Válaszcsapás – kicsit rohangálós, kicsit lövöldözős, de kicsit a miénk

Figyelem, a cikk spoilereket tartalmazhat!

Hogy a világ minden táján, azt a harmadik szezonban szó szerint kell érteni: Kolumbiától Bejrúton át Moszkváig, Budapestig és Berlinig üldözik azt a terrorszervezetet, melynek kulcsfigurája Leo Kamali, a kolumbiai drogkartell és a moszkvai fegyvermaffia összekötője, mellesleg beépített CIA-ügynök.

Vagy mégsem. A harmadik szezon egyik legizgalmasabb kérdése, hogy Kamali vajon barát-e vagy ellenség, hihetünk-e neki, vagy sem. Az egyetlen, aki gyanakszik rá, hogy Kamali a terroristák embere, a második szezonban megismert Rachel Dalton őrnagy, és mindent meg is tesz azért, hogy ezt bebizonyítsa. Az alkotók tíz epizódon keresztül mesterien zsonglőrködnek Kamali titokzatos figurájával: egyik pillanatban azt hisszük, a briteket segíti, a másikban úgy véljük, a legfőbb terroristavezér, al-Zuhari katonája.

Ám kétségkívül nem ő, hanem Michael és Damien, a csapat mindenre elszánt, ugyanakkor rebellis tagjai teszik érdekessé és izgalmassá a sorozatot. Attól rebellisek, hogy elsősorban többnyire nem azt csinálják, amit feletteseik parancsolnak nekik – és mindig kiderül, hogy nekik volt igazuk. Például Németországban csakis rajtuk múlik, hogy a halálos himlővírust tartalmazó táska nem jut el Berlinig, a terroristák nem tudják bevetni azt a város felett (a repülőgépre felhajtó dzsip akciójelenetét egyébként magyar mérnök tervezte), így a német főváros megmenekül a járványtól.

Magyarok a tévében

És ha már szóba jöttek a magyarok: számos ismert színész dolgozott a Válaszcsapásban. Köztük a legemlékezetesebb alakítást kétségtelenül a vírus kiengedésével fenyegetőző (egyébként cseh karaktert játszó) Fenyő Iván nyújtotta, és ugyanebben a jelenetben láthattuk Kinizsi Ottót is, akinek sorozatbeli barátnője megfertőződött a vírussal. Kamarás Iván a “Skander” névre hallgató orosz bandatagot alakította, de feltűnt a sorozatban Lengyel Ferenc, Árpa Attila, Adorjáni Bálint, Nagy Zsolt és Balogh Anna is. A stábtagok között is bőséggel találunk magyar nevet.

Aki árnyalt karakterformálásra és mély érzelmekre számít, annak nem ez lesz a kedvenc sorozata. A Válaszcsapás kicsit olyan, mint egy videojáték, amelyben a szereplők először megbeszélik, hová mennek lőni, majd odamennek és lőnek. Ilyen szempontból meglepő fordulatokra nem kell felkészülnünk, azt kapjuk, amire előzőleg felkészítenek minket. Kicsit meglepő is, hogy a 21. század tévésorozatainak világában az alkotók nem építenek a néző azon igényére, hogy mindig a szereplők előtt egy lépéssel járva találhassák ki a cselekményt. Amíg például a Válaszcsapáshoz hasonló 24 minden egyes pillanata újabb csavarral döbbentette meg a nézőt, és azt élveztük a legjobban, hogy megint rászedtek bennünket (még inkább, ha eltaláltuk, mi lesz), addig ez a sorozat erősen híján van a váratlan eseményeknek.

Kamarás Iván orosz gengsztert játszik a Válaszcsapásban

Al-Zuhari terroristavezér csupán egyetlen videoüzenet erejéig jelenik meg a szezonban: klisékkel teli fenyegető szövegében elmondja, hogy az arab világ meg fogja büntetni a romlott Nyugatot, mert az megérett a pusztulásra. Mi, nézők, jobban járnánk, ha a veszély ennél valóságosabb volna: attól, hogy minden részben elhangzik az “al-Zuhari le fog csapni, de nem tudjuk, hol és mikor” felkiáltás, még nem fogjuk be a szemünket a félelemtől.

Ha csak egyetlenegyszer is látnánk, mire képes, mindjárt jobban értenénk, miért olyan fontos, hogy megakadályozzák az akcióit. A sorozat videojátékszerűségét egyébként a karakterek is erősítik: mindenki egyformán kemény és vérprofi, a nők is egytől egyig Lara Croft másai, és a főszereplők is kevéssé különböztethetők meg egymástól, érzelmek pedig egyetlen színész arcán sem jelennek meg. Michael és Damien extramacsóságán csupán elég jó humoruk finomít valamelyest.

A Válaszcsapás a hibáival együtt is szórakoztató sorozat, tele ügyesen megkomponált akciójelenetekkel, melyek közül a magyar nézők számára talán a legizgalmasabb a budapesti brit nagykövetség elleni támadás, és mögötte természetesen a rettegett al-Zuhari áll. Feltűnik még a sorozatban egy rendkívül forgalmas, ám nem létező fővárosi leszbibár is, valamint a Budavári Sikló, mely az itt forgatott jelenet hosszúsága miatt legalább háromszor annyi idő alatt teszi meg a Clark Ádám tér és a Vár közti távolságot, mint a valóságban. Unatkozni nem fog, aki rákattan a sorozatra, de egy kicsivel több izgalmat azért elbírna az ember.