Azonnal oldódó tangó – Gotan Project a Szigeten

A Gotan Project nem először és nem másodszor koncertezik Magyarországon. Idén a szervezők a Chemical Brothersszel versenyeztették meg őket. Előbbi a Nagyszínpadot, utóbbi a világzeneit kapta.
Csütörtök este a Sziget látogatóinak többsége nosztalgiázni jött, hiszen mindkét zenekar rendszeres fellépő nálunk, és nem mondható el róluk, hogy túl sokat változtattak volna a bevált recepten. Igaz, a Chemical Brothers és a Gotan Project között elég sok különbség van, a nosztalgiapotenciáljuk azonban közel azonos. A Chemical Brothers már megépített néhány várat a homokozóban, amikor a Gotan Project először felsírt a bölcsőben, de (valószínűleg a stílus miatt) előbbire jellemzőbb a fiatal közönség, az utóbbira pedig a nemzetközi, kissé széplelkű.

Több fotóért katt a képre!

Ha lehet, arányaiban még kevesebb volt a tangóesten a magyar, mint összességében a Szigeten. Valószínűleg az összes spanyol és portugál látogató itt gyűlt össze, hogy eljárjanak egy klassz kis tangót vagy flamencót (mindenki a saját szájíze és kultúrköre szerint), de rajtuk kívül még sok ezren voltak kíváncsiak a zenére egyéb nációkból is. Az állandó tagok: Philippe Cohen Solal francia és Cristoph H Müller svájci DJ, valamint Eduardo Makaroff argentin gitáros mellett meghívott vendégek is felléptek, összesen heten voltak a színpadon. Többek közt egy énekesnő is, akinek a nevét nem értettük. Kár, mert egyébként nagyon jól énekelt. Sajnos nem lehetett sokat érteni a felkonfokból (bár felváltva hangzottak el a szavak spanyolul, angolul és franciául). De nem is volt belőlük túl sok, mert a számok folyamatosan követték egymást és így, mivel a Gotan Projectre kizárólag a kétezres évek elején megjelent első, La Revancha del Tango című albumuk kapcsán emlékszem, az együttes repertoárja pedig nem kifejezetten változatos, a régi és az új számokat nem tudtam megkülönböztetni egymástól. Igaz, hogy a zenei alapok valamelyest eltérőek, mégis jellemzően van egy erős, basszussal megadott ritmus, ezen túl a tangóharmonika dominál. Illetve mint megtudtam, szaknyelven a bandoneon, ami a tangóharmonika argentin megfelelője. Ez biztosan ízlés dolga, és nem kizártan annak köszönhető, hogy rockon és klasszikus zenén nevelkedtem, azaz kimaradt a tangó, de a harmonika hangja nekem dalról dalra egyre nehezebben befogadható.

Még több fotó képgalériánkban!

Emlékszem, amikor először hallgattam őket, el voltam ájulva, hogy ez milyen klassz. Egy-két napig vég nélkül játszottam, aztán úgy jártam vele, mint a levesporokkal, ha túl sokat eszik belőle az ember; rájuk se bír nézni többet. Mielőtt besokalltam, még kifejezetten élveztem, mert a Gotan ritmusa azért elég jó, nyilván muszáj rá táncolni. Az ötlet, hogy az elektronikus zenét és a tangót házasítsuk, elvben nem hangzik eredetinek, a végeredménye valójában egész jó. Ugyanakkor nem tölt ki élvezhetően másfél-két órát, hacsak az ember nem tangórajongó, mint például a hátsó sorokban tömörülő, lelkes fiatalok, akik a teljes koncert ideje alatt táncelőadással szórakoztattak minket. Megjegyzem, érdekesebben annál, mint a kivetítőn látható, vég nélküli táncbetétek sora volt. A koncert közepe felé mintegy regeneráló szünetet beiktatva benéztem a Magic Mirrorba, majd a Roma Sátorba, ahol döbbenettel kellett tudomásul vennem, hogy egész éjjel üldöz a tangóharmonika, ugyanis ott is az szólt. Így hát megadtam magam és visszakullogtam egy újabb löket tangóért.

Ekkor lettem figyelmes a krokodilos gumimatracra, melyet a közönség adott kézről kézre, a középső sorokban ég felé tartott, felfújható kardra és vasvillára, továbbá a rengeteg szappanbuborékra, aminek a szigetlátogató gyerekek nyilván rendkívül örültek. Gyerekből egyébként meglepően sok futkosott a koncert környékén, gondolom azért, mert a Chemical Brothersen (a még fejletlen idegrendszerükből kifolyólag) súlyos károsodást szenvedtek volna. Mivel a kivetítő nem volt kifejezetten izgalmas, legalább több lehetőségem volt alaposan szemügyre venni a nézőket, akik nemcsak a szigetlakóknál, de az országos átlagnál is elegánsabbak voltak – a fejeken hemzsegtek a kalapok. A színpadon azért nem alapozták kizárólag a különféle fejfedőkre az eleganciát: szövetnadrág, ing, mellény, felöltő minden mennyiségben.

Még több fotó képgalériánkban!

A Richard Gere – Jennifer Lopez-es nyáldrámából is jól ismert Santa Maria (del buen ayre) című szám után a fellépők elköszöntek, majd amikor visszajöttek, elkezdődött egy dal, ami néhány ütem erejéig úgy hangzott, mintha valami fado lenne, de azután csak megszólalt a harmonika is.
A koncert végén összefutottam egy volt kollégámmal, aki éppen a Gotan Projectről indult tovább. Megkérdeztem tőle, szerinte miért ennyire népszerű ez a zenekar. Azt mondta, azért, mert van benne szív és elegancia. Ez igaz. De harmonika is. És abból van a több.