorkban voltam. Szívesen foglalkozom nagyon eltérő dolgokkal. Az elkövetkező néhány évben nem nagyon fog beleférni az időmbe, de biztosan lesz még olyan szakasza az életemnek, amikor újra ilyesmivel foglalkozom majd, ezt nagyon várom.

– Modellként indultál, fiatalon beutaztad az egész világot. Ez a tapasztalat hogyan készített fel a színészi pályádra?

– Nem hinném, hogy különösebben felkészített. Akkor még nem tudtam, hogy színész akarok lenni. Lehetőségem nyílt, hogy beutazzam a világot, és különböző kultúrákkal ismerkedjem meg, tehát hihetetlen esély volt számomra. Amikor bekerültem a színészvilágba, egy évre kimaradtam a New York-i Egyetemről. A tervek szerint azért jártam oda, hogy tudósító legyek, Los Angelesbe pedig egy munka miatt mentem. Végül valahogy egy színjátszáskurzusra keveredtem. Ott ismertem fel először, hogy a kapcsolatokkal és az élettel kapcsolatos érzelmeket, tapasztalatokat és érzéseket fel lehet használni arra, hogy valamit megformáljunk belőlük.

– Szerinted melyik szereped hozott áttörést?

– Az eddigi pályámon sok buktatóval találkoztam. Szerintem ez mindenkivel így van, bármivel is foglalkozzon. Visszatekintve most úgy érzem, a Prérifarkas blues (Varsity Blues) című film volt az első dolog, amely lökést jelentett az életemben. A Final Destinations egy másik fajta lendületet adott, és a Hősöket is mindenképpen idesorolnám, ez valahogy egy újabb, következő lépést jelent.

– A Hősöket leszámítva vannak-e egyéb terveid a közeljövőre?

– A Marigold szeptemberben jön ki. Indiában forgattam ezt a romantikus vígjátékot, egy amerikai színésznőről szól, aki egy bollywoodi musicalben kap szerepet. Aztán következik a Hősök második évadja.







Részlet a Marigold című filmből


– Milyen volt Millával együtt dolgozni?

– Milla bámulatos, és annyira kecses. Isteni humora van. Szerintem senkinek nem könnyű belépni egy olyan trilógiába, ahol ezek az emberek már jó ideje együtt dolgoznak. És ez a trilógia tényleg őróla szól, és nem lehet tudni, hogyan fognak reagálni az emberek a feltűnésemre. Nagyon kedvesen fogadott, bájos volt és lendületes, szórakoztató a jelenléte, nagyon pozitívan áll a dolgokhoz, és szerintem a szó minden értelmében igazi vállalkozó. Nagy tiszteletet érzek iránta, a teljes karrierje és annak minden vetülete iránt.

– Mit szeretsz a horror/thriller műfajában?

– Az teszik, hogy erős és lendületes nők szerepelnek benne. Személy szerint engem ezért vonz.

– Látsz valamilyen változást abban, hogy mostanában milyen szerepek elérhetők a nők számára? Úgy tűnik, hogy egyre inkább feltűnnek az ilyen erős nők.

– Szerintem ez nagyszerű, minél több van belőlük, annál jobb. Nem hasonlítgatom össze a mostanit a filmipar más időszakaival. Szerencsésnek érzem magam, hogy eljátszhatom ezeket a nagyszerű alakokat, és remélem, sok hasonlót tartogat még számomra a jövő.










Hősök – 1. évad
Tévésorozat/fantasy/akció
USA – 2006
Heroes

Rendező: több rendező
Szereplők: Milo Ventimiglia, Masi Oka, Hayden Panettiere, Jack Coleman, Ali Larter, Greg Grunberg, Zachary Quinto

A világ változik, és változunk mi is… Pontosabban néhányan közülünk új képességeket fedeznek fel magukban. Egy rendőr meghallja mások gondolatait, egy diáklány csontjai összeforrnak, és nem hal meg még akkor sem, ha magasból zuhan alá – halhatatlan lesz –, valaki képes átmenni a falon, mások repülni tudnak, vagy megállítani az időt, van aki önkívületi állapotban megfesti a jövő kulcsfontosságú pillanatait. Egyre többen fedeznek fel magukban korábban természetfelettinek tartott képességeket.
Mi történt? Az emberiség az evolúció egy újabb fokára lépett? Egy titkos kísérlet eredménye a változás? Vagy más titkok állnak a háttérben? Kik ők? Mutánsok, földönkívüliek, vagy egyszerűen hősök, akiknek küldetésük van?

Miután tudomást szerez apja haláláról, Mohinder Suresh genetikus-professzor New Yorkba utazik, hogy kiderítse, miért ölték meg az idős tudóst. Rájön, hogy mások is érdeklődnek apja kutatásai iránt, és rádöbben arra is, hogy kapcsolat van a gyilkosság és a világban felbukkanó mutánsok megjelenése között. Hamarosan az is kiderül, hogy nem minden szuperképességgel megáldott „hős” szeretné a világ megmentésére használni tudását… van, aki éppen az elpusztítására készül!


A kaptár 3. honlapja »

Forrás: IC Press

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top