A másik ember, avagy mit olvasott legutóbb Szabó Győző?

– Én általában szimultán olvasok, azaz több könyvet is egyszerre. Tavaly nyáron például együtt olvastam Márqueztől a Bánatos kurváim emlékezetét és a Dalton Trumbo-féle Johnny háborúját. Ez, ugye, arról szól, hogy egy fiatal katona a háborúban elveszti kezét, lábát, arcát, kommunikációképtelen, de életfunkciói fennmaradnak – miközben teljesen eszénél van, és ezt szeretné a világ felé kommunikálni. Brutális… Készült ebből egy film is a hetvenes években, arra is nagyon kíváncsi lennék. Ezt a két könyvet véletlenül olvastam egyszerre, de van, hogy tudatosan kísérletezem ezzel.

Például amikor a Sorstalanságot olvastam, párhuzamosan forgattam Sartre-től az Egy vezér gyerekkorát, hogy lássam, hogyan is nézett ki mindez a másik oldalról. Ehhez képest ez a nyár nem így sikerült – olvasási szempontból.

Igazi agyeldobós nyaram volt, mert ősztől nagyon nagy lesz a hajtás, úgyhogy erre készültem. Egész nyáron velem voltak a „komoly” könyvek, amelyeket mindenképpen el akartam olvasni. Így Cormac McCarthytól Az út, meg Márai könyve, a Vendégjáték Bolzanóban. Erre a barátaim hívták fel a figyelmemet, mondván, mindenképpen el kellene olvasnom, mert olyan, mintha direkt rólam írták volna. De végül ezekhez nem jutottam hozzá.

Ha megrendelnéd, kattints a képre!

Ha megrendelnéd, kattints a képre!

Csak olyan könnyed olvasmányok csúsztak le, mint Erlend Loe Dopplere. Tudtam, hogy komoly tehetségnek tartják ezt a norvég srácot, és nem is csalódtam, tényleg nagyon szórakoztató kis könyv ez egy sikeres, családos, középkorú pofáról, aki megunja ezt, és új életet kezd az erdőben.

Ha megrendelnéd, kattints a képre!

Meg még sikerült elolvasnom Szorokin Jég című könyvét. Amúgy is szeretem a kortárs orosz irodalmat, azt az egészen új látásmódot, amelyet ők hoztak. Pelevint – bár a kultuszkönyve, a Generation P véletlenül nem jött be nekem – meg a két Jerofejevet, Viktort és Venediktet. A Jég is nagyon durva, a nyelvezet, na és a történet is. Van egy – tagjait brutális módszerekkel kereső – titkos szervezet, a Szív Testvériség. Nekem nagyon bejött a hármas tagolás is: először megismerjük a mai Moszkvát, aztán a társaság történetén keresztül végigkövethetjük a 20. század történetét, majd a jövőbe is bepillanthatunk. Na és az alapkérdés, hogy van-e bennünk valahol egy „másik ember”, vagy nincs, szintén roppant izgalmas.

Könyvek életről, halálról – 4 letehetetlen olvasnivaló Mostanában egyre inkább divatba jön a halál. Meg a feltámadás. Na nem mint szabadidős tevékenység, hanem mint irodalmi téma. »