A jövőben pénz helyett idővel fizethetünk

Lopott idő
Nem gondoltuk volna, hogy Justin Timberlake-nek már 2011-ben lejár az ideje, mégis megtörtént. Persze csak egy film erejéig, a Lopott idő ugyanis egy olyan világot mutat be, ahol a genetika segítségével huszonöt éves korban megáll az öregedés. Ezután persze elvileg akár az örök élet is következhetne, de ez csak a leggazdagabbak számára lehetséges, ugyanis ebben a társadalomban már az idő az új pénznem. A szegényebbeknek marad a napi küzdelem a következő 24 óráért…

Hollywoodi film esetében rég volt már dolgunk ennyire ötletes alaptörténettel. Megdöbbentő látni egy világot, melyben mindenki huszonöt éves. Amikor egy lány, az anyja és az anyós egymás mellett álldogálnak, és a látvány olyan, mintha fiatal barátnők volnának, az valami egészen bizarr. A film első félórájában megszokjuk és megszeretjük ezt a furcsa világot, amiben Olivia Wilde alakíthatja Justin Timberlake anyukáját, de aztán sajnos a sztori más irányba fordul. Okos és tanulságos utópia helyett egy Bonnie és Clyde/Robin Hood-keverésű tanmesét kapunk arról, hogy a gazdagok bizony mindig a szegényeken élősködnek, és a gazdagot kirabolni nem bűn, ha a zsákmányt jó célra használjuk. A Lopott idő néhány csúnya logikai bakinak köszönhetően ekkor már simán megy le butába, és sajnos a zseniális kezdés ellenére lecsúszik a szürke középszerbe. Ezen még a két főszereplő sem tud segíteni, pedig Justin Timberlake-nek jól áll az akcióhős szerep (is), Amanda Seyfriedet (Mamma mia!) pedig végre barna hajjal láthatjuk, igazi végzet asszonyaként, ami kifejezetten fekszik neki.

Rendezte: Andrew Niccol
Szereplők: Justin Timberlake, Amanda Seyfried, Cillian Murphy, Olivia Wilde
Eredeti cím: In Time
Forgalmazza: InterCom
Értékelésünk: 3/5

A guardista
Brendan Gleesonnél (Erőszakik, 28 nappal később) kevesebb antisztáralkat mozog a filmiparban. Kövérkés, csámpás, mélyen ülő, apró szemekkel, és még az arca is olyan tésztaszerű. Ennek ellenére a fickó az egyik legjobb karakterszínész jelenleg, és néha bizony a jó karakterszínészeknek összejön egy jó főszerep is. A Mocskos zsaru – New Orleans utcáin után szabadon Gleeson egy igazi tahó zsernyákot alakít, akinél a rasszizmus és az intolerancia a kiindulópont, előszeretettel hív prostikat a lakásába, és ha úgy adódik, simán lenyúlja az általa megtalált áldozatok pénztárcáját.

Ha lenne a rendőrszakmának szégyenfala, azon az ő képét kellene mutogatni. Persze a fenti leírás valahol rendkívül szomorú, de igazából tökéletes alapanyag egy ütős fekete komédiához, melyben pont egy ilyen antizsarunak kell egy nagyszabású bűntényt megoldania, egy pedáns, ráadásul fekete FBI-ügynök (Don Cheadle) segítségével. A guardista politikailag abszolút inkorrekt humorával tűnik ki a szokásos komédiák közül, és még azzal is, hogy a film legtöbb mondata nagy asztaltársaságokban bármikor elsüthető és garantáltan derültséget okoz. Persze egyes poénok esetében már a néző szégyelli magát, de titkon azért mindenki nevet magában. Zavarba ejtően jó mozi.

Rendezte: John Michael McDonagh
Szereplők: Brendan Gleeson, Don Cheadle, Mark Strong
Eredeti cím: The Guard
Forgalmazza: Ristretto Distribution
Értékelésünk: 4/5

Kémkölykök 4D – A világ minden ideje
A Kémkölykök harmadik része 2003-ban azzal sokkolta a közönséget, hogy a háromdimenziós divatot megelőzve nyomta az arcunkba a papír szemüvegeket. A rendezőnek igaza lett: néhány évvel később már mindenki őt utánozta, csak egy kicsit fejlettebb formában. A saját érdekünkben reméljük, hogy a jóslás képessége Robert Rodriguezt csak egyszer segítette meg, ugyanis nagy baj lenne, ha a szagosfilm ilyen formában a mindennapjaink részévé válna.

A film címében található 4D ugyanis arra utal, hogy a háromdimenziós látvány mellé újabb érzékszervünket „kényeztetik”, mégpedig az orrunkat. A szagok nem a mozi légkondijából áradnak felénk, hanem a jegy és a szemüveg mellé ezúttal egy képeslapot kapunk, rajta nyolc számmal, és a vásznon jelzik, hogy mikor melyiket kell lekaparnunk és megszagolnunk. A megoldás sajnos nem csak első látszatra olcsó: bár elvileg sült bacon, gumicukor, büdös sajt és robotkutya-fing szagát kellene éreznünk, a lapon csak a tutti frutti-illat különböző variációi kaptak helyet. Pedig sajnos ez az egyetlen érdekes elem ebben a bugyuta gyerekfilmben, melyben két idegesítő kisgyerek néhány csodakütyü segítségével próbálja megmenti a világot az Időrablótól. Borzalmas.

Rendezte: Robert Rodriguez
Szereplők: Jessica Alba, Jeremy Piven, Alexa Vega
Eredeti cím: Spy Kids: All the Time in the World in 4D
Forgalmazza: Fórum Hungary
Értékelésünk: 1/5

Melankólia
Bármilyen furcsán is hangzik, a depresszió néha inspirálóan is hathat egy alkotóra. Lars Von Trier például a fél életművét a saját lelki válságára építette, és a műveiből az rajzolódik ki, hogy az utóbbi években élhette át a mélypontot. Erre jó példa legutóbbi filmje, az Antikrisztus, melyben Charlotte Gainsbourg és Willem Dafoe válogatottan brutális eszközökkel kínozták egymást. Ehhez a provokatív küzdelemhez képest a Melankólia már maga a megnyugvás, vagy talán inkább beletörődés, melyben a direktor egyetlen hatalmas csapással (ami egy Melankólia nevű vándorbolygó képében érkezik a Föld felé) megsemmisíti az emberiséget, és vele együtt minden életet bolygónkon.

Ha műfajilag kéne meghatározni a filmet, lelki katasztrófafilmként aposztrofálnánk, ugyanis a rendezőt nem a nagyvárosokban tömegesen menekülő és pánikoló emberek, hanem az érdekli, hogy az egyén hogyan éli meg a folyamatot, miszerint nincs tovább. A látlelet annak fényében különösen kegyetlen, hogy a cselekmény nagyrészt egy elcseszett esküvőn játszódik, ahol a bájos ara (Kirsten Dunst még sosem volt ilyen jó) a legelső ismeretlen pasival lefekszik, csak hogy minél inkább eltávolodjon választottjától. A hiteles lelki folyamatok ábrázolása ellenére a Melankólia sajnos egy erősen szépelgő, mesterkélt és vontatott darab, aminek szépsége sajnos kimerül a két főszereplőnőben.

Rendezte: Lars Von Trier
Szereplők: Kirsten Dunst, Charlotte Gainsbourg, Kiefer Sutherland
Eredeti cím: Melancholia
Forgalmazza: Cirko Film – Másképp Alapítvány
Értékelésünk: 3/5

A dolog
Ha valaki emlékszik még A dolog című 1982-es horrorklasszikusra, talán az is beugrik neki, hogy a film elején az amerikaiak antarktiszi kutatóbázisára két őrült norvég kutató üldözi a parazita idegent, aki aztán mindenkit legyilkol, akinek a közelébe férkőzik. Az új film egy prequel, vagyis előzményfilm, ami azt mutatja be, hogyan találtak rá a norvégok az idegenre, és mi történt azon a bázison, mielőtt teljesen elpusztult volna. Ismerős helyzetek és még mindig működő sokkeffektusok várhatók.

Rendezte: Matthijs Van Heijningen Jr.
Szereplők: Mary Elizabeth Winstead, Joel Edgerton, Ulrich Thomsen
Eredeti cím: The Thing
Forgalmazza: Budapest Film