Szabadidő

Egy álruhás étteremkritikus titkos élete

Az Egy álruhás étteremkritikus titkos élete valóban szórakoztató olvasmány lehet. Különösen, ha olyan személy számol be róla, mint Ruth Reichl, akiben legalább két átlagon felüli képesség munkál: az ételismereté és az írásé.

Egy álruhás étteremkritikus titkos élete Mi, akik csak hírből, felületesen ismerjük az amerikai életformát, mi több, a new-yorkit, ne lepődjünk meg, ha a világ eme dzsungelében még az ott született is segítségre szorul. Különösen akkor, ha a hazánk lakosságánál nagyobb lélekszámú város nevezetesebb éttermei kiben-mibenlétében akar eligazodni. Ehhez bizony segítség kell! Nem úgy az éttermeknek, akik falaikra feltűzik a New York Times étteremkritikusának fényképét, és díjazzák, ha a személyzet időben észleli megjelenését. Mert a rossz kicsengésű étteremkritika a legjobb éttermet is romlásba döntheti, mint amiképp a jó egekbe emelheti.

Nagyhatalmú valaki tehát az étteremkritikus, és komolyan jól teszi, ha álcázza magát. Ami aligha megy könnyen, mert az álcákat szüntelenül változtatni kell, ezekre pedig – ki gondolná elsőre – úgyszólván színészi gyakorlatokkal, és komplikált beszerző-körutakkal kell felkészülnie. Csupa izgalom tehát az újságíró élete, a célkitűzéstől az étteremi megjelenésig, sőt később, még a cikk megjelenése után is. Mert hát mindig akad, aki nem ért egyet a kritikával, és olyan is, aki nagyon is egyetért. Legyen bár francia konyhájú, vagy kínai, koreai, japán vagy akármilyen gyökerű és irányultságú az adott étterem. Annyi máris bizonyos: ez a sokféleség a világ ételkészítői és fogyasztói ízlésvilága terén nem akárkinek való, amint azt a szerző gyakran változó vendégeivel kapcsolatban nyilvánvalóvá is teszi. Hát még a szakértelem! A specialitások! A nyersanyagok! Az elnevezések! Őrjítő egyveleg mindez – és mégis, vagy éppen ezért – roppant élvezetes.

Egyik-másik ételt odahaza – kritikusok és séfek vizslató szeme nélkül – ki is lehet próbálni. Erre szolgálnak a receptek, persze csak szigorúan vállalkozó szelleműek részére!

Még annyit, hogy az amerikai éttermi kritika is a francia Michelin-csillagból született. Csakhogy a franciák sok kritikust mozgatnak, akiknek inkognitója még halálukon túl is fennmarad. Ők nem írnak cikkeket, csak jelentéseket – a döntőbíróknak. Az amerikai kritikus ezzel szemben egy ételekre specializált újságíró, aki maga dönt a csillagok megadásáról vagy megvonásáról. Mindezt a világ legolvasottabb napilapja nyilvánosságában! Mi nem tudjuk, melyik módszer a jobb, mert (sajna) mindkettőt nélkülözzük. Csak a magunk kritikája érvényesülhet: vagy újra bemegyünk egy étterembe, vagy többé sosem.

Kiadó: Kulinária Kiadó, Stáhl Könyvtára sorozat
Fordította: Dezsényi Katalin
A könyv ára: 2890 Ft
Rendeld meg a könyvet kedvezményes áron, 2023 Ft-ért a Polc.hu honlapon »


Tipp: Bestsellerek az ételek és az étkezés világából »

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top