Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Szabadidő

Nem is sárga, nem is savanyú: a mi magyar Mamma Miánk

Végy egy már bevált, szerethető történetet! Dolgozd át egy kicsit színesebbre, még kedvesebbre! Illeszd bele a világ máig egyik legnépszerűbb popegyüttesének a legismertebb slágereit, mégpedig úgy, mintha mindig is oda készültek volna, és hangszereltesd modernre a zenét magukkal az eredeti szerzőkkel. Végül pedig add oda a pakkot egy tehetséges rendezőnek, és mutasd be a londoni West Enden! Van-e ennél egyszerűbb sikerrecept? Aligha, csak éppen egy újabb olyan ötlet, ami sajnos nem nekünk jutott eszünkbe.

A Mamma Mia alkotói ezt a receptet követték, és ezzel a világ jelenleg legsikeresebb musicaljét állították színpadra. A Madách Színház egy alapanyagon kívül mindent megvásárolt a sikerrecept hozzávaló közül, egyedül a színpadra állítás mikéntjére vonatkozóan volt helyettesítő ötlete. A nemzetközi musicalsikerek magyarországi nagymestere, a színigazgató-rendező Szirtes Tamás, és a szintén komoly tapasztalattal bíró Tihanyi Ákos koreográfus alkották meg a mindenkit megizzasztó magyar változatot. És aki esetleg szkeptikusan azt várta volna, hogy a mi Mamma Miánk egy kicsit sárga, egy kicsit savanyú, de a miénk lesz, az súlyosan tévedett.

A Szegeden (elő)bemutatott előadás ugyanis az eredeti és a világ minden csücskében azonosan előadott színházi produkció minden poénját, minden karakterét, minden báját megőrzi, mégis nagyszabásúbb, látványosabb, nemcsak a szívet, a lelket és a fület, de a szemet is gyönyörködtető csoda lett. Kellettek ehhez Bátonyi György lenyűgöző díszletei és Vízvárdi András azt tökéletesen kiegészítő videóanimációi is.

És persze elsősorban maguk a színészek, akik többségükben egyszerre hozták a West End vagy a New York-i Broadway szintjét, és beszélték a magyar közönség nyelvét szó szerint (a dalok is magyarul, Bárány Ferenc és Puller István fordításában hangzottak el) és átvitt értelemben is.

Kísért a múlt

A darab sztorijában, amelyet a Jó estét, Mrs. Campbell című film ihletett, Donna (Kováts Kriszta), a lányát (Simon Boglárka) egyedül felnevelő anya, egy apró szálloda tulajdonosa és mindenese egy kis görög szigeten. A férjhez (Sky – Sánta László) menni készülő lánya titokban azt tervezi, hogy számára ismeretlen apját kéri meg arra, hogy az oltár elé kísérje, így anyja régi naplójának három férfi főszereplőjét (Samet – Sasvári Sándor, Billt – Szerednyey Béla és Harryt – Molnár László) meghívja az esküvőjére. A mit sem sejtő mamának – vagy “mammának” – persze leesik az álla, amikor meglátja a múltjából előlépő, erősen középkorú pasasokat. Az esküvőre ő is a múltjából hív vendégeket, két régi barátnőjét, akikkel annak idején együtt zenélt a Donna és a Dinamók nevű rockegyüttesben: a válás és az arcfeltöltés koronázatlan királynőjét, Tanyát (Détár Enikő), és az írónővé lett, de lánynak maradt Rosie-t (Sáfár Mónika). A múlt szereplői így kénytelenek szembenézni az idő múlásával, az elkövetett hibákkal, az elszalasztott lehetőségekkel. És lesznek, akiknek lehetőségük nyílik egy második esélyre.

Mamma Mia kritika

A női főszerepben, amely a komédia műfaj ellenére azért drámai mélységű, a 80-as évek legnagyobb musicalsztárja késői visszatérésének vagyunk tanúi a Dóm téren. Bár róla talán előbb jut eszünkbe egykori szerepe, Evita, mint a barkácsoló, tenyeres-talpas macsó anya, szépen lassan meggyőz minket, hogy ez is Kováts Kriszta szerepe, de még inkább: ez Kováts Kriszta története. Figurája és ő maga is azt üzeni, hogy van új esély, vissza lehet még jönni, lehet újra hódítani. Kováts visszajött, és remélhetőleg marad is, nem csak benézett. A The Winner Takes it Allt énekelve a közönség mozdulatlanul, némán figyeli, majd ünneplő tapsban tör ki. A lányát játszó, Simon Boglárka ezzel a szereppel nagyot léphet előre a fiatal musicalszínésznők ranglétráján és ő él a lehetőséggel. Hangja erővel teli, tiszta, játéka pontos és szerethető. Sánta Lászlónak vőlegényként nincs túl sok szerepe. Ezzel a figurával a többiekéhez képest mostohábban bántak a szerzők. Kevés ideje jut, hogy meggyőzzön minket, de amit a színpadon énekben, táncban és játékban nyújt, az ellen kifogás nem emelhető.  

Mamma Mia kritika

Sáfár Mónika alakítása különlegesen jól sikerült, a férfiakról sommás véleményt formáló, közben mégis a figyelmükre áhítozó vénlány, Rosie karakterét remekül találja el, az ő hangi adottságaival néhány ABBA-sláger eléneklése nem igényel komoly erőfeszítést. Détár Enikő Tanyaként énekel, táncol, játszik, fürdik. Az előadás előtt is azt gondoltuk, nagyon is neki való a szerep, de hogy ilyen jól meg is csinálja, azt nem.

Belevaló színészek

A három apajelölt közül Sasvári Sándor (Sam), aki főként lírai szerepeket játszott eddig a musicalirodalomból, meglepően jól hozza a megőszült londoni építész figuráját, manírokból, modorosságból keveset, hangból sokat hozott Szegedre. Ha a haja meg is őszült, hangja felett még messze nem járt el az idő.
Molnár László (Harry), aki a Jekyll és Hyde musical címszerepeivel tette magát oda a műfaj élvonalába, most egy teljesen másik arcát mutatja. Egy szeretni való, kedves ember arcát, olyan hanggal, ami nyugodtan lehetne exportcikk a nemzetközi Mamma Mia-kereskedelemben.
Szerednyey Bélának valahogy szinte minden Madách-musicalben jut szerep. Bele való ő ebbe is, Bill az övé. Nem túl sok, nem túl kevés, hangban rendben, komédiában pedig Sáfár Mónikával együtt győznek, amikor a Take a Chance on Me-t adják elő az előadás végéhez közeledve.

A Mamma Mia Szegeden elkezdte a magyar közönség meghódítását. Az alkotók, a színészek, a Kocsák Tibor vezette zenekar hozta a kötelezőt és még annál is többet. Már csak a nézőknek kell egy kicsit tovább képezniük magukat, mert a Lajtától nyugatra ez a darab önfeledt bulizásba torkollik, mindenki felállva táncol és énekel a rendhagyó tapsrend alatt. Ok van az ünneplésre, a tombolásra itt is. És talán az éjszakai busz is megvár.

 

Mamma Mia kritika

Címlap

top