Top 5 látnivaló Svájc mediterrán szegletében

Tóth Judit | 2009. Augusztus 29.
Vadregényes tájak, rusztikus kis falvak, buja növényzet, mediterrán hangulat. Öt okot is mondunk, amiért érdemes útra kelned Svájc legdélibb vidékére.
Ticino vagy Tessin Svájc egyetlen olasz nyelvű kantonja, melyet a Római Birodalom bukása után – stratégiailag fontos fekvése miatt – sokan szerettek volna megszerezni. A régió számtalan csata helyszíne volt, míg 1803-ban svájci kanton nem lett.

Zürichből robogunk dél felé, átkelünk a Gotthard-hágón, fantasztikus háromezresek keretezik a látóhatárt. A tér néhol olyannyira leszűkül, hogy az ember úgy érzi, ha nagyon akarná, akár a meredek sziklafalakat is elérhetné. Ideát zuhog az eső, de a Gotthard túloldalán már szikrázó napsütés fogad. De nem csak az időjárás változik meg. Magunk mögött hagyjuk a kimért svájci precizitást, a geometriai pontossággal megtervezett kerteket, Svájc legdélibb szegletében már olykor-olykor diszkrét, mediterrán lazaság is tapasztalható.

1. Bellinzona – három erőd egy városban

Ticino kanton székhelye földrajzi helyzete miatt évszázadokon át fontos szerepet játszott a Gotthard-hágón keresztül zajló közlekedésben; délről úgy tekintettek rá, mint kulcs az Alpokhoz, északról pedig úgy, mint kulcs Itáliához. Pozíciójának fontosságát bizonyítják a város erődjei is, melyek az Alpok északi oldaláról érkező hódítók ellen védték a lombard várost. A három erőd ma a világörökség részét képezi. A legrégebbi vár, a VI. században épült Castelgrande a város központjában egy sziklás kiszögellésen áll, nem messze tőle a XIII. századi, tipikus lombard stílusban épült Castello di Montebello magasodik.

A Castelgrande Bellinzonában

A legmagasabban fekvő, gesztenyefákkal körülvett erődöt, a Castello di Sasso Corbarót a XV. században, alig fél év alatt építették fel. Bellinzona mediterrán hangulatú főterének meghatározó épülete a Santi Pietro e Stefano templom, körötte hangulatos teraszok csalogatják a turistákat. A főtér pezsgése szombatonként különösen felélénkül. Néhány éve ugyanis a helyi kereskedők újra felélesztették a hétvégi piacok középkorig visszanyúló hagyományát.

Bellinzona főtere


2. Lugano – mediterrán virágözön

Ticino legnagyobb városa a Luganói-tó partján, csodálatos környezetben fekszik, sokan Svájc egyik legszebb városának tartják. Lugano a parkok, a virágok és a villák városa, mely tavasztól mediterrán virágözönben tobzódik. A város sajátos klímája miatt a tölgyek éppúgy jól érzik itt magukat, mint az olajfák vagy a pálmák.

 

Már a pályaudvarról kilépve előkerülnek a fényképezőgépek, hisz a látvány képeslapra kívánkozik. A hegyek ölelésében fekvő tó vize türkizben pompázik, alattunk az ezerszínű város épp sziesztázni készül.

Az óvárost a pályaudvarról induló siklóval pár perc alatt elérhetjük, de a hangulatos utcákon, mediterrán villák és égbe nyúló pálmák mellett elhaladva gyalogosan is hamar leérünk. Útközben érdemes betérni a román stílusban épült San Lorenzo-katedrálisba, melynek teraszáról egy kicsit közelebbről is szemügyre vehetjük a lábunk előtt elterülő várost.

Lugano

 

Az óvárosban az árkádos tereken, szűk sikátorokon kellemes sétákat tehetünk, de Lugano leghívogatóbb látványossága mégiscsak a tó, melynek megkapó szépsége leginkább az autómentes Parco Civicióban élvezhető. Akkor sajnáltam csak igazán, hogy nem vittem magammal fürdőruhát, mikor megpillantottam a város strandját. Azt hiszem, kevés ilyen hely van, ahol ennyire gyönyörű környezetben lehet fürdőzni. A tóparti látképet az öbölbe nyúló Monte Brè és a Monte San Salvatore uralja. A 900 méteres hegyekre felvonóval is feljuthatunk, de kellemes turistautak is várják a túrázás szerelmeseit.

3. Locarno – szabadtéri mozi reneszánsz díszletek között

A Lago Maggiore partján fekvő Locarno már márciusban magnóliáktól és hortenziáktól illatozik. A város már a Római Birodalom idejében is kedvelt nyaralóhely volt, XX. századi népszerűségét azonban az 1925-ös locarnói békekonferenciának köszönheti, mely után egész Európa megismerte az idilli környezetben fekvő kisváros nevét.

A város egyik legismertebb látványossága és zarándokhelye a Madonna del Sasso-templom, mely egy kiugró sziklaormon áll, és tekint le a magasból a városra. A templom egy látomásnak állít emléket, 1480-ban ezen a helyen jelent meg Szűz Mária egy locarnói szerzetesnek.

Filmfesztivál a szabad ég alatt

 

1946 óta minden év augusztusban Locarnóra figyel a nemzetközi filmvilág. A locarnói filmfesztivál idején szabadtéri mozivá alakul a város gyönyörű reneszánsz főtere, a Piazza Grande is, ahol esténként a pazar díszletek között nyolcezren tekinthetik meg a versenyben levő filmeket.

4. Ticinói völgyek – ahol lelassul az idő

Locarnóból bármelyik égtáj felé is indulunk, egyszerűen nem hozhatunk rossz döntést, mindenhol csupa szépség vár ránk. Északra a Val Verzasca húzódik, melynek sziklás völgyét gyönyörű kis falvak szegélyezik, a szomszédban, az Alpok déli lejtőinek egyik legmélyebb völgyében a Maggia folyó tör magának utat, nyugatra pedig a vadregényes Centovalli kápráztatja el az utazót.

Alig hagyjuk el Locarnót, máris egy gyönyörűség mellett robogunk el, a hídról lepillantunk az alattunk húzódó mélybe, a látványtól megszólalni sem tudunk, de a vonatot már késő megállítani. A másnapi programról azonban nincs több vita, egyértelmű, hogy ezt a helyet látnunk kell.

A Maggia folyó mély völgye, melynek legalacsonyabban és legmagasabban fekvő települése között 1200 méter a szintkülönbség, nemcsak itt, Ponte Brollánál, de szinte a völgy teljes hosszában fantasztikus látványt nyújt. A folyó az óriási, hófehér sziklákat egészen elképesztő módon formálta meg, mintha egy szobrász hagyta volna itt a keze nyomát. A sziklák közt apró öblök csillognak, a buja, part menti növényzetből kicsiny vízesések zuhognak alá. A Maggia folyó a kanton területének ötödét barangolja be, szétágazó folyóvölgyei úgy markolnak bele Ticinóba, mint egy kéz. A meredek sziklafalakkal határolt völgyeket számos romantikus kőhíd, óriási sziklák, rusztikus kis falvak, kápolnák, változatos növény- és állatvilág és mintegy 800 km hosszú turistaút teszi a túrázók kedvelt úti céljává.

Fürdőzés a Maggia folyóban

 

5. Centovalli

Locarno környékének másik rendkívüli tája Centovalli – a száz völgy. A Locarnóból induló kisvonattal egészen Olaszországig utazhatunk, miközben 83 hídon és 34 alagúton robogunk keresztül. A völgyben vonatozva rá kell döbbennünk, a nyüzsgő városokban érzett magány talán össze sem hasonlítható azzal, amit a völgyben lakók élnek meg. A meredek hegyoldalakban elszórva álló házak környezetében közel s távol nincs senki, csak az erdők, a hegyek és a tátongó mélység. A hegyeket megkerülni hosszadalmas lenne, ezért sok helyen még ma is a völgy innenső oldaláról juttatják át a szükséges élelmet, egy, a völgy felett átvezető drótkötél segítségével, melyre a megrakott ládát akasztják.

 

Centovalli látnivalói közül nem könnyű választani. Mi a 900 méteres magasságban fekvő Rasa mellett döntünk, ahová csak gyalog vagy felvonóval lehet feljutni. A kőből épült házak között sétálgatva mintha lelassulna az idő – és vele együtt mi is. A sziklákon fekve akár órákig el tudnánk nézni a napfényben úszó völgyet. A szemközti hegyoldalon egy falu aprócska házai süttetik magukat, odébb egy víztározó türkizkék vize csillog, a hegycsúcs alatt apró hófoltok fehérlenek. Rasa számtalan turistaút kiindulópontja is, melyeken gyalogosan is bejárhatjuk Centovalli gyönyörű vidékét. De ez már egy következő út programja lesz…

Rasa

 

Fotók: Tóth Judit (kivéve: Locarno)

Tipp: még több információ, érdekesség Svájcról: www.myswitzerland.com »

Exit mobile version