Csokiillatú boldogság

Mikor kell befejezni?

A Csokoládét szerettük könyvben és filmen. Vianne Rocher nemcsak a francia kisváros életét forgatta fel piros cipőjével és észveszejtő csokoládékölteményeivel, hanem a miénket is. Divatja lett a keserű csokoládénak, a csilis csokoládénak, valamint a kézzel és szívvel készített csokoládékülönlegességnek. A nugátra csak fintorgunk, de a sűrű és selymes csoki ma már egyet jelent a szenvedéllyel, az életigenléssel és a zűrös nőkkel. Vianne Rocher karaktere összenőtt Juliette Binoche-sal, és Roux sem lehet más, csak Johnny Depp. A film utolsó kockáin, akárcsak a könyv utolsó lapjain bőgtünk. A történet tökéletesen kerek volt és éppen elég misztikus, hogy mindenki a saját szájíze szerint értelmezze. Őrültségnek tűnt folytatni. Hiszen hogyan tudná Harris úgy folytatni a történetet, hogy nem töri össze a varázslatot, és nem bonyolódik kiszámítható ismétlésekbe? Pesszimista lehetek, mert ódzkodom a jó és sikeres könyvek, valamint filmek folytatásától. Túl sokan buktak már bele ebbe a vállalkozásba, túl sokszor lelkesedtem, majd tettem le a folytatást keserű szájízzel.






Új szereplők, új csokoládébolt

Minden félelmem ellenére egyértelmű volt, hogy a Csokoládécipőt el kell olvasni. Hívogatott, csábított, mint egy csokoládébolt kirakata. Tele volt ígérettel, és én bántam volna, ha előítéleteim miatt nem próbálom ki. Az első pár oldal után viszont majdnem letettem a könyvet – zavaros zagyvaságnak tűnt az egész. Nehéz volt elkapni a fonalat, de én csak olvastam tovább, és nem bántam meg. Pár fejezet után magába szippantott a történet, megtaláltam a Harris-könyvekre jellemző édes bódulatot, és le se tudtam tenni, ameddig az utolsó betűig el nem értem.

A Csokicipőt hárman mesélik el: Zozie de l’Alba, aki úgy váltogatja a személyiségeit, mint más a kesztyűt; Anouk, aki most már kamasz lány, és akit Annie-nak szólítanak; és Yanne Charbonneau, egy szürke, visszafogott nő, aki egykor Vianne Rocher volt. Bonyolultan indul a történet, a piros nyalókacipőt most nem Vianne, akarom mondani Yanne viseli, hanem Zozie, és fejezetről fejezetre változik az elbeszélő személye.






Különlegesnek lenni

Vianne azt csinálja, amihez a legjobban ért. Párizs szívében, a Montmartre-on csokoládéboltot vezet, de már közel sem a régi önmaga. Szürke veréb, aki felhagyott minden rituáléval és mindenféle varázslattal. Különlegesnek lenni ugyanis veszélyes. Túl sok figyelmet vonz, ő viszont csak nyugalomra vágyik.
Amióta nem „találkoztunk” vele, teljesen megváltozott: semmi szenvedély, semmi szertelenség, mindig gondterhelt. Anouk mellett megszületett kisebbik lánya, Rosette, és a biztonságos élet zálogát tehetős, de elég fafejű udvarlójától, Thierry Le Tresset-től reméli. A jól kiszámított, kidekázott életbe érkezik meg Zozie de l’Alba, aki nem fél a varázslattól, harsány és tüzes, és addig ügyeskedik, amíg életre nem kelti a csokoládéboltot. Szándékai viszont nem angyalhoz illőek. Zozie tolvaj. Nemcsak pénzt lop, hanem életeket is. Most éppen Vianne Rocher élete tetszett meg neki.

A könyv címe: Csokoládécipő Szerző: Joanne Harris Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó A könyv ára: 3499 Ft

Letehetetlen könyv

Joanne Harris okosan adagolja az izgalmakat. Előkerülnek a régi történetek és ismerősök. Kiderül, mi történt Vianne-nal és Anoukkal az elmúlt négy évben, amióta nem találkoztunk velük, és megtudjuk, mi volt az a Baleset, ami miatt Vianne élete megváltozott. Oldalról oldalra feslenek fel az apró történetek, derülnek ki a szereplők szándékai, és mi, akik szerettük Vianne-t, fokozódó izgalommal aggódunk érte. Ugyanis mi már látjuk a csapdát, amelybe ő vakon és mosolyogva belesétál.  





Persze, nem lenne igazi a könyv a régi hangulat nélkül, a varázsjelek nélkül, színes cipők nélkül és ínycsiklandó csokoládék nélkül. Nincs is belőlük hiány, de a csokiillatú boldogságban az olvasó szívét újra és újra átjárja az árulás keserűsége, a féltés aggodalma. Ahogy az írónő nem rontotta el sikerkönyve folytatását, ugyanilyen tökéletesen fejezi be a Csokicipőt is, sőt talán egyszer folytatja is…