Orsit ismeri a fűszeres és az ószeres, mindenki e hazában, főz (nem tud), meccset közvetít (nem tud), és mindenbe beleüti az orrát, de azért nem árt leszögezni: mindenekelőtt költő. És bármilyen felkavaró és megbotránkoztató dolgot is csinált az utóbbi időben, a tavaly év nála mégis a Cigánykártya című kötetéről szólt. Ami az írást illeti. A Szekreterben nyári olvasmányélményeiről kérdeztük.
– A nyár számomra egyértelműen a könnyű olvasmányok terepe, nem igazán tudok elmélyedni semmiben, hiszen az ilyenkor folytatott életmódom alapvetően gátolja ezt. A hőségben pótolom a télen kimaradt népszerű könyveket, rabul ejtett a Twilight saga, most kezdtem el A tetovált lányt. És végre teljes lett az Agatha Christie-sorozatom, megvan mind a hatvanhat regénye, egy aukciós site-on sikerült nagyon olcsón leütnöm a Bagdadba jöttek és a Balhüvelykem bizsereg címűt, a régóta vágyott, megszerezhetetlen Alibi pedig épp mostanában jelent meg újra. Közben pedig beesik egy-egy Wodehouse, Pitigrilli is, csak hogy végképp kisimuljon az idegrendszerem.
– Ez a póz persze, de azért nem úgy ismerlek, mint aki csak lektűrt és krimit olvas.
– Persze, egy-egy komolyabb alkotás is becsúszik véletlenül, rákattantam Amos Ozra, aki a Nobelig valahogy kimaradt, kedvencem tőle a Michael, Michael lett, de hogy miért, azt majd a Szépségtárcámban megírom…
– És egy kis hazai?
– Talán már unalmas, mert mindenki róla beszél, de csak nyár elején kerültek a kezembe Kondor Vilmos sötét budapesti krimijei is. Nos, az a világ egyből beszippantott, hiszen vonzódom a korszakhoz, főleg a második világháborús történekhez, Kondor pedig – főképp a Bűnös Budapestben – olyan korfestést ad, hogy elaléltam. Minden érdekel, ami a diktatúrákkal kapcsolatos, ezért van most az ágyam mellett Nótári Tamás Zarah Leander – díva a Harmadik Birodalom árnyékában és Szolomon Volkov Sosztakovics és Sztálin című műve. Ezeket épp hogy elkezdtem, egy Olga Csehova életét feldolgozó mű után (Antony Beevor: Olga Csehova, a szovjet kém). Nagy kedvencem, Hornby is képbe került A Meztelen Juliettel, ami az utóbbi könyvei legjobbika. Vicces és mély, mint általában, a buszon elkezdtek folyni a könnyeim a nevetéstől.
|
|
– Mindentől ennyire lelkes vagy?
– Dehogy! Nagy csalódás volt Tony Parsons! Az Apa és fia, illetve a Férj és feleség után a Családban marad egy szörnyű giccstömeg, a nők gyerekvállalással kapcsolatos sztereotípiáinak stupid és nyálas történetbe ágyazása, a Nem lehetsz angyal pedig egy lebutított Hornby-könyvhöz hasonlít. A sztori rockzenei, ám hiányzik belőle az igazi empátia és a humor, lapos szócséplés az egész. Nem bírom, ha egy szerző, aki igazán jól indul, a népszerűség hatására elkezd egy egyszerűbb, szerinte szívhez közelebb futó stílusban írni. Sajnos én, ha elkezdek egy könyvet, akkor végig is olvasom azt, szentségelve és néha a sarokba vágva ugyan. Úgy látszik, ebben is perverz vagyok…
| Szekreter című sorozatunkban arra keressük a választ: vajon mit olvasnak a jó arcok? Miniinterjúinkat keresd a Nők Lapja Cafe Szabadidő rovatában! |
