A zenészlegenda testvére Budapesten

Lionel Frederick Cole az öt testvér közül a legfiatalabb, és miután három bátyja – Eddie, Ike és Nat – zenészek lettek, ő sem kerülhette el a sorsát.

– Hat éves koromban kezdtem el zongorázni, de kamaszkoromban kezdett el igazán érdekelni a zene – mesélte magáról Freddy.

Ezen persze nem is csodálkozhatunk, hiszen chicagói otthonukban olyan sztárok voltak mindennapos látogatók, mint Duke Ellington, Count Basie vagy Lionel Hampton, de a legnagyobb hatással Billy Eckstine volt rá.

– Fantasztikus előadóművész volt, már abból rengeteget tanultam, hogy mellette voltam és figyeltem őt – idézte fel tinédzserkori emlékét.

Már ekkor fellépett kisebb klubokban és turnézni is szívesen ment volna, de az édesanyja nem engedte. Inkább beiratta a chicagói Roosevelt Intézetbe, hogy tökéletesítse zenei tudását. Később a New York-i Juillard School of Music-ban tanult tovább, ahol John Lewis, Oscar Peterson és Teddy Wilson nyűgözték le teljesen. Végül a lehető legjobb eredménnyel végzett a New England Conservatory of Music-ban, majd azonnal koncertezni kezdett Earl Bostic zenekarával, amelyben olyan zenészek voltak, mint Johnny Coles és Benny Golson.

Igazi karrierje azonban New York-ban indult útjára, amikor a dalok soha nem hallott repertoárjával kezdett fellépni számos manhattani klubban, rádió és televízió reklámokat vállalt, ezek mellett pedig megalapította azóta is működő trióját a gitáros Jerry Byrddel, a dobos Curtis Boyddal és a basszusgitáros Zachery Pride-dal.
1952 óta zenél különböző tengerentúli és európai albumokon, az első kislemeze a “The Joke’s on Me” volt. Cole úgy gondolja, hogy a nemzetközi hírnév “kiszélesítette a látókörét”. Különleges kapcsolatot alakított ki a közönségével is:

– Folyamatosan úton vagyok, Európában, a Távol-Keletre – mondta. – Öt-hat nyelven énekelek, portugálul, spanyolul, franciául. Sőt tudok két-három nótát tagalog nyelven is arra az esetre, ha a Philippi-szigeteken lépek fel.

Cole nem érzi úgy, hogy mentegetőznie kellene azért, mert ugyanolyan a hangja, mint a bátyjának, Nat “King” Cole-nak. Más hasonlóság is van köztük. Freddie ugyanúgy zongorázik, énekel és gitározik, mint a testvére, bár a hangja talán rekedtesebb. Kifejezésmódja azonban inkább Frank Sinatrát és Billie Holiday-t idézi, az éneklési stílusa pedig elegáns, érthető, az egyik legjobban megbecsült és sokra tartott a jazz világában.

jazz.lap.hu »
jazzklub.lap.hu »