Szabadidő

Létezik megbocsátás – exkluzív interjú Natascha Kampuschsal

Nyolc és fél évig tartó fogságában a poklok poklát élte át. Szenvedésének 3096 napos történetét Natascha Kampusch most könyvben meséli el. Hátborzongató olvasmány...

A napokban jelent meg magyarul Natascha Kampusch 3096 nap című könyve. Ebből az alkalomból a Bécsben élő lány exkluzív interjút adott a Szabad Földnek. A kérdéseket Borzák Tibor tette fel.

Létezik megbocsátás – exkluzív interjú Natascha Kampuschsal

A világ, amelybe visszatértem, már nem az volt, amit egykor elhagytam – és már én sem voltam ugyanaz az ember. Soha többé nem lehetek az, aki korábban voltam, soha többé.

– Miről álmodik manapság? Álmodik egyáltalán?

– Ma már ritkábban álmodom a fogságomról, sokkal inkább azokról a teljesen normális dolgokról, amelyek fontosak egy 23 éves nő életében.

– Mi a fontos önnek?

– A család, a barátaim. És egy békés, értelmes élet.   

– Színésznő szeretett volna lenni. Még most is?

– Mindeddig meglehetősen gyakran álltam a kamera előtt, és nem izgatott a kísértés, hogy színésznő legyek. A színészek ugyanis más embereket játszanak, én viszont önmagamat alakítom.

– Mi volt az első kívánsága a szabad világban?

– Nyugalom és elengedettség. Amennyi csak lehetséges.

Létezik megbocsátás – exkluzív interjú Natascha Kampuschsal– Szüleivel rendeződött a viszonya?

– Igen. Jó kapcsolatom van velük.
Azt hittem, azzal, hogy a nyilvánosság elé lépek, visszaszereztem a saját történetemet. Csak bizonyos idő elteltével fogtam fel, hogy ez egyáltalán nem sikerült. A körülöttem felbolydult világ valójában nem velem foglakozott. Egy rettenetes bűncselekmény révén közismert személy, amolyan prominens »celeb« lettem. A tettes meghalt – nem létezett Priklopil-ügy. Én voltam az ügy: a Natascha Kampusch-ügy.

– Megmenekülése után hatalmas médiacirkusz tört ki. Mi volt ebben az elviselhetetlen?

– A médiacirkusz elsősorban annak a jelenségnek szólt, amit egy feltámadt ember személye jelent. Sok mindent közönyösen fogadtam, kivéve a kellemetlen, közvetlen támadásokat.

– Mi volt a legfájóbb?

– Mindig fájdalmas az a primitív reakció, amely a megszilárdult tapasztalatból eredő ítéletből származik. Az ember a megszokás rabszolgája, és soha nem akar eltérni az egyszer lefektetett illemtantól: aki áldozat volt, az mindig is áldozat marad, és nem lehet más, mint egy tragikus, szenvedésekkel teli szerep képviselője. Az áldozatok vagy együttérzést váltanak ki, vagy megkövezik őket – mindig az adott emberek tetszése szerint.   

– Még ma sem akarják megérteni, hogy a saját szabályai szerint szeretne élni. Miért ez az ellenállás?

– Mert mindenkiben ott rejlik a csírája annak, hogy társtettes legyen. A bennünk titokban megbúvó tettes vagy bűntárs nem szereti, ha az áldozat is képes önálló cselekvésre vagy gondolkodásra.

– Könyve kapcsán megint reflektorfénybe került. Ügyesebben kezeli a népszerűséget, mint régebben?

– Soha nem éreztem, hogy ügyes vagyok, amikor elköteleztem magam az igazság oldalán. De ezt kevésnek érezték egyesek.
Testi erőszakkal a tettes nem képes megtörni. Ha úgy vonszolt le az odúmba vezető lépcsőn, hogy minden egyes foknál bevertem a fejemet, és a bordáimon zúzódások keletkeztek, nem én voltam az, akit a sötétben a padlóra lökött. Ha a falnak nyomott, és úgy fojtogatott, hogy elsötétült előttem a világ, nem én voltam az, aki levegő után kapkodott. Mert már nagyon messze jártam, olyan helyen, ahol még a legdurvább rúgásaival és ütéseivel sem tudott elérni.

Rendeld meg a könyvet a Polc.hu-ról. Katt a képre!
Rendeld meg a könyvet a Polc.hu-ról.
Katt a képre!

– Fogságában naplót írt. Milyen érzéssel olvassa újra?

– Mintha valamiféle aszott gyümölcs lenne. Az íze és az illata megmaradt, de a mérete jelentősen csökkent. Mindez már számomra is történelem.

– Nehezen szánta rá magát a könyv megírása?

– Ebben az esetben nem elsősorban arról volt szó, hogy egyfajta regényszerű olvasmányt kínáljak a közönségnek. Sokkal inkább arról, hogy megszülessen egy olyan írás, amely képes valamennyire gátat szabni a szadizmusról és az összeesküvésről szóló találgatások és kiagyalások áradatának. És ezt csak egy olyan személy volt képes megtenni, aki maga élte át a saját történetét.

– Terápia az írás? Egyfajta szublimáció, ahogy Sigmund Freud gondolja?

– Én még a bevásárlócetlikre is írok… De komolyra fordítva a szót: az írás természetesen lehetőséget teremt a szublimálásra. De persze az én esetemben fennáll a kockázata, hogy félreértenek. Ha már Freudot említi, az én történetem persze izgatja a pszichoanalitikusokat, de ők elsősorban a tettessel foglalkoznak és a válaszokat keresik.

– Sokan nem értik, miként tud ennyire nyíltan és őszintén beszélni a borzalmakról. Mit gondol erről?

– Ezek az emberek olyan világban élnek, amely nem érintkezik a szörnyűségek birodalmával. Én is ilyen világban szeretnék élni. De az én világomban léteznek fények és sötét árnyékok is.

– Íróként most debütál. Miben különbözik más íróktól?

– Most először írok a saját élményeimről. Ha kedvem lenne még mást is írni, akkor feltehetően nem lenne néven nevezhető különbség köztem és a többi író között.

– Óriási siker a könyve. A toplisták élére került, számos nyelvre, így magyarra lefordították. Milyen véleményeket hall?

– Nem érzem, hogy sikeres vagyok. De azt érzem, hogy egy új kezdet küszöbén állok, és ez már magában foglalja a sikert.

– Folytatja az írást?

– Nem tartom lehetetlennek.
Szökésem után így szólt az egyik főcím a tettesről: „A szexuális vadállat”. (…) A tettes sok tekintetben valóban vadállat volt, és sokkal kegyetlenebb, mint azt egyáltalán képes elképzelni az ember – de e téren nem bizonyult annak. Természetesen itt is olykor túlkapásokra ragadtatta magát, amelyek éppúgy részévé lettek a mindennapos zaklatásoknak, mint a rúgások a sípcsontomba, az ökölcsapások, a pofonok. De amikor odafönt a házban éjszakánként magához kötözött, nem szexről volt szó. A férfi, aki a pincébe bezárt, vert és éheztetett, ilyenkor odabújást, fészekmeleget akart. Egy kis pihenőt, támaszt az éjszakában.”

– Maradtak titkai? Olyanok, melyek csak az öné, és soha nem fog beszélni róluk?

– Vannak titkaim, és meg is van az okom, hogy miért nem szeretnék róluk írni. De feltehetően minden ember ugyanígy gondolkozik erről.

– Milyen tárgyi „emléket” őriz a pinceodúból?

– Csak saját magamat!

– Miért akarta megfejteni elrablója, Wolfgang Priklopil személyiségét?

– Természetesen engem is érdekelt, hogy megtapasztaljam, hogyan működik Priklopil házon kívül, a külvilágban. Hogy „normális” körülmények között milyen ember. Hogyan hat másokra. Kevesen vannak, akik beszélhetnének erről. De ők hallgatnak.

Wolfgang Priklopil
Wolfgang Priklopil, pár órával Natascha
kiszabadulása után vonat elé
vetette magát
Natascha a ház pincéjében, 3 méterrel a föld alatt élt.
Natascha a ház pincéjében, egy hat
négyzetméteres cellában, 3 méterrel
a föld alatt élt.

– Érez sajnálatot iránta? Valamiféle együttérzést?

– Szánom őt és együtt érzek azzal az emberrel, aki nem volt képes kihasználni azt a csodálatos lehetőséget, amit az élet jelent. Már akkor a tragikus véget választotta, amikor elrabolt.

– Létezik megbocsátás?

– A megbocsátás mint elvont fogalom mindig is létezett. De ön nyilván arra gondol, hogy én magam megbocsátottam-e. Nézze, Priklopil halott. Megbocsátok neki, de ez már nem segíthet rajta. A megbocsátásnak mindig segítőkésznek kell lennie, mind a tettes, mind az áldozat számára.
„Működésbe hoztam egy bombát. Égett a gyújtózsinór, és már nem volt lehetőség eloltani. Az életet választottam. A tettesnek csak a halál maradt.”

(Az idézeteket Natascha Kampusch 3096 nap című könyvéből válogattuk a Scolar Kiadó engedélyével. Köszönet Bán Zoltán Andrásnak a német tolmácsolásért.)

A cikk szerzője: Borzák Tibor, megjelent a Szabad Földben és a Vasárnapi Hírekben.
Forrás: Polc.hu »

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése