Top 5 látnivaló Svájc mediterrán szegletében

Zürichből robogunk dél felé, átkelünk a Gotthard-hágón, fantasztikus háromezresek keretezik a látóhatárt. A tér néhol olyannyira leszűkül, hogy az ember úgy érzi, ha nagyon akarná, akár a meredek sziklafalakat is elérhetné. Ideát zuhog az eső, de a Gotthard túloldalán már szikrázó napsütés fogad. De nem csak az időjárás változik meg. Magunk mögött hagyjuk a kimért svájci precizitást, a geometriai pontossággal megtervezett kerteket, Svájc legdélibb szegletében már olykor-olykor diszkrét, mediterrán lazaság is tapasztalható.

Ticino kanton székhelye földrajzi helyzete miatt évszázadokon át fontos szerepet játszott a Gotthard-hágón keresztül zajló közlekedésben; délről úgy tekintettek rá, mint kulcs az Alpokhoz, északról pedig úgy, mint kulcs Itáliához. Pozíciójának fontosságát bizonyítják a város erődjei is, melyek az Alpok északi oldaláról érkező hódítók ellen védték a lombard várost. A három erőd ma a világörökség részét képezi. A legrégebbi vár, a VI. században épült Castelgrande a város központjában egy sziklás kiszögellésen áll, nem messze tőle a XIII. századi, tipikus lombard stílusban épült Castello di Montebello magasodik.

A legmagasabban fekvő, gesztenyefákkal körülvett erődöt, a Castello di Sasso Corbarót a XV. században, alig fél év alatt építették fel. Bellinzona mediterrán hangulatú főterének meghatározó épülete a Santi Pietro e Stefano templom, körötte hangulatos teraszok csalogatják a turistákat. A főtér pezsgése szombatonként különösen felélénkül. Néhány éve ugyanis a helyi kereskedők újra felélesztették a hétvégi piacok középkorig visszanyúló hagyományát.

Ticino legnagyobb városa a Luganói-tó partján, csodálatos környezetben fekszik, sokan Svájc egyik legszebb városának tartják. Lugano a parkok, a virágok és a villák városa, mely tavasztól mediterrán virágözönben tobzódik. A város sajátos klímája miatt a tölgyek éppúgy jól érzik itt magukat, mint az olajfák vagy a pálmák.

Már a pályaudvarról kilépve előkerülnek a fényképezőgépek, hisz a látvány képeslapra kívánkozik. A hegyek ölelésében fekvő tó vize türkizben pompázik, alattunk az ezerszínű város épp sziesztázni készül.

Az óvárost a pályaudvarról induló siklóval pár perc alatt elérhetjük, de a hangulatos utcákon, mediterrán villák és égbe nyúló pálmák mellett elhaladva gyalogosan is hamar leérünk. Útközben érdemes betérni a román stílusban épült San Lorenzo-katedrálisba, melynek teraszáról egy kicsit közelebbről is szemügyre vehetjük a lábunk előtt elterülő várost.

Az óvárosban az árkádos tereken, szűk sikátorokon kellemes sétákat tehetünk, de Lugano leghívogatóbb látványossága mégiscsak a tó, melynek megkapó szépsége leginkább az autómentes Parco Civicióban élvezhető. Akkor sajnáltam csak igazán, hogy nem vittem magammal fürdőruhát, mikor megpillantottam a város strandját. Azt hiszem, kevés ilyen hely van, ahol ennyire gyönyörű környezetben lehet fürdőzni. A tóparti látképet az öbölbe nyúló Monte Brè és a Monte San Salvatore uralja. A 900 méteres hegyekre felvonóval is feljuthatunk, de kellemes turistautak is várják a túrázás szerelmeseit.

A Lago Maggiore partján fekvő Locarno már márciusban magnóliáktól és hortenziáktól illatozik. A város már a Római Birodalom idejében is kedvelt nyaralóhely volt, XX. századi népszerűségét azonban az 1925-ös locarnói békekonferenciának köszönheti, mely után egész Európa megismerte az idilli környezetben fekvő kisváros nevét.

A város egyik legismertebb látványossága és zarándokhelye a Madonna del Sasso-templom, mely egy kiugró sziklaormon áll, és tekint le a magasból a városra. A templom egy látomásnak állít emléket, 1480-ban ezen a helyen jelent meg Szűz Mária egy locarnói szerzetesnek.

1946 óta minden év augusztusban Locarnóra figyel a nemzetközi filmvilág. A locarnói filmfesztivál idején szabadtéri mozivá alakul a város gyönyörű reneszánsz főtere, a Piazza Grande is, ahol esténként a pazar díszletek között nyolcezren tekinthetik meg a versenyben levő filmeket.

Locarnóból bármelyik égtáj felé is indulunk, egyszerűen nem hozhatunk rossz döntést, mindenhol csupa szépség vár ránk. Északra a Val Verzasca húzódik, melynek sziklás völgyét gyönyörű kis falvak szegélyezik, a szomszédban, az Alpok déli lejtőinek egyik legmélyebb völgyében a Maggia folyó tör magának utat, nyugatra pedig a vadregényes Centovalli kápráztatja el az utazót.

Alig hagyjuk el Locarnót, máris egy gyönyörűség mellett robogunk el, a hídról lepillantunk az alattunk húzódó mélybe, a látványtól megszólalni sem tudunk, de a vonatot már késő megállítani. A másnapi programról azonban nincs több vita, egyértelmű, hogy ezt a helyet látnunk kell.

A Maggia folyó mély völgye, melynek legalacsonyabban és legmagasabban fekvő települése között 1200 méter a szintkülönbség, nemcsak itt, Ponte Brollánál, de szinte a völgy teljes hosszában fantasztikus látványt nyújt. A folyó az óriási, hófehér sziklákat egészen elképesztő módon formálta meg, mintha egy szobrász hagyta volna itt a keze nyomát. A sziklák közt apró öblök csillognak, a buja, part menti növényzetből kicsiny vízesések zuhognak alá. A Maggia folyó a kanton területének ötödét barangolja be, szétágazó folyóvölgyei úgy markolnak bele Ticinóba, mint egy kéz. A meredek sziklafalakkal határolt völgyeket számos romantikus kőhíd, óriási sziklák, rusztikus kis falvak, kápolnák, változatos növény- és állatvilág és mintegy 800 km hosszú turistaút teszi a túrázók kedvelt úti céljává.

Locarno környékének másik rendkívüli tája Centovalli – a száz völgy. A Locarnóból induló kisvonattal egészen Olaszországig utazhatunk, miközben 83 hídon és 34 alagúton robogunk keresztül. A völgyben vonatozva rá kell döbbennünk, a nyüzsgő városokban érzett magány talán össze sem hasonlítható azzal, amit a völgyben lakók élnek meg. A meredek hegyoldalakban elszórva álló házak környezetében közel s távol nincs senki, csak az erdők, a hegyek és a tátongó mélység. A hegyeket megkerülni hosszadalmas lenne, ezért sok helyen még ma is a völgy innenső oldaláról juttatják át a szükséges élelmet, egy, a völgy felett átvezető drótkötél segítségével, melyre a megrakott ládát akasztják.

Centovalli látnivalói közül nem könnyű választani. Mi a 900 méteres magasságban fekvő Rasa mellett döntünk, ahová csak gyalog vagy felvonóval lehet feljutni. A kőből épült házak között sétálgatva mintha lelassulna az idő – és vele együtt mi is. A sziklákon fekve akár órákig el tudnánk nézni a napfényben úszó völgyet. A szemközti hegyoldalon egy falu aprócska házai süttetik magukat, odébb egy víztározó türkizkék vize csillog, a hegycsúcs alatt apró hófoltok fehérlenek. Rasa számtalan turistaút kiindulópontja is, melyeken gyalogosan is bejárhatjuk Centovalli gyönyörű vidékét. De ez már egy következő út programja lesz…

Fotók: Tóth Judit (kivéve: Locarno)

Tipp: még több információ, érdekesség Svájcról: www.myswitzerland.com »