A másik én – erotikus thriller

Julia egy, a létbiztonságba a totális unalomig belekényelmesedett értelmiségi nő, aki tehetős, sebész férje és egy szem kamaszfia mellett él, amikor kedve van hozzá, hobbifotósként dolgozik. Azonban amikor húga, Kate gyilkosság áldozatává válik, az élete fenekestül felfordul. Az asszony nem bízik a rendőrségben, és megszállott nyomozásba kezd, amely egy internetes szexpartnerkeresőre vezeti, ahol azért regisztrál, hogy megtalálja Kate gyilkosát. Az események azonban váratlan fordulatot vesznek: megismeri a titokzatos Lucast, akivel “szigorúan nyomozatilag” elcsábul egy randevúra. Aztán még egyre. És még egyre, ahogy az lenni szokott, és Julia egyszeriben egy viszony kellős közepén találja magát, ahol a testvére halála utáni nyomozás már csak a periférián van jelen.

A nő kezéből kicsúszik az irányítás, már nem ura az érzelmeinek, a tetteinek és az akaratának sem, hiszen egy mesteri manipulátor karmai közé kerül, akinek túlságosan is merészen kiadja magát, amikor pedig véget szeretne vetni az afférnak, az addig izgató és izgalmas történet hátborzongató thrillerbe csap át, ahol egy pillanatra sem lankadhat a figyelmünk, mert mindennek mindenhez köze van!

Forrás: harperbooks.tumblr.com

Hogyan éli meg a megcsalás terhét maga a megcsaló fél?

A másik én története lélektani dráma is, melyben végigkövethetjük, miféle elfojtott vágyak, múltbeli sebek vezetik az egyébként a férjét, gyermekét nagyon is szerető nőt egy másik férfi ágyába, hogyan éli meg a megcsalás terhét maga a megcsaló fél, és hogy az őt körülvevő szerettei sokszor mennyire felszínesen viszonyulnak hozzá, miként kap teret egy házasságban az egymás mellett élés az együttélés helyett. Julia olyannyira magára marad a problémájával – ami időközben túlnő rajta –, hogy az őrület és az idegösszeomlás határán egyensúlyoz, a családja pedig mindebből szinte semmit nem vesz észre. A Lucasszal való kapcsolat végül olyan vert helyzetbe sodorja, amiből úgy tűnik, nincs kiút…

Mindenki szekrényében ott van egy csontváz

A másik én nagyon fontos mondanivalója az is, hogy túlságosan kitárulkozva éljük az életünket a világhálón. Beszámolunk arról, kik a közvetlen szeretteink, fotókon mutogatjuk őket, elmeséljük, mivel és hol töltjük épp az időnket, nyilván a pozitív visszajelzések reményében. Arra azonban nem gondolunk, mennyi bűnöző és/vagy beteg ember szaladgál az utcán, akik simán visszaélnek ezekkel az információkkal, és óriási bajba kerülhetünk. Ráadásul senki nem feddhetetlen: szinte mindenkinek a szekrényében ott lapul egy csontváz… ki akarja, hogy nyilvánosságra kerüljön? Márpedig a csalók, rablók és szexbűnözők a céljaik elérését tekintve nem válogatnak az eszközökben. Ennek a felismerése számomra a könyv olvasása közben egyenesen sokkoló volt.

S. J. Watson – fotó: Annabel Staff

Ki legyen a pszhichopata?

S. J. Watson regénye lassan indul, ám ha az első száz oldalon átverekedjük magunkat, viharosan izgalmassá válik. Csavar csavar hátán – amikor azt érzed, végre fellélegezhetsz, az író szó szerint a hátadba vágja a kést, persze csak ha nem vagy túl jó dramaturg. Számomra a regény nem bújtatta el eléggé azokat a bizonyos jeleket, hogy meglepetésként érjen a következő fordulat, a legutolsóval, valamint az azt követő, “menten falhoz vágom ezt a könyvet”-érzést keltő függővéggel azonban meghökkentett. Összességében tetszett, és nagyon szívesen látnám a filmvásznon is! (Szerintem Lucast Johnny Deppnek kellene játszania. Csak ő tudja ilyen ellenállhatatlanul vonzó módon adni a pszichopatát!)