William Shakespeare még a saját nevét sem tudta leírni

Bár halála után munkássága jó száz évre parkolópályára került, nagyjából a 18. század második fele óta, miután Goethe, Coleridge és a többiek újra felfedezték, Shakespeare stabilan a legnépszerűbb, legtöbbet játszott, legtöbbször feldolgozott és elemzett szerző, akinek a drámáit a szuahélitől a klingonig minden létező és nem létező nyelvre lefordították már, és akit 200 év múlva bizonyára pontosan ugyanolyan nagy becsben fognak tartani, mint 200 évvel ezelőtt.

Ehhez képest minimum szokatlan, hogy máig ennyi kérdőjel van a személye körül: nem tudjuk, hogy pontosan mikor született, nem maradt fent róla korabeli, autentikus portré, fogalmunk sincs, hogy mit csinált 1585 és 1592 között, és az sincs teljesen tisztázva, hogy a neki tulajdonított darabokat tényleg a vidéki kereskedőcsaládból származó színész William Shakespeare írta, vagy Edward de Vere gróf, Francis Bacon, Christopher Marlowe, esetleg mind egyszerre, netán csak úgy a lettek a semmiből, mint a világegyetem. Sajnos eredeti kéziratok sem maradtak utána (leszámítva a Morus Tamás című drámát, amelynek az egyik szerzője a négyből talán maga Shakespeare), mert a Globe színház, ahol ezeket őrizték, 1613-ban porig égett – mint Londonban általában minden.

A híres fülbevalós portré a 17. század elejéről, ami talán az írót ábrázolja (forrás: Wikipedia)

Shakespeare aláírásaival azonban már sokkal nagyvonalúbban bántak a törtelem viharai; ezekből hat különbözőt is ismerünk, és azt, hogy különböző, most tényleg vegye mindenki szó szerint. Ugyanis William Shakespeare-nek, a Bárdnak, az angol nyelv és az egyetemes drámairodalom legnagyobb mesterének és megújítójának egyetlen egyszer sem sikerült ugyanúgy leírnia a saját nevét, és pláne nem sikerült abban a formában, ahogy ma is használjuk. Persze, akkor még a művelt nyugaton sem létezett a sokak életét megkeserítő helyesírási szabályzat, úgyhogy ez valószínűleg a kutyát sem érdekelte.

Itt vannak a változatok időrendi sorrendben, mindenki döntse el, hogy neki melyik a legszimpatikusabb:

• Willm Shakp 
• William Shakspēr
• Wm Shakspē (nekünk ez a kedvencünk)
• William Shakspere
• Willm Shakspere
• William Shakspeare

Igazán kár, hogy ezek a felbecsülhetetlen értékű, irigylésre méltó kreativitással és határtalan, nemtörődöm lazasággal odakanyarított szignók nem drámák, versek, naplórészletek, levelek vagy más hasonlók társaságában láthatók, hanem egyszerű hivatalos iratokon. Az első egy 1612-es bírósági ügy, a Bellott-Mountjoy per aktáján található, amelyben Shakespeare tanúként vett részt, a második és a harmadik blackfriarsi házának adásvételi szerződését és betáblázását hitelesíti 1613-ból, a maradék három pedig az 1616-ban kelt végrendeletét – de ez utóbbi sem afféle nagy, művészi testamentum, hanem csak egy sima, standard végrendelet. 

Szóval a drámák és egyebek eredeti kézirataira alighanem örökre keresztet vethetünk, de azért bízzunk abban, hogy a jövőben előkerül még néhány, a legelvetemültebb háziorvosok írásképét is megszégyenítő Shakespeare-aláírás valami láda mélyéről, mert ezeken is nagyszerűen lehet szórakozni.